Dragomán György – Máglya
Aki követi Dragomán György munkásságát, az rég tudja, hogy a szerző hatalmas rajongója a gasztronómiának, hogy ő maga is gyakran és szívesen főz, sőt, örömmel ír is erről a szenvedélyéről. Most mégsem a két Főzőskönyvre hívnám fel a figyelmet, hanem a Máglyára, erre a különleges, mágikus regényre. A könyv főhőse, Emma, tizenhárom éves, elvesztette az otthonát, elvesztette a szüleit, és most egyszerre ott találja magát a nagyanyjánál, aki furcsa, titokzatos és meglehetősen szigorú. A történet, Emma szemszögéből láttatva az eseményeket, arról szól, mi marad egy társadalomból a diktatúra után, a diktátor bukását követően. Arról, hogy a kibeszéletlen titkokon nehéz, sőt talán lehetetlen új világot építeni. Miközben Emma pontosan azokkal a gondokkal küszködik, amikkel az összes többi tinédzser is, ott van mellette a nagymamája, akivel nem egyszer együtt sütnek-főznek.
A főzés itt egyszerre varázslat is: megidézi a holtakat, összefűzi a szigorú, kemény öregasszonyt az unokájával, egy közösen húzott rétestészta pedig szerelmet hozhat, ha Emma nem hibázik.
Magvető Kiadó, 2014
Laura Esquivel – Szeress Mexikóban!
„Két helye van a vágynak, asztalod és ágyad” – ez a híres mondat Esquiel regényéből származik, és azt hiszem, nagyszerűen összefoglalja a regény lényegét. Tita, a jómódú, mexikói parasztcsalád lányának sorsa már a születésekor eldőlt, ugyanis egy konyhaasztalon jött a világra, hogy ezt követően a konyhában felcseperedve fantasztikus szakácsnő váljon belőle. Tita minden örömét, bánatát, kimondott és elfojtott vágyát, szenvedélyét belefőzi az általa készített ételekbe, ami annál is inkább fontos lesz, mivel a lány a családi tradíciók miatt nem mehet feleségül szíve választottjához.
Mexikó, mexikói ízek és egy tiltott szerelem, hát mi kell még egy jó regényhez? Esquivel stílusa fantasztikus, a könyv szinte letehetetlen, ráadásul minden fejezet egy-egy recepttel kezdődik.
Aki annyira belejön, hogy maga is szeretné elkészíteni Tita ételeit, az olvasás után akár be is veheti magát a konyhába. A könyvből egyébként sorozat is készült, ha kedvet kaptatok hozzá!
Laura Esquivel – Szeress Mexikóban!
Ulpius-ház, 2006
Almás-mákos rétes
Az otthoni rétestészta kivitelezés azért mégiscsak pöpec, arról nem beszélve, mennyire jó érzés a család előtt villogni az ünnepi menünél azzal, hogy “én csináltam a tésztáját ...
Enchilada, a csirkehússal töltött mexikói palacsinta
Az enchilada egy mexikói étel, mely töltött kukoricatortillából áll, amit gazdag szósszal vonnak be. A tortillalapok friss és változatos összetevőkkel tölthetőek meg, beleértve a ...
Kerek ünnepi barhesz
A kalácsok egyik különleges, ünnepi típusa a barhesz, a zsidó ünnepek fonott péksüteménye. Húsvétkor pont nem illik enni, mivel élesztőtartalmú, viszont az ünnepek elmúltával már ...
Rubin Eszter – Barhesz
Itt van ez a regény, amiben egy nő mesél az életéről, és ami úgy árad, akár egy folyó, ahogy az olvasztott csoki bevonja a zserbó tetejét. Odafér mindenhova, beterít mindent, hömpölyög és elragad. A naplószerűen írt szöveg hol megrázó, hol szenvedélyes, de mindig dús és sűrű, akár egy tökéletes cukrászkrém. Bármi történjen is az elbeszélővel, az ételek mindig helyet kapnak az életében. Rubin Eszter nemcsak fogásokról ír, lépésről lépésre vezet minket végig egy-egy étel elkészítésén, hasonlatai nyomán pedig rá kell ébredjünk, hogy mennyire élő minden alapanyag, hogy milyen élő hozzávalói vagyunk mi is a folyamatnak, mert a figyelmünk, a törődésünk, a szétszórtságunk, a könnyeink belesülnek a tésztába, sűrítik a mártást, a keserű szívvel gyúrt kelt tészta pedig nem fog rendesen megkelni, ha a fejünk tetejére állunk is. Az egyik kedvenc momentumom, sok másik mellett, amikor arról ír, micsoda trónfosztás az elbeszélőnek, mikor a lánya is megpróbálja birtokba venni a konyhát.
Mert a konyhában ott van ez a folytonosság, az egymásnak adott receptek, az öröklődő rutinok, az a megszakíthatatlan lánc, ami összefűzi a generációkat.
Athenaeum, 2016
Jacky Durand – Apám receptjei
Engem annak idején, a legszürkébb januárban talált meg ez a könyv, és segített átevickélni ezen a végtelenül hosszú, és meglehetősen kilátástalan hónapon. Az Apám receptjei is egyike azoknak a regényeknek, ahol az egyes ételek, sőt a főzés maga is, sokkal többről szól puszta napi gyakorlatnál. Általuk kapcsolódik egymáshoz Monsieur Henri, a Virágos állomás nevű burgundiai vendéglő tulajdonosa és főszakácsa, és a fia Julien, aki, mikor apja kómába esik, ételeken, az étterem konyhájában töltött napok emlékein keresztül idézi fel, milyen is volt a kapcsolata az apjával. Túl azon, hogy Durand könyve tele van érzéssel és szeretettel, úgy szól a francia konyháról, hogy általa képesek leszünk megérteni, miért ezt tekintik még mindig a legtöbben a gasztronómia alapjának. A regényben persze nemcsak az ételek elevenednek meg, hanem azok az ismerős, kicsit talán tipikus figurák is, akiket odaképzelünk egy kockás abroszos, burgundiai vendéglő konyhájába, pultjához vagy épp az asztalai mellé. Aki úgy érzi, hogy csikorogva telik a tél, annak Durand műve a tökéletes megoldás.
Park Kiadó, 2020
Cserna-Szabó András – Szíved helyén épül már a Halálcsillag
Számos oka van annak, hogy miért szeretem annyira Emlék Bundás történetét, ezek közül az egyik, hogy olvasás közben képes voltam hangosan röhögni, függetlenül attól, hogy otthon voltam egyedül, vagy épp a metrón utaztam sokadmagammal. A másik, hogy Bundáshoz hasonlóan, én is nagy rajongója vagyok a krimiknek, klasszikusoknak, éppúgy, mint az újhullámos skandinávoknak. Végül pedig: Emlék Bundás szereti és tudja is élvezni az életet, legfőképpen ételeken keresztül. Ízletes, ismerős, laktató ételeket készít, hozzá jófajta, szekszárdi bor dukál és persze prémium minőségű metál zene. Ebben nem osztom Emlék Bundás ízlését, de ennyi különbség talán belefér. Emellé a szórakoztató történet és Cserna-Szabó humora a tökéletes ráadás, ha pedig a kedves olvasó kedvet kapott, leveheti a polcról a szerzőtől a Rézi a pácbant, ami pedig már tényleg, színtiszta gasztronómia és ízbeli tobzódás.
Cserna-Szabó András – Szíved helyén épül már a halálcsillag
Magvető Kiadó, 2013
Bonnie Garmus – Minden kémia
Régi teóriám, hogy mindenkinek szüksége van egy Elizabeth Zott-ra, de addig is, ameddig belép az életünkbe, itt van hiánypótlásnak a Minden kémia című regény. Elizabeth Zott tudós. Méghozzá nem is akármilyen, pechjére azonban az 1960-as évek Amerikájában lép kutatói pályára, amikor egy nő örülhetett, ha azt kinézték belőle, hogy képes kávét főzni a világ jobbításán dolgozó férfi kollégáknak. Miközben a nővel cseppet sem bánik kesztyűs kézzel a sors, egyvalamiből nem enged: a tápláló, házias ízekből, amiket először magának, később a férjének, végül pedig a kislányának készít a tőle megszokott alapossággal, tudományos körültekintéssel. Mikor Elizabeth-et a főztje egy tv-stúdióba repíti, ahol a saját szája íze szerint készíthet ételeket, és taníthatja az Egyesült Államok háziasszonyait, megragadja az alkalmat, hogy azt is elmagyarázza nekik: igenis szabad akaratuk van, igenis azt kezdhetnek az életükkel, amit csak akarnak, és nem kell elhinniük senkinek, ha ennek az ellenkezőjét állítja.
A nagyon szerethető, jó humorú, sokszor megható történetben fontos helyet kapnak a legnépszerűbb komfortételek, és Elizabeth jóvoltából azt is megtudhatjuk, miért olvad a saját a lasagne tetején, hogy miért fontos az ideális sütési hőmérséklet, vagy mitől és miért lesz tökéletes a klasszikus sült hús.
Central Könyvek, 2022
Tökös lecsó rusztikusan
Árpi keni-vágja a gasztronómiát, ugyanakkor esküszik rá, hogy a rend a lelke mindennek, ha főzésre kerül a sor. Ezt a konyhai aranyszabályt pedig ennek a fantasztikus tökös lecsónak az ...
Eredeti lasagne al forno
Eme csodálatos réteges tészta kialakulása sokkal régebbre nyúlik vissza, mint gondolnánk. Meglepő módon az ókori Görögországig vezethető vissza, amikor a rómaiak megszállták az ...
Csorbaleves húsgombóccal (vagy nélküle)
A csorba számos balkáni, közel- és közép-keleti országban jelent valamilyen levest, míg Erdélyben egy konkrét, ciberével savanyított gombóclevest neveznek így, ez a ciorbă de ...
Bächer Iván – Rötúr
Írhattam volna az Utóízt is, vagy bármelyik tetszőleges tárcáját, amiben helyet kapnak ételek, helyek és emberek, valamiért mégis ezt családregényt választottam ide. Alapvetően mindenkit csak bátorítani tudok arra, hogy olvasson Bächer Ivánt, nekem talán épp azért maradt emlékezetes a Rötúr, mert ez volt az első könyvem tőle, és pont úgy ragadott magával, ahogy azt elképzeltem már jóval azelőtt, hogy kézbe vettem volna. A Rötúr családregény, Gold Jenő, a szerző alteregója mesél őseinek sorsáról, és közben, hiszen mégiscsak Bächerről van szó, esznek, isznak, piacra járnak, és néha csupa bogyiszlói paprikából készítenek lecsót, mert hát ilyen is van. Sőt, tovább megyek, olyan is van, aki habozás nélkül megeszi. Utazás a XX. század elejétől egészen a ’80-as évekig, a Felvidékről, Józsefvároson át egészen Algériáig.
Göncöl, 2004
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Címlapkép: Nosalty
Ajánlóban nincs hiány nálunk:
- 6 hely Budapesten és vidéken, ahol a legfinomabb hurkát és kolbászt találod
- „A gasztronómia nem egy rögzült állapot, folyton új és új formákat, színeket, illatokat, alakokat ölt magára” – Interjú Váncsa Istvánnal
- „„A gasztronómia nemcsak az étel, amit megeszünk, hanem minden más is, ami mögötte van” – A nagy Agatha Christie-interjú
