60 után is bőven van esély újrakezdeni, üzeni a svéd gasztro-romkom

A főzőtanfolyam újrakezdőknek (Tuesday Club) egy annyira kedves és jól nézhető, könnyed, de azért nem bugyutába átmenő filmélmény, amire már nagyon régen vártunk. Olyan, mint egy könyv a vakációnkon, a tengerparton olvasva, amit alkalomadtán, amikor csak jólesne, újraolvasnánk (újranéznénk).

Nem is olyan régen egy barátom azt kérte tőlem, hogy osszak meg vele néhány olyan igazán jó filmet, ami gasztronómiai szálra van felfűzve, ízekre és étellel kapcsolatos élményekre épít. Gondoltam, ha ezt a csapot kinyitják, nincs is megállás, de négy-öt kedvenc után megkukultam. Elsoroltam a favoritokat, melyekről kiderült azonnal, hogy inkább a drámán van a hangsúly, nem a prosciuttón és a francia konyhaművészet legjaván… Mindig csak közeg a konyha és a lényeg, az emberi tényező, a szerelem, a szenvedély vagy annak hiánya, a felfedezés és az út. Jaj, micsoda közhelyek… bevallom, éppen emiatt a szimplicitás miatt nem kedvelem az Ízek, imák, szerelmek című klasszikust, amiért mindenki rajong. A Főzőtanfolyam újrakezdőknek viszont egy üdítő újdonság. Irány a film, irány a mozi!

A svéd romkom, ami az elmúlt idők legszerethetőbb gasztrofilmje

Erősen európai lesz, minden plasztikusságával, bájával és sallangmentességével. Jól áll neki ez! Van benne bravúr és Hollywood (ez leginkább az ételek ábrázolására igaz), de valójában úgy jófej, ahogy van.

Minden egy vacsorával kezdődik

Az alapszituáció szerint Karin és Sten a bronzlakodalmukat (40 év házasság) ülik családi és baráti körben. Látjuk a kedves kis házat, az odaadó barátokat és Karin minden igyekezetét, hogy ez a „nagy nap” is szuper legyen.

Játszi könnyedséggel lefőzi az esküvőjükön fogyasztott ételeket, a rákkoktéltól a tortáig, miközben Sten csak oktalankodik, kicsit idegesítő, és a megrögzött dolgain rugózik. A hűséges(nek hitt) férj telefonjára azonban érkezik egy üzenet, amit szerencsétlenségére Karin lát meg elsőnek, és azonnal mutatná is a férjnek, aki ijedtében balesetet szenved. Kórházba kerül, mindenki sajnálja, és együtt érez a kiszolgáltatott helyzettel, de valójában csak Karin tudja, hogy férje sokkot kapott a szituációtól, mivel rajtakapta hűséges felesége a saját bronzlakodalmuk alatt, hogy csalja őt.

Minden egy vacsorával kezdődik

Majd jön a végzetes tanfolyam

Míg Sten a kórházban lábadozik és az egész kisváros sajnálja, Karin összefut a gimis barátnőjével, Monicával, aki egészen más életet élt, mint a tisztes családanya. Amíg Karin kislányát nevelte (aki éppen negyvenedik születésnapjához közelít), Monica Japán, Barbados vagy éppen a ligúr tengerpart bárjaiban dolgozott, falta az életet és ízekkel, férfiakkal, óriási bulikkal teli életet élt. A konvenciókra fütyülő Monica először egy gurmé vacsorára invitálja régi barátnőjét, majd a csodás este végén egy főzőtanfolyamra is ráveszi, hogy az ország egyik legismertebb séfjétől vehessenek pánázsiai főzőórákat.

Henrik persze egy tipikus séfkarakter, egy igazi mufurc, magának való forma, akinek eleve terhére van ez a tanfolyam, hiszen pont nem érdeklik őt a tanulók, a kezdetek és a lélektan a főzés mögött.

Karin siratja a házasságát, de hamar felveszi a ritmust és remekel is, mivel alapvetően főzéssel szeretett volna foglalkozni családalapítás előtt.

Monicával és Pia barátnőjével már egy cateringvállalkozáson is törik a fejüket. Karin belefásult a 40 éves szállodai munkájába, Pia is csak a kisvárosi kozmetika új szolgáltatásaiban látja pillanatnyi örömét, Monica pedig minden újdonságra vevő. Így alapítják meg a Keddi Klubot, ami kicsit bénán hangzik, de ne szőrözzünk.

Egyszerűen szerethető film

Egyszerűen jó látni, ahogy hatvanasan is ragyogó, valódi nők és hasonló férfiak szerepelnek a vásznon, mimikai ráncokkal, korukhoz passzoló testalkattal és olyan gondolatokkal és tettekkel, amik akár a szomszéddal is megtörténhetnének. Tetszik a kisvárosi közeg, és persze a pánázsiai ételek világa is. Üdvözítő volt látni, ahogy a nigiri, a yakisoba vagy a ponzu nem evidenciák, hanem a messzi és olyan fejlett és haladó Skandináviában is átbeszélni való dolgok.

Henrik, a korosodó séf karaktere minden gorombaságával együtt szerethető, hiszen a film előrehaladtával kinyílogat és néhány olyan eligazítást is kapunk tőle a konyhából, ami a saját javunkra is válhat. Két kedvencem volt: amikor nem sikerült egy étel, akkor a szemét helyett csupán annyit mondott: archiválni! Illetve egy egyszerű és pontos kijelentés: „A végeredmény soha nem lesz jobb, mint maga az alapanyag.” – ízlelgessük kicsit ezt az állítást. És tekintsük meg a filmet, a hazai artmozikban még bőven elérhető!

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!

Szerző: Pákozdi Nóra
Fotók és címlapkép: Vertigo Média


Itt találsz további mozikat ételekről, gasztronómiáról:

Címlapról ajánljuk

További cikkek

Nem jó ötlet 40 fokon ruhákat mosni

Sokak számára fogós kérdés, hány fokon érdemes mosni a ruhákat. A legtöbb címke megengedi, hogy 40°C-on mossunk, de valóban szükségünk van ilyen meleg vízre? Következő Otthon Tippünk segíthet választ adni a kérdésre.

Ezért riad fel álmából sok ember éjjel 3-kor

Sok emberrel előfordul, hogy éjjel háromkor egyszer csak felriad álmából. Hogy mi okozza ezt a megmagyarázhatatlan jelenséget? Nem a mellkasunkra fekvő szellemek, sokkal inkább szorongásaink lehetnek a felelősek a kellemetlenségért.