Dédi, de még nagymama konyhája is teljesen másként volt felszerelve, mint a mostani modern konyhák. Mégis sok klasszikus és felejthetetlen tárgy maradt fenn, néhánynak pedig még ma is hasznát vehetjük.
Sparhelt
A 19. század második felétől a fatüzelésű sparhelt, vagy más néven a takaréktűzhely a legtöbb vidéki ház konyhájának központi eleme volt. Dédanyáink, nagyanyáink idejében, amikor a praktikum és a takarékosság kifejezetten fontos szempont volt, nagy segítséget jelentett a sparhelt:
a tűzhely elnevezése a német sparherd szóból ered, ami a takarékosságra utal.
Ebédfőzés közben a forró főzőlapok alatti zárt térben sütemény vagy hurka és kolbász is sülhetett, ráadásul a sparhelt télen a konyhát is befűtötte. Lehetővé tette a füst nélküli sütést, főzést, és a búbos kemencében készült süteményekhez hasonló ízű kalácsok kerülhettek ki a nosztalgikus időket idéző tűzhelyből.
Zsíros bödön
Ha nagyszüleid, dédnagymamád falun élt, biztosan volt legalább egy zsírosbödön a háznál. A méretes tárolóedények napi használatban voltak, ebben tartották a zsírt, amit főzéshez, sütéshez használtak, mi pedig egyfajta falusi desszertként kenyérre kenve lilahagymával ettük, fülig érő szájjal. Persze, a zsíros deszka, gyerekkorunk nosztalgikus étele még ma is hódít, de olyan finom zsírhoz, ami akkor volt, már nem sűrűn juthatunk hozzá.
Vájling
A piros és kék színű vájlingok a vidéki háztartások jellegzetes elemei voltak. A nagy zománcozott tálakban tárolták a legfinomabb tepertőt, máskor pedig arra használták, hogy a túrógombócokat megforgassák a pirított zsemlemorzsában.
Ezt olvastad már?
Emlékszel még a nagymama vájlingjára?
Falun élő nagyszüleink, dédszüleink nem irodákban ültek, és a munka sem 8-tól 4-ig tartott: helyette reggeltől estig kemény fizikai munkát végeztek, így tápláló ételekre volt szükség. Ezért tehették meg mondhatni büntetlenül, hogy ha úgy tartotta kedvük, zsíroskenyérrel ették a tepertőt, és a kolbász mellé sem szénhidrát csökkentett kenyeret csipegettek light öntetes salátával.
Stelázsi
Akár a konyhában, akár az éléskamrában állt a stelázsi, ez volt a befőttek, a lekvárok és a télire eltett savanyúságok helye. Az egyszerű, fából készült polcos tárolón sorakozott a házi szilvalekvár és a kedvencünk, a baracklekvár, amit titokban mindig megdézsmáltunk, de itt tartotta dédi a befőtteket is, amiket főtt húsok mellé ettünk, vagy süteményekbe tett. Az édes málnaszörpöt is a stelázsin tároltuk, és szódával hígítva maga volt a mennyország.
Készíts lekvárt szamócából:
Ezeket olvastad már?
Így nézett ki a konyhánk a '80-as években
A padlót linóleum, az asztalt viaszos vászon borította, a falakon pedig dísztányérok lógtak műanyag szőlőfürtökkel váltakozva. Nektek hogy nézett ki a konyhátok?
Petrás Gabriella
Ezek voltak nagyanyó kedvenc teasüteményei – Nálad melyik a befutó?
A sparheltben sült kuglóf és a menzás tea legjobb barátja volt a tekerős keksz és a preckedli, szigorúan a nagyi kezei közül. Neked melyik retro süti volt a kedvenced?
Nosalty
Próbáld ki dédanyáink lakberendezési tippjeit - itt az ősi magyar...
Fedezd fel a magyar kultúra évezredes térrendezési hagyományait, és éleszd újra a régi hagyományokat a lakásodban!
Petrás Gabriella
10 elképesztően haszontalan konyhai eszköz
Veletek is előfordul néha, hogy megvesztek olyan dolgokat, amikről kiderül, nincs is rájuk szükségetek? Most mi is összegyűjtöttünk párat, amiket nem érdemes megvenni.
Fenes Gábriel
