Gondoltál már arra, miért emelgetjük világszerte a TOAST-ot, azaz a pirítós kenyeret koccintáskor, vagy ha toastot, azaz köszöntőt mondunk valakire? IGEN, azért, mert anno tényleg köze volt a kenyérhez.
A középkori Európa kiváltságosai naponta fogyasztottak meleg bort és azzal átitatott pirított "toast"kenyeret, később ez a "szottyosított" kenyér (angolul: sop) az alkohol mellett a levesek vagy akár a tej mellett is felbukkant - állítólag még Jeanne d'Arc is szerette.
A kenyér a bőség szimbóluma lett. Az angolok például a mai napig őrzik azt a hagyományt, hogy szüretkor az almafákra ciderrel átitatott toastkenyereket aggatnak.
Egy valamire való sop hozzávalói ezek voltak: jófajta fehér kenyér felszeletelve, tűz felett megpirítva, cukorral, gyömbérrel vagy zöldfűszerekkel (például sóskával) ízesítve. Olyannyira fontos hagyománya volt a sop-nak Angliában, hogy asoup (leves) és supper (vacsora) szavak is belőle eredeztethetők, sőt, még a filozófus Francis Bacon is írt róla a 16. században.
Egyébként nem csak Angliára volt ez jellemző, a svédek is szerették a sop-ot, azaz a valamilyen ízes folyadékba áztatott kenyeret, sőt, a modern kori cruton, azaz levesbetét is a sop egyik leszármazottjának tekinthető - mondjuk egy jó francia hagymalevesben.
Shakespeare is említést tesz róla, helyesebben egyik karaktere, Falstaff, aki mikor toastot óhajt, az nem mást jelent, mint bort és kenyeret.
Az 1700-as években a toast szó jelentése az étel helyett inkább az esemény felé, azaz egymás köszöntése (és az ivás) felé tolódott - a toast-olók boroztak, ették hozzá az ázott kenyeret, szónokoltak, beszédeket mondtak, és persze lerészegedtek.
A köszöntések egyik fő témája természetesen a FEHÉRNÉP volt, sőt, a toast szó sokszor magára a hölgyre utalt - ha egy nőt kivételesen szépnek tartottak, ő volt a "toast of the town", azaz a város toast-ja.
A fáma szerint egyszer az egyik szépséget férfi csodálói meglesték fürdés közben, Bath városában. Egyikük annyira elkötelezett rajongó volt, hogy ivott a fürdővízből, mire egy másik kijelentette, ő ugyan nem kér belőle, inkább a "toast"-ra vágyik - azaz magára a hölgyre.
Szóval legközelebb, ha koccintotok, válasszátok a borban, pezsgőben áztatott kenyeret, legalább egy csapásra jól is laktok!
És ezt láttad már az ízHUSZÁR-magazinon?
Egy fiatal pár egy hónapig csak mások által kidobásra ítélt ételt evett
