Hollandiába sok minden miatt lehet menni - tulipánok, Anna Frank, jó masszív biciklik, vigalmi negyed, itthon illegális tudatmódosítás, Van Gogh, Rembrandt, némi sajt - de olyat ritkán hallani, hogy valaki azért megy a kis észak-európai országba, hogy a helyi gasztronómiát élvezze.
Valahol érthető is...az egykori németalföldi ország konyhája kicsit olyan, mint a szomszédos belgáké: nehéz és nem túl változatos. A belgákra legalább hatással voltak a franciák, de a tipikus holland ételeket végignézve kicsit az az érzésünk támad, hogy őket a németek tanították főzni - ami a gasztronómiában nem számít kifejezetten bóknak. Pedig itt is lehet nagyon jókat enni: egy átlag holland ipari mennyiségű kagylót eszik meg, aki pedig szereti a jó sűrű, zöldséges-húsos egytálételeket, az szó szerint zabálni fogja a holland gasztrót.
Most mégis egy sokkal egyszerűbb ételről lesz szó, egy majdnem fasírtról, a bitterballenről. Igen-igen, ez tükörfordításban valóban azt jelenti, hogy keserű labdák, de nem kell aggódni, ez nem a golyócskák ízére utal, hanem arra, hogy a hollandokeredetilegkedvenc italuk, a gin-szerű Jenever mellé eszegették. Aki nincs oda ezért a holland piáért, az se grimaszoljon, sörhöz is illik, de talán még a bor sem szalad el mellőle.
A kis golyóbisokban amúgy a spanyolok keze is benne van - lehet pont ezért az egyik legnépszerűbb holland étel - , ők voltak ugyanis, akik "tapasosították". Németalföldön eredetileg riszájkling recept volt, egészen a spanyolok érkezéséig. A maradék sült húsokat szálasra szedték, majd kenyérrel és húslével összegyúrták, mint egy baromi igénytelen szendvicset. Aztán jöttek a spanyolok, bebundázták, kisütötték, és ital mellé kezdték el eszegetni. Egyébként, ha a készítés technikáját nézzük, jobban is hasonlít a spanyolok sonkás krokettjére, mint egy átlag fasírtra - ezt is egészen finomra pépesített húsból és egy besamel-szerű roux-ból állítják össze.
Az elmúlt pár száz éveben sok változáson ment keresztül, van, ahol tesznek bele pépesített sonkát, reszelt répát, curryport vagy éppen valami csípőset, én most egy teljesen bézik verziót csináltam - de ti kreatívkodjatok vele nyugodtan. A massza nagyon lágy, de nem kell tőle megijedni, ettől lesz a végeredmény kívül ropogós, belül pedig krémes és könnyű. Leginkább mustárral kínálják, nekem zöldborsófőzelékkel is nagyon jó páros volt.
