Miért kívánunk édességet evés után?

Megszokásból

Az agyunk úgy van beprogramozva, hogy amennyire csak lehetséges, robotpilóta-módban működjön, hogy elkerüljük a szükségtelen erőfeszítéseket. Az agynak az aktív döntéshozatalért és a komplex gondolkodásért felelős része a prefrontális kéreg, a szokásokért felelős része pedig a bazális ganglionok. Amikor az agyunkat egész nap terheli a munka és a digitális eszközeink, akkor sok esetben a bazális ganglionok veszik át az uralmat – azaz a szokásainkra hagyatkozunk, hogy szünetet tarthassunk a döntéshozatalban. Éppen ezért, ha a nap folyamán otthon vagy az irodában kényelmesen hozzáférünk édességekhez, akkor az agyunk ezen része megszokásból újra és újra elvezet minket ezekhez. Igyekezzünk más, egészséges szokásokat kialakítani, vagy legalább egészséges nassolnivalókkal feltölteni a munkahelyi fiókunkat!

Nem ettünk eleget

A ghrelin, vagyis az úgynevezett éhséghormon, tudatni fogja, ha egy étkezés során nem ettünk eleget. Amikor ugyanis a ghrelint nem csillapítja a jóllakottság hormonja, azaz a leptin, akkor az édességek és más kalóriadús ételek sokkal vonzóbbá válnak – még akkor is, ha már ettünk. Ezt elkerülendő, fogyasszunk az étkezések során minél több rostos ételt és fehérjét, hiszen ezek hosszabb időn át telítenek el minket a jóllakottság érzésével. Emellett azonban még valamit szem előtt kell tartanunk: bizonyos tényezők emelik a ghrelinszintet és csökkentik a leptinszintedet – ilyen például az alváshiány és a stressz. Ezek miatt tehát az éhségérzet önmagában nem mindig megbízható támpont arra vonatkozóan, hogy mennyit kell ennünk.

Túl gyorsan ettünk

Kifejezetten rossz szokás, ha nem tudatosan – „mindful” módon – étkezünk, csak bekapkodjuk a falatokat a tányérunkról. Ilyenkor egyrészt megfosztjuk magunkat az étkezés örömétől, másrészt pedig a gyorsabban elfogyasztott ételek után éhesebbnek érezhetjük magunkat, mint ha nyugodtan, megfontoltan étkeztünk volna. Ennek főként az az oka, hogy a legtöbb ízélményünket a szaglás útján nyerjük, és ha nem hagyunk elég időt arra, hogy eljussanak az aromák a tudatunkig, nem tudjuk kellőképpen élvezni az étkezést. Mindezek miatt hamar újra éhesek leszünk, és nem tölt el minket az elégedettség érzése, tehát nagyobb eséllyel nyúlunk édességek után.

Túl sok gyorsan felszívódó szénhidrátot fogyasztunk

Az egyszerű szénhidrátok, valamint a magas glikémiás indexű ételek gyorsan megemésztődnek, ami a vércukorszint ugrásszerű növekedéséhez vezet. Ennek következtében a hasnyálmirigy inzulint pumpál ki, ami végső soron a vércukorszint gyors csökkenését vagy „összeomlását” okozza. (Vannak, akik érzékenyebbek ezekre a vércukorszint-ingadozásokra, különösen azok, akik prediabéteszesek vagy cukorbetegek. Ők gyengeséget, remegést, hányingert vagy kimerültséget is tapasztalhatnak.) Mindez pedig hamar a különböző édességek, cukros nassolnivalók felé terelget minket, hogy az adott pillanatban gyorsan jobban érezhessük magunkat. Kerüljük tehát ezeket a típusú szénhidrátokat, inkább más tápanyagcsoportokat fogyasszunk vagy komplex szénhidrátokat.