Ezért dühösek a vegánokra az emberek

Nem mindenkinek megy fel a vérnyomása, ha azzal szembesül, hogy embertársa nem fogyaszt állati eredetű termékeket. De sokaknak igen.

Bár a vegetáriánusok és a vegánok aránya viszonylag elenyésző, mégis ők azok, akik a legtöbb lehetőséggel élnek, hogy hirdessék táplálkozási formájuk előnyeit. Azonban az, hogy néha kicsit idegesítőek, vagy majdhogynem erőszakosak, még nem indokolja a velük szemben felmerülő zsigeri dühöt.

Mivel ez a düh egy pszichés reakció, a magyarázata semmiképpen sem egyszerű és egyértelmű. A sok lehetséges ok közül az első, hogy a média nagyrészt negatív módon festi le a vegánokat és vegetáriánusokat, mondván, hogy megkérdőjelezhetetlen butaság, amit csinálnak. Ennek az lehet az oka, hogy a húsevő szerzők ilyen módon dolgozzák fel a lelkiismeretfurdalásukat, amiért úgymond „ártatlan” állatokat esznek meg. Ha valaki nem vállalja fel, hogy nem érdekli az állatok és a bolygó sorsa, akkor a húsevéssel szinte biztosan morális hátrányba kerül.

Azért a kérdés nem ilyen egyszerű: tegyük fel, hogy a vegán étkezés káros hatással van az emberi szervezetre. A vegánok ezt persze hevesen tagadják, de sok olyan történet létezik, melyben egy vegánnak nem sikerült magához vennie a szükséges tápanyagokat, és mindenféle kellemetlen tünettel kellett szembesülnie. Vagyis, ha a vegán étrend nagy tömegeknek és hosszútávon esetleg nem fenntartható, akkor állatok élethez való joga áll szemben az emberekével. Így az erkölcsi felsőbbrendűség pozíciója elveszik, de mivel a legtöbb vegán nem ismeri el, hogy az embernek lehetséges, hogy jót tesznek az állati eredetű ételek, ezt a vitát nehéz lefolytatni, így a húsevők eleve defenzívából indulnak.

Egy másik lehetséges ok, hogy a veganizmus, mint relatíve új táplálkozási mód, szimbolikusan a társadalmi normák és az állatok az emberhez képest a természetben elfoglalt helyét kérdőjelezi meg. Évszázadokig nem volt kérdés, hogy eszünk-e hústvagy nem, és akkor megjelentek olyan emberek, elsősorban ráadásul nők, akik egy alapvető változtatás lehetőségét vetették fel. Mondjuk úgy, hogy a társadalmi többség nem igazán kedveli a forradalmi jellegű változtatásokat, különösképpen, ha azokat kisebbségek próbálják meg megvalósítani.

Visszatérve a lelkiismereti kérdésekre: nehéz amellett érvelni, hogy a sertést meg lehet enni, a cicákat pedig nem. Látjuk, hogy a világ egyes pontjain az emberek más-más állatokat esznek meg, a kínaiak például a napokban jutottak el oda, hogy betiltják a kutyák elfogyasztását. Egy átlagos európainak felfordul a gyomra a gondolattól, hogy cuki kutyákat egyen, ugyanakkor, ha a cukiság lenne az alapja annak, hogy az állatokat a 'nem ehető' kategóriába soroljuk, akkor egyrészt valószínű, hogy kategóriahibát követnénk el, másrészt például azonnal abba kéne hagynunk a kacsa fogyasztását is. Illetve lehetne érveket felhozni amellett is, hogy a sertés nem csak nagyon okos állat, de valamilyen módon cuki is.

Mindenesetre a vegánok, akik nem csupán az állatok érdekeit védik, hanem egyéb erőszakellenes ideológiákat is magukévá tettek, talán pont azért, mert a módszerük az elérendő cél nehézségéből és követőinek kis létszámából adódóan militáns, sokszor negatív érzéseket váltanak ki. Sajnos azonban már a húsevési kérdés „elméleti” része is túl sokrétű ahhoz, hogy mindenkire érvényes megoldás legyen rá, a vegán életmód gyakorlati megvalósítása pedig szintén nem egyszerű feladat.

De érdemes indulatok nélkül is elgondolkodni rajta.

Ezeket olvastad már?

via

via

Címlapkép: Getty

Címlapról ajánljuk

További cikkek