Három vendéglátóssal beszélgettünk, akik elárulták, miben kellene változniuk a vendégeknek ahhoz, hogy mindenki számára kellemesebb legyen az együtt töltött idő:
1.) Nem köszönünk
„Általában, ha bejön egy vendég az étterembe, akkor már le lehet róla olvasni, hogy milyen. Például a köszönés, vagyis annak hiánya alapján. Ez a dolog engem már az elején fel tud idegesíteni. Ha én előre köszönök és üdvözlöm, akkor elvárható lenne, hogy visszaköszön!” - magyarázza Misi, aki egy vidéki szállodában dolgozik. Hasonlóról beszélt Anna és Jani is, akik budapesti éttermekben felszolgálók:
Nem köszön, mintha szellemek lennénk. Helyet foglal, és várja a csodát, hogy észrevegyük
- mondja Anna.
Jani szerint néhány vendég a „kérem” és a „köszönöm” szavakat sem ismeri.
2.) Idegesítő, ismétlődő kérdések
A vendéglátósok abban egyetértettek, hogy ha a vendéget valami érdekli, vagy nem tud dönteni az étel, ital kapcsán, akkor tegyen fel kérdéseket. Vannak azonban olyan idegesítő kérdések, amiket nap mint nap többször is hallanak, és ezektől a falra tudnak mászni:
- „Megoldható, hogy gyorsan kész legyen az étel? Sietünk!”
- „Ennyi borravaló elég lesz?”
- „Milyen minőségi borotok van, ami olcsó?”
- „Merre van a mosdó?” (Amikor teljesen nyilvánvaló, hol van.)
Misi és Jani hozzáteszi, hogy a kérdések mellett az is zavaró, ha a vendégek csettintéssel jelzik feléjük, hogy akarnak valamit.
3.) Fontosabb a Wifi-jelszó, mint az együtt töltött idő
„Ne azért jöjjenek étterembe, hogy utána egymáshoz nem szólva csak a telefont nyomkodják” - hördül fel Anna, aki szerint egyre gyakoribb, hogy a párok elsőként a Wifi-jelszót kérik tőle, amikor az asztalnál helyet foglalnak.
A felszolgáló is ember, és vannak rossz napjai
Anna, Misi és Jani szerint is van miben változnia a vendégeknek, elsősorban abban, hogy emberként tekintenek rájuk:
a vendégek sokszor hajlamosak a pincért nem emberszámba venni, mivel kiszolgálja őket és fizetnek érte. Ez sokakból elő tudja hozni a lekezelő stílust. Elfelejtik, hogy ez is egy munka, aminek ugyanakkora értéke van, mint bármelyik másik állásnak
- mondja Misi.
Anna is tapasztalta már ezt a problémát:
„Néhányan a felszolgáló szóból csak a 'szolgáló'-t veszik észre, és úgy beszélnek, jeleznek, mintha mi senkik lennénk hozzájuk képest.”
Hol a jatt?
Végezetül a három vendéglátóst a borravalóról is kérdeztük:
- Anna: „Jogos, hogy nem ad valaki borravalót, ha elmondja, mi volt az oka. Persze nem utólag, hanem a probléma felmerülésekor... Vannak helyek, ahol a számla már tartalmazza a szervízdíjat. Én kedvelem, hogy ilyen rendszerrel bíró étteremben dolgozok, mert például a franciák, olaszok nem adnának jattot.”
- Misi:„Van, ahol a számlával együtt felszámolnak szervízdíjat is. Ilyenkor szerintem nem kötelező adni, de jól tud esni, ha egy plusz bankót otthagynak. Ez azért is fontos lehet, mert sok helyen viszont a pincér szinte csak a borravalóból él meg, mert így van kifizetve. Ahol meg lehet tartani a borravalót, ott az órabér alacsony, vagy csak egy minimális fixbér van. Összességében mindenki annyit ad, amennyit szeretne, de illik valamennyit adni.”
- Jani: „A jatt egy fontos és meghatározó tényező a vendéglátásban. A vendég is minősíti magát, ha vastag borravalót hagy maga után. De ha elégedetlen, természetesen megértjük, hogy nem ad.”
Szerző: Fenes Gabriel
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Étteremajánlóban sincs hiány nálunk:
