A család szerepe az evészavarok kialakulásában

Ha anorexiával élő beteg van a családunkban, akkor a gyógyulás érdekben nem elég csak vele foglalkozni. A családnak is be kell szállnia a terápiába.

A családok nem ritkán kétkedve fogadják, amikor a kezelőorvos vagy a pszichológus családterápiát javasol az evészavarral küzdő fiatalnak, vagy éppen felnőttnek. Azt mondják, ők erről nem tehetnek, nem ők a felelősek, hiszen gyermekük szeretetben nőtt fel.

A táplálék visszautasítása egy tünet, aminek a hátterében számos ok húzódik meg, és mindez nem függetleníthető a családi működéstől. Így pedig a család összefogása, támogatása és együttes változása hozhatja csak meg a pozitív eredményt.

Mire jó a családterápia?

A család egészét érintő problémák esetében fontos a közös munka – természetesen kiegészítésként jelen lehetnek más terápiás beavatkozások is, ahogyan azt már a korábbi cikkünkben kifejtettük. Akkor lesz a leginkább hatékony a módszer, ha minden családtag motivált és együttműködik egy közös cél elérése érdekében, a családterápia a kapcsolati problémák orvoslása mellett segít a tünetek enyhítésében vagy azok megszüntetésében.

A családterápia preventív szerepe is fontos: nem kell minden esetben megvárni, amikor már ég a ház, bátran lehet családterápiára menni egy esetlegesen bekövetkező családi változás során (pl.: kirepülnek a gyerekek és magára marad a házaspár, vagy pl. mozaik családok együttélése kezdetén).

Az anorexia nervosa családdinamikai háttere

Az anorexia nervosa tünetei sok esetben egy családon belüli működési zavart jeleznek, valamiféle feszültséget, ami ily módon tör felszínre. Gyakran értelmezik a szakemberek a dac, az ellenállás, a tiltakozás egyfajta reakciójaként is. Tehát nem arról van szó, hogy a család a betegség kialakulásának az oka, hanem arról, hogy a családnak is van szerepe abban, hogy a tünetek kialakultak és a betegség létrejött, fennmaradt.

Az anorexia kamaszkorban vagy fiatal felnőttkorban induló betegség, ami így együtt jár az életkori sajátosságok felerősödésével vagy éppen elnyomásával. Ezekben az életkorokban egyébként is van feladata a fiatalnak bőven (identitás megtalálása, leválás, intimitás kialakítása, elköteleződés stb.), így egy családi diszfunkció megbillentheti az addigi – néha látszólagos – egyensúlyt.

Tünetek a családban:

  • a családon belül a határok elmosódottak, a fiatal autonómia-törekvése csorbát szenved,
  • túlféltés a szülők részéről,
  • merev, rugalmatlan családi rendszer,
  • családi konfliktusok, problémák megoldásának hiánya,
  • a gyerek bevonása a családi, szülők között zajló konfliktusokba,
  • a személyes felelősségvállalás hiánya hibázás esetén,
  • rejtett, ki nem mondott feszültségek a családon belül.

Azt is megfigyelték a szakemberek, hogy evészavaros családban különféle hiedelmek is életben maradtak, úgy mint:

  • adni jobb, mint kapni,
  • az önmegtagadás jobbá tesz,
  • a saját vágyaim kevésbé fontosak, mint a családtagjaim vágyai,
  • csak akkor érzem jól magam, ha a többiek is jól vannak,
  • a családnak egységesnek kell lennie: senki ne lépjen le a közös útról!

Ezek a ki nem mondott elvárások, szabályok aztán befolyásolják a fiatalok életét – az iskolaválasztástól kezdve a párválasztásig. A gyerek nem tud önállóvá válni, autonómia-törekvése akadályokba ütközik, a konfliktusokat nem lesz képes felvállalni.Ez pedig egyenes út afelé, hogy a szülőkről történő leválást segítő konfrontációt elkerülje, így az nem tud megtörténni, és ún. korai zárás következik be. A kamaszkori identitás kialakítása és a függetlenedési törekvés megreked.

Láthatjuk tehát, hogy a komplex segítségnyújtás csakis úgy tud működni, ha abban a család, mint rendszer részt vesz és a problémák szőnyeg alá söprése, azok hárítása helyett támogatólag van jelen. Azoknak a betegeknek mindig könnyebb a gyógyulása, akiknek ez megadatik.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek:

Ezeket olvastad már?

A cikkhez a szerző dr. Túry Ferenc: Családterápiás Önsegítő Kézikönyvét használta

Címlapról ajánljuk

További cikkek