Ha lehet hinni a szóbeszédnek, a cobbler elnevezést kinézete miatt kapta ez a csodapite: a gyümölcsrétegre kanalazott tésztaplecsnik ugyanis a macskaköves utcára emlékeztetnek. Az ilyen utcákat, pontosabban a térkövezéshez használt követ angolul cobblestone-nak nevezzük, innen eredhet a sütemény neve.
A receptet eredete (részben) szintén angolszász, az ilyen típusú, morzsás-tésztás pitéket az első brit telepesek alkották meg, akik számára a kolóniákon nem voltak elérhetők a megszokott alapanyagok és eszközök. Le kellett mondaniuk a hagyományos, gőzölt, gyümölcsös puddingjaikról, hogy aztán a helyi körülményekhez alkalmazkodva megszülethessenek az omlós tésztával bevont gyümölcsös fogások, amit nyílt lángon is el lehetett készíteni.
Észak-Amerika-szerte a mai napig ez az egyik legkedveltebb édesség, amit ugyan mindenféle gyümölcsből el lehet készíteni, de néhánynak nagyobb hagyománya van, mint másoknak. Kanadában és az USA északkeleti partvidékén főként almából sütik, ezzel szemben a déli államokban a barack az elsőszámú töltelék.
Egyik sem véletlen, hiszen míg az északi részeken almából terem sok, addig a dél inkább baracknak való vidék, olyannyira, hogy Georgia államot egyenesen Barackállamnak is becézik.
A hagyományosan olcsónak számító alapanyagokból készülő barackos pitét sokan soul foodként tartják számon, mert a háború előtti időkben a déli, afroamerikai lakosság készítette elsősorban.
A soul food kifejezést olyan ételekre használják, melyek hagyományosan a rabszolgasorba taszított afroamerikaiaktól erednek; ezek alapanyagaiban és technológiáiban gyakran fellelhető őslakos indián és nyugat-afrikai hatás.
A cobbler esetében a barackfélék használata és a vízzel forrázott tésztakészítés egyaránt az indián kultúrából eredő szokás. A tésztához használt vaj régen inkább állati zsiradék volt, de a válságos években margarinból is gyakran készítették.
Ami a barackot illeti: érdemes leforrázni és meghámozni használat előtt, így sokkal szebben sül és kellemesebben fogyasztható. Az elősütés sem árt, főleg ha nem a legérettebb még a barack - negyed óra elegendő is a sütőben.
A pitekészítésben az igazi truváj a megfelelő állagú tészta eltalálása. A legbiztosabb módszer erre, ha kivételesen nem géppel, hanem kézzel morzsoljuk össze a száraz hozzávalókat a vajjal: akkor tökéletes az állag, ha nedves homokhoz hasonló és összenyomva enyhén formázható. Ekkor kell hozzáöntenünk kevés, ellenben igazán forró vizet, ez lesz az, ami épp annyira megolvasztja a morzsában lévő vajat, hogy aztán spatulával gyorsan ki lehessen keverni. Ragacsos, picit tapadós állagra van szükségünk, amit két kanál segítségével applikálunk az elősütött barackokra.
A cobbler - a legtöbb pitéhez hasonlóan - hidegen és melegen egyaránt mennyei, és nem dob le magáról egy gombóc vaníliafagyit sem. Nekünk barackból az igazi, de eperből, szilvából, áfonyából és almából is remekül elkészíthető.
A barackos cobbler teljes receptjét itt találod, mentsd el kedvenceid közé, vagy küldd tovább valakinek, aki szerinted szívesen elkészítené!
Fotók és recept: Rosanics Petra
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több kirobbanó recept itt vár:
