Szerda este fél 6, taxit fogni reménytelen. A negyedik társaságot hívom, pillanat és rögtön nézem, – mondják - nincs sajnos egy autónk sem. A negyedik aztán megígéri, de később lemondja. Újra megfogalmazódik bennem a felháborodás: minek üldöztétek az Ubert akkor?
Mondhatnánk, persze Valentin nap van, ez az új tavaszváró, reménytelenül fáradt karácsony, beindul a szeretetgépezet, vannak, akik csúnyább szót használnak rá.
A Brody House csoportot talán már nem kell bemutatni senkinek, ők azok, akik még a Szimpla romkocsma világhíre előtt lettek világhírűek szintén rendhagyó akár designromosnak is mondható stílusuknak köszönhetően, ennek a jellegnek azóta biztosan van már egy neve is, de én ezt nem tudhatom. A Brody csoport azóta még nagyobbá lett, menő-nagyvilági klubéletet folytatnak itt Budapesten, amelynek fő jellegzetessége, hogy a legkevésbé sem a luxusról szól (hiszen még engem is beengedtek), sokkal inkább kiemelkedő színvonalú kulturális és stílusos közegről.
A Brody csoport által felújított elképesztő hangulatú Writer’s Villa a 12. kerületben a Svábhegyen is túl található. Ide tartok éppen, életem egyik legfárasztóbb, legbeszédesebb taxisával, akit egyszerűen tényleg nem érdekel, hogy abszolút nem vagyok kíváncsi az összes létező telefonelőfizetés-típusára, éppen eladó, de nagyon jó vétel telefonjaira, a routerének teljesítményére, időnként csak mosolyogva-hitetlenkedve kinézek az ablakon, ahogy hajtunk fel a hegyre, olyan részletes beszámolót kapok az életéből, hogy időm sincs ráhangolódni az estre.
Hirtelen havas utcákra érkezünk, teljesen más világ, mintha a szervezők hozzárakták volna a mesébe illő körítést.
Hazudnék, ha azt mondanám gyertyafényes vacsorára érkeztem szerelmemmel, én itt inkább megfigyelő vagyok, ez a kedvenc szerepem amúgy is, persze az egyre erőteljesebb jelenléttel párosítva.
Este hétkor érkeznek a vendégek, és ahogy éreztem, leginkább egy könnyed hangulatú, de mégis kifogástalan minőségben leszervezett, minden részletében tökéletes este veszi kezdetét.
Az egész programot a nemrég indult független prémium catering cég a Terra Catering Hungary szervezte, amelynek alapítója a Four Seasonsből sokak által ismert Falko Siecke. Ő az, aki nem ismer kompromisszumot, ha rendezvényről van szó. Ennek jó példája, hogy kibérelte helyszínnek ezt a villát, és nagy bátran bedobta a közönségnek a lehetőséget, akik persze megértvén az egyedülálló program lehetőséget, éltek is vele.
Kandalló, kanapés társalgó, fapadló, falépcső, képek és tárgyak mindenfelé, magnum champagne welcome drink, az udvaron kivilágított medence, benne víz – nem nincs elhanyagolva-befagyva, kékesen ragyog, körülötte napágyak rajtuk 20 centis hótakaró.
Kis ráhangolódás után indulhat az este, itt-ott segítek is a szervezőknek, de leginkább az érzékelés, benyomásgyűjtés a célom. Jövök-megyek, színfalak mögé beosonok, ha tehetem láb alatt vagyok mindenhol, de elviselnek egyelőre.
Üdvözlőfalat: fürjtojás, ropogós gomba, szarvasgombás gombapesztó
Itt most a gombát nem kedvelők átmeneti hátrányba kerülnek, de gyorsan lecsúszik minden, már éhes azért mindenki, pontosabban olyan gyönyörű, de mégsem túlzó a környezet, hogy az elvárások felfokozódnak jogosan.
Tulajdonképpen innentől kezdve pörögnek is az események, lecsúsznak a gombák és már jön is az első előétel: Friss osztriga cheviche alma gyöngyökkel.
Szintén túl a franciasalátás világon elismerem, látványos só halmon (direkt nem írom, hogy „ágy”) érkezik, egy szippantás ez is, az osztriga nyers, legkevésbé sem könnyen befogadható (típus kérdése) ízvilága találkozik a savanykás alma gyöngyvilággal, megfogadom, hogy mostantól az almát egy ideig gyöngy formájában eszem inkább.
Újabb haladóknak szánt falatok jönnek második előételként, Érlelt makréla, zöld alma és uborka, tengeri hínár és tejföl – a csíkos halszeletek és a tengeri hínár extrém látványát a középre helyezett, relatíve nagy mennyiségűnek tűnő tejföl teszi még különlegesebbé, hamar el is tűnnek mindenki tányérjáról a közönség egyre lelkesebb, persze sokat segítenek az ételek mellé társított francia borok.
A második előételnek tálalt Házi kacsamáj terrine, pirosbogyós gyümölcsök, licsi osztatlan sikert arat, itt már nincsenek fura csíkos nyershalak és remegő tengeri izék, a közönség beszippantja boldogan. Hogy is mondjam, azért ezek mind látványra, mind ízre még a kertben álldogáló kőszobrokból is szenvedélyt váltatnának ki, hát még a Writer’s Villa kandallós közegében üldögélő kedves párokból.
Egy-két újabb korty, némi levegővétel, egy kis Marrenon - Capella, Provence, Syrah-Grenach,és máris jöhet a Lepirított kacsamell, gránátalma, mandarin, curry – szerintem már nagyjából extázisban vagyunk, ja és az élő zenét még nem is említettem, ami szól a háttérben kellemesen. Néha sétálnak egy-egy kört a vendégek, a légkör határozottan oldottnak mondható.
A végső alámerülés előtt jöhet az est csúcspontja a desszert, ehhez szavakat nehéz fűzni, ízlésesen, a legkevésbé sem giccsesen szívalakúra készített Étcsokoládé kompozíció málna textúrákkal, és végül szerintem mindenki elolvadt az elégedettségtől, a finomságoktól és talán néhányan még a boldogságtól is, őrizzük meg a pillanatot és hordozzuk magunkban sokáig.
Én magam részéről ilyen színvonalasan, gördülékenyen, könnyeden szervezett és lebonyolított eseményt nem sokat láttam, amelynek minden részletét áthatotta a tökéletesség és a stílus.
És ezt olvastad már az ízHUSZÁR magazinon?
,,Nem szégyen, ha valahol adnak a külsőségekre"- Látogatás a Vadrózsa Étteremben
