A bakteriofágok mérhetetlenül falánk szerzetek. Ha nem is mindent esznek meg, de azokat a baktériumokat biztosan, amelyek az útjukba kerülnek. De az az igazság, hogy egyes fágok csak egyes bacikra vadásznak - kissé elnagyoltan ugyanis azt is mondhatjuk, hogy minden bacinak lehetséges saját, a természetben előforduló fágja.
A fágok, ezek a finnyás, de falánk lények valójában vírusok, mégpedig olyan vírusok, amelyek baktériumokat támadnak meg és pusztítanak el.
1910-es években sorra vették észre a kutatók, hogy a laboratóriumokban tenyésztett baktériumtelepek néha minden látható külső behatás nélkül, máskor valamilyen idegen anyaggal megfertőzve elpusztulnak. A jelenség alapos leírása az angol Frederick Twort nevéhez fűződik, aki egy 1915-ben publikált írásában több lehetséges megoldást is ad arra, mi lehet a baktériumpusztulás oka. A párizsi Pasteur Intézet kutatója,Felix H. d'Hérelle volt az első, aki egy 1922-es írásában ezt a jelenséget egyértelműen olyan vírusoknak tulajdonította, amelyek baktériumokat támadnak meg. A kutatókat érthető módon lázba hozta az, hogy a baktériumok hatékony ellenségének felfedezése forradalmasíthatja a bakteriális fertőzések gyógyítását.A francia kutatóval Párizsban együtt dolgozott a grúz George Eliava - ő végül Tbilisit tette meg a téma legfontosabb kutatóközpontjává.
Grúziában a mai napig használják a gyógyászatban a fágokat, egyes típusai a gyógyszertárakban is megvásárolhatóak arrafelé.
A fágok nagy pechjére nagyjából ugyanabban az időben kezdtek el velük komolyabban foglalkozni, mint az antibiotikumokkal, és a nyugati világban, részint üzleti megfontolásokból, az egyszerre több baktériummal elbánni képes antibiotikumok használata terjedt el. Manapság az antibiotikumrezisztens baktériumok megjelenésével egyre több figyelem irányul a fágokra. Ezek a vírusok éppen azért, mert egy-egy baktérium felemésztésre szakosodott élőlények, együtt változnak áldozatukkal.
Sok nyugati várakozik a grúz Eliava Intézet folyosóin, hogy a minden antibiotikumnak ellenálló fertőzésüket fágokkal gyógyíttassák.
Ezzel párhuzamosan több kutatás folyik világszerte, hogy a nyugati biztonsági sztenderdeknek megfelelő fágterápiás eljárást fejlesszenek ki.
Ez mind szép és jó, de mi köze ennek az élelmiszeriparhoz? Gondoljunk csak bele, milyen sokszor hallunk különböző bakteriálisan fertőzött állati és növényi termékekről.
2014-ben az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal szerint 5251 ételmérgezés okozta járvány tört ki a kontinensen - olvasható a Frontiers is Microbiology cikkében.
Többek között az E.coli, a szalmonella és a lisztéria is gyakori, hogy csak néhányat említsünk. A baktériumfaló fágok nagyon is alkalmasak arra, hogy anélkül tisztítsák meg velük a termelés vagy a csomagolás közben megfertőződött húsokat, zöldségeket, hogy utána mi magunk is antibiotikumokat falatoznánk vagy megfertőződnénk.
Ráadásul nem egy olyan állati betegség van, amelynek kórokozója maga is antibiotikumrezisztenssé vált. A fágok ilyen szempontból is nagyszerű megoldást jelentenek a húsiparban.
A Leicesteri Egyetem kutatói 2017-ben megjelentették kutatási eredményeiket:20 bakteriofág vírust izoláltak, amelyek alkalmasak arra, hogy a sertések bélbetegségeit okozó baktériumok közül 72 multirezisztens törzset elpusztítsanak - írja az Agroinform.
Akadnak olyan, már a piacon lévő fágalapú szerek, amelyeket termékek tisztítására lehet használni. Európában többek között aMicreos BVfejlesztett ki liszterózis és szalmonella ellen élelmiszeripari felhasználásra fágalapú szereket. Az amerikai OmniLyticsszalmonella és E.coli elleni lemosószerei, és az Intralytix szalmonella, liszterózis és E.coli elleni szerei is kaphatóak. Idehaza is folynak fejlesztések a fágok élelmiszeripari felhasználásának kiterjesztésére. A pécsiEnviroinvest Zrt fejlesztette ki a világ második kereskedelmi forgalomba hozott fágalapú növényvédő szerét, amelyekkel haszonnövényeket lehet kezelni - írta aPBKIK.hu.
