Megfogadtam, hogy idén már nem készítek cukkinit - szinte utánad vagdossák a piacon, ráadásul szeretem is, és valószínűleg ez az oka annak, hogy idén minden héten legalább egyszer, de néha kétszer is készítek valamit cukkiniből: levest, egytálételt vagy éppen salátát. Szóval úgy döntöttem, ebből ennyi elég most egy darabig. Aztán a hét elején a Saveur magazint böngészve szembe jött Frida Kahlo cukkinisalátája. Ezt a receptet már huszonötször néztem ki magamnak, van is egy szakácskönyv a polcomon, amiben benne van, de mindig szezonon kívül jut eszembe. Nem ez az egyetlen recept, amivel így jártam - a rövid szezonú zöldséges receptjeimmel általában ez történik. Most már tényleg azt fogom csinálni, hogy beírom a naptárba: áfonyaszezon indul, süsd meg a finn pitét!
Na lényeg az, hogy majdnem megint lemaradtam erről a cukkinisalátáról, pedig akkor is elkészíteném, ha nyers halfejjel vagy póklábbal készülne, csupán a Frida iránti örökké tartó őrült nagy tiszteletből. Egyébként, nem tudom emlékeztek-e rá, hoztam már nektek tőle egy kekszreceptetkarácsony táján. Azt is nagyon szerettem, és most ebben sem csalódtam. A mexikói festőnő egyébként híres szakács volt - mindegy, hogy a random beeső művészeknek, forradalmároknak vagy baloldali értelmiségnek kellett valamit összedobni vagy órákig készülődni, és több fogásos vacsorát felszolgálni a vendégeik számára, általában maga készített mindent. A tradicionális mexikói recepteket vette alapul, de utazgatásaik során számos amerikai és európai recepttel is gazdagította tárházát.
Gyönyörű konyhájában, ahol pár éve volt szerencsém járni, annyi mindent főzött, hogy még egy szakácskönyvet is kiadtak 1994-ben Frida's Fiestas, vagyis Frida ünnepei címmel, ami egytől egyig az ő receptjeit rejti. Ha volna két életem (vagy inkább több), már azért is elköltöznék Mexikóba, hogy ezt a kötetet végigfőzzem. A valódi, régi és modernebb mexikói recepteket tartalmazó könyvet azonban sajnos már akkor is nehezen tudtam volna lefőzni, mikor San Francisco-ban éltem, pedig ott azért jóval könnyebb volt szárított poblano chilit beszereznem, mint itt a Nagycsarnokban.
Azt nagyon bánom, hogy nem vettem meg - ha főzni nem is tudok belőle, akkor is jól mutatott volna a többiek között a polcon. Úgyhogy ha valaki meg akar lepni karácsonyra... Addig is hoztam nektek egy olyan salátát, amit itthon is el lehet készíteni - kicsit csaltam csak, az itthon beszerezhetetlen queso anejo helyett parmezánt tettem rá, de emiatt csak nem haragudna meg rám a csaj, elvégre egész életében fütyült a szabályokra.
