A turistalátványosságok után a legmeghatározóbb élményem az étkezés volt. Mesélhetnék a piacokon kapható, helyben, kemencében sütött üzbég kenyerekről, és a nagy rácsodálkozásról, a cseremsáról, ami a medvehagyma savanyított szára. De ami a legjobban megragadott, az a Julienne volt. Ez az étel a maga egyszerűségében fantasztikus. A francia konyha hatására létrejött név, és egyébként maga a csőben sütésre hajazó eljárás is szuper. A gombát felszeletelik, hagymával kissé párolják, pirítják, majd tejföllel és sajttal besütik. Az íz kedvéért kis fehérbor kerül bele, a krémesség kedvéért vaj, esetleg tejszín a tejföl mellé. Kis cserépcsuporban tálalják, mellé érkezik a feketekenyér, melynek savanyúsága jól passzol a fehérbor mellé, és ettől a kis meleg előételtől az ember szinte mennybe megy.
Galéria
Orosz gomba Julienne elkészítése
Ma már Magyarországon is vagyunk olyan szerencsés helyzetben, hogy viszonylag könnyen megismerhessük az orosz konyha különlegességeit. Budapestiek előnyben, de orosz boltokkal találkozhatunk a nagyobb bevásárlóközpontokban, hipermarketekben, a receptek hozzávalói pedig könnyen hozzáférhetőek bárki számára. Egyre ismertebb fogalom a pelmeny, azaz a hússal vagy gombával töltött tésztabatyu, amelyet forró vízben kifőzve, esetleg tejföllel fogyasztanak. A pirogról is sokan hallottak már, amely tulajdonképpen egy sós vagy édes töltelékkel megtöltött pite. A kaviár blinivel, egy kis hajdinalisztből készült élesztős palacsintával csak akkor a gazdagok eledele, ha a kaviár drága, de ma már könnyedén juthatunk olcsóbbakhoz is. A scsí, a szoljanka és a borscs (ez utóbbi ukrán eredetű) igazi télidéző levesek, sorrendben káposztás, savanyú uborkás és céklás ízzel. Az előkelő Stroganoff bélszín jó tejfölös-kovászos uborkás szószban szintén feledhetetlen élmény. És hogy a desszertek se maradjanak le, a szirnyiki verhetetlen túrófánkszerű édesség, amelyet nem nehéz elkészíteni.
A fenti felsorolás nagyon hiányos, és tényleg csak egy ízelítőt ad abból az ízkavalkádból, amire az orosz konyha képes: pörköltek, raguk, levesek, sültek, és sorolhatnánk, de sajnos nem elég a hely ahhoz, hogy az orosz konyha fejlődését részletesen megismerhessük. Az ország nagysága, vagyis a sokféle táj és rendelkezésre álló alapanyag, illetve a cári udvar francia befolyása mind változatossá teszi ennek a nemzetnek a konyhaművészetét. A 16-18. században még csak importált csokoládé, édességek, füstölt halak és húsok azt eredményezték, hogy később már önállóan, akár sokkal jobb minőségben előállítva, helyi alapanyagokkal keverve változatos technikákkal, fűszerezéssel és kombinációkkal születtek új meg új ételek. Nem szabad elfelejtenünk ugyanakkor, hogy a szovjet éra rányomta a bélyegét az étkezésre is, bár ez inkább előny, mint hátrány, hiszen még nagyobb területről még többféle alapanyag és még több nemzet konyhája vegyült az orosszal.
