Gyermekkoromban az otthonról hozott uzsonna természetes volt. Nem volt kérdés, hogy akár otthonról jövök, akár a nagymamámtól, reggel valaki felkel - míg én tök nyugalomban alszom - , és legalább egy szendvicset csomagol. A szendvicsgyártás nálunk mindig apu feladata volt, és valószínűleg nem volt velünk könnyű dolga, mert igényeink, azok voltak, ráadásul különbözőek. Én például nem ettem meg olyan uzsonnát, amibe bele volt vágva az uborka - mert az eláztatja a kenyeret.
A húgom azt nem tűrte, ha paprika volt benne, én pedig kifejezetten szerettem, ha ropogott a fogam alatt. Azt a szendvicset is hazahoztam, amit folpackba csomagoltak, mert az megszittyósította a zsemlét. A folpack csak akkor jöhetett, ha alatta volt egy réteg szalvéta is. A legjobb nap egyébként a hétfő volt - akkor még nem volt felvágott, mindig a vasárnapi husi maradéka került bele, salátával. Kenyérből készült uzsonnával szóba sem álltam, kivéve, ha a nagymamám csinálta, mert ő vékonyra szeletelte, levágta a héját, és ízléses falatnyi kis szendvicseket készített belőle, mintha nem is az iskolába mennék, hanem valami koktélpartira. Egyébként most hogy így magunk vagyunk, azt is elárulom, hogy a nagyi uzsonnáit sokkal jobban szerettem. Nyilván több ideje volt reggelente, mint a munkába siető apámnak, de ő a szendvics mellé mindig csomagolt külön kis dobozba gyümölcsöt, egy másikba zöldséget, és olyan nem létezett, hogy ne legyen a csomagban meglepi is - csoki, nápolyi vagy egy kis csomag gumicukor.
Mindenesetre, akárki is készítette a szendvicseket, a gimi legvégéig, amíg a büfékínálat el nem csábított, mindig örültem a annak, hogy 11 óra felé van a táskámba egy kis otthoni íz.
Amúgy, mint a vézna kislányoknak általában, nem volt túl nagy igényem a főétkezések közötti időszakokban - biztos vagyok benne, hogy egy ilyesmi müzliszelettel is ellettem volna délig. Ahogy most is elvagyok. Iskolába ugyan már régen nem járok, de egy irodai munka mellé is pont elkel egy egészséges energiaszelet, amíg el nem jön az ebédidő. Sajnos ma már senki nem készít nekem uzsonnát, így kénytelen vagyok magamról gondoskodni - de mivel a napi szintű szendvicsezésről leszoktam, a chiamagos müzliszelet tökéletes alternatíva helyette.
Egyszer kell csak megcsinálni, és két hétig elvagyok vele - légmentesen záródó dobozban el is van ennyi ideig. Mindegy, hogy az iskolába küldjük, vagy magunkkal visszük a munkába, egy pohár gyümölcslével vagy turmixszal a legjobb délelőtti nasi lesz belőle!
