A kutatók szerint a húsevés és a kőszerszámok alkalmazása miatt az ősembernek kisebb fogazatra volt szüksége. A kisebb fogazat pedig hatással volt a beszédfejlődésre, valamint az agy méretének változására.
Daniel Lieberman és Katherine Zink, a Harvard Egyetem tudósai a Nature folyóiratban publikálták tanulmányukat, amelyben egyúttal azt is állítják, hogy a főzés csak sokkal később vált elterjedtté az ősembereknél - írta a BBC News.
Az emberi faj legősibb képviselőinek csak nagyon kevés fosszilis maradványát sikerült eddig feltárni. Mire a homo erectus úgy kétmillió évvel ezelőtt megjelent a Földön, képviselői már nagyobb aggyal és testtel rendelkeztek, és szervezetük fenntartásához nagyobb energiabevitelre volt szükség. Paradox módon azonban fogaik kisebbek lettek, rágóizmaik és harapásuk ereje gyengébbé vált. Elődeikhez képest a gyomruk is kisebb volt.
Mindezt magyarázhatná a táplálék főzésének elterjedése, ám az a kutatók szerint csak mintegy 500 ezer évvel ezelőtt következett be. Ez azt jelenti, hogy nem is játszhatott komolyabb szerepet a kisebb rágóizmok és fogak evolúciójában.
"Ha az ember eltölt némi időt a csimpánzok között, azt tapasztalja, hogy fél napjukat rágással töltik" - magyarázta Lieberman professzor.
"Az emberi evolúció során bekövetkezett egy váltás, kevesebbet kezdtünk enni. Ezt két dolog tette lehetővé: elődeinknél sokkal jobb minőségű ételt ettünk, de olyan táplálékot is fogyasztottunk, amelyet előtte alaposan feldolgoztunk" - fűzte hozzá.
A kutatók felnőtt kísérleti alanyok segítségével vizsgálták a hús fogyasztását továbbá olyan zöldségekét is, amelyeket még a húsevés megjelenése előtt ehettek elődeink. Mérték, hogy mekkora izommunkára van szükség a rágáshoz, és mennyire sikerül megőrölni a fogaknak az ételt nyelés előtt.
A tudósok megállapították, hogy egyharmadnyi húst tartalmazó étrend esetén és a táplálék kőeszközökkel való feldolgozásával - a hús szeletelése, a növények összetörése - az ősembereknek 17 százalékkal kevesebbet kellett rágnia és 26 százalékkal kevésbé erőteljesen, mint elődeiknek.
Lieberman és Zink tanulmányukban hangsúlyozták, hogy a húsevés elterjedése nagy részben azon múlt, hogy az ősemberek kifejlesztették a vágás-szeletelés technológiáját.
A húsevéshez kevesebb rágóerőre volt szükség, mint a korai hominidák számára elérhető kemény növényi élelmiszerek megrágásához, de a kőeszközök mintegy 3,3 millió évvel ezelőtti megjelenése előtt a hominidák fogazata nem lett volna alkalmas arra, hogy hasznukra váljon a nyers hús fogyasztása - állapította meg a tanulmány.
(via MTI)
