Család 2020.11.30.

Emlékszel még, milyen volt dédi konyhája? - kultikus tárgyak a múltból

Petrás Gabriella

A sparhelt, a vájling és a stelázsi dédnagymama konyhájának kultikus tárgyai, amiket talán a mai gyerekek már nem is ismernek. Emlékszel, milyenek voltak régen a konyhák?

Dédi, de még nagymama konyhája is teljesen másként volt felszerelve, mint a mostani modern konyhák. Mégis sok klasszikus és felejthetetlen tárgy maradt fenn, néhánynak pedig még ma is hasznát vehetjük.

Sparhelt

A 19. század második felétől a fatüzelésű sparhelt, vagy más néven a takaréktűzhely a legtöbb vidéki ház konyhájának központi eleme volt. Dédanyáink, nagyanyáink idejében, amikor a praktikum és a takarékosság kifejezetten fontos szempont volt, nagy segítséget jelentett a sparhelt:

a tűzhely elnevezése a német sparherd szóból ered, ami a takarékosságra utal.

Ebédfőzés közben a forró főzőlapok alatti zárt térben sütemény vagy hurka és kolbász is sülhetett, ráadásul a sparhelt télen a konyhát is befűtötte. Lehetővé tette a füst nélküli sütést, főzést, és a búbos kemencében készült süteményekhez hasonló ízű kalácsok kerülhettek ki a nosztalgikus időket idéző tűzhelyből.

Zsíros bödön

Ha nagyszüleid, dédnagymamád falun élt, biztosan volt legalább egy zsírosbödön a háznál. A méretes tárolóedények napi használatban voltak, ebben tartották a zsírt, amit főzéshez, sütéshez használtak, mi pedig egyfajta falusi desszertként kenyérre kenve lilahagymával ettük, fülig érő szájjal. Persze, a zsíros deszka, gyerekkorunk nosztalgikus étele még ma is hódít, de olyan finom zsírhoz, ami akkor volt, már nem sűrűn juthatunk hozzá.

Vájling

A piros és kék színű vájlingok a vidéki háztartások jellegzetes elemei voltak. A nagy zománcozott tálakban tárolták a legfinomabb tepertőt, máskor pedig arra használták, hogy a túrógombócokat megforgassák a pirított zsemlemorzsában.

Ezt olvastad már?

Emlékszel még a nagymama vájlingjára?

Falun élő nagyszüleink, dédszüleink nem irodákban ültek, és a munka sem 8-tól 4-ig tartott: helyette reggeltől estig kemény fizikai munkát végeztek, így tápláló ételekre volt szükség. Ezért tehették meg mondhatni büntetlenül, hogy ha úgy tartotta kedvük, zsíroskenyérrel ették a tepertőt, és a kolbász mellé sem szénhidrát csökkentett kenyeret csipegettek light öntetes salátával.

Stelázsi

Akár a konyhában, akár az éléskamrában állt a stelázsi, ez volt a befőttek, a lekvárok és a télire eltett savanyúságok helye. Az egyszerű, fából készült polcos tárolón sorakozott a házi szilvalekvár és a kedvencünk, a baracklekvár, amit titokban mindig megdézsmáltunk, de itt tartotta dédi a befőtteket is, amiket főtt húsok mellé ettünk, vagy süteményekbe tett. Az édes málnaszörpöt is a stelázsin tároltuk, és szódával hígítva maga volt a mennyország.