Megígértem egyik előző cikkemben, hogy sütünk csodakiflit, és miután unokám is kapható volt a kuktaszerepre, hozzá is láttunk.
Először is megkerestük a megsárgult és összevissza töredezett receptleírást anyukám szakácskönyvének lapjai között, aztán vettük sorba a hozzávalókat, amikor egy kis meglepetés ért minket. Az szerepelt ugyanis a felsorolásban, hogy szükséges hozzá 1 römpöly tejföl. Ebből az utolsó szó nem okozott problémát, az egyet is sikerült értelmeznünk, a römpöly azonban feladta a leckét.
Mi lehet a römpöly? Az nyilvánvaló volt, hogy valamilyen mértékegység, és éles logikánkkal kikövetkeztettük, hogy hosszmérték nem lehet, inkább súly- vagy űrmértékkel van dolgunk. Családi közvélemény-kutatásunk – talán, mert nem volt reprezentatív – sem hozott eredményt, az emlékeimben pedig a meszelyig jutottam el, de ezt is csak a kiskanalaknak köszönhetem. Egy olyan régi, 4-5 decis mázas edényben állnak ugyanis nálam az elmosott kiskanalak, amit még anyám meszelyesnek titulált. Mindezzel nem jutottunk közelebb a megoldáshoz, beírtam hát az internetes keresőbe a römpölyt, és íme, az eredmény:
Régi magyar űrmértékek
- 1 verdony (vagy römpöly) = 2,1 dl
- 1 meszely = 2 verdony = 4,2 dl
- 1 icce = 2 meszely = 8,4 dl
1 icce 0,84 liter, ami pontosan 2 meszely, illetve 4 römpöly.
Minden világos ugye? Nem volt más hátra, mint kimérni a szükséges mennyiséget, összeállítani a tésztát, pihentetni, majd tölteni (mandulával, dióval, gesztenyével, szilvalekvárral), sütni, porcukorba forgatni – és megenni.
Mondhatom, mindegyik műveletet teljes sikerként könyvelhettük el.
Mari nagyi
