Végigettem Újbuda hentesboltjait

Magyarország legnagyobb gyorsétteremlánca a hentes - ezt túravezetőnk mondja, mielőtt nekivágnánk felfedezni Újbuda henteseit. Negyedórányi járásra négyet is találunk.

Bármerre is próbálkoznánk, nincs olyan pont Budapesten, ahonnan öt percnyi járásra ne lehetne elérni legalább egy hentest, akinél készételeket is fogyaszthatunk. Ezt Máté Dániel, a Hentesnél evők baráti köre elnevezésű Facebook-csoport alapítója osztotta meg velünk egy séta keretén belül, amelyet a tematikus városi sétákra szakosodott Hosszúlépés szervez havonta. Az ...ez meg itt a véres hurka nevet viselő túra során bejárhattuk Újbuda néhány híres hentesét, rengeteg érdekes kérdésre kaphattunk választ, sőt, megkóstolhattuk az egyes mesterek kínálatát is.

„A magyar franchise”

Túravezetőnk így hívja a henteseket, hiszen szerinte ez a legkiterjedtebb gyorsétteremlánc egész Magyarországon. A hentesnél minden húsimádó megtalálja kedvenc készételét, percek alatt és olcsón lakhat jól úgy, hogy közben a minőségről sem kell lemondania. A saját nyers portékáikat megsütő mesterek egész hírnevüket rakják fel a vásárlók étkeztetésére, így náluk nagyobb eséllyel találunk igazán ínycsiklandó, jól elkészített húsétkeket, mint bárhol máshol.

Ha végigbarangolunk a városon, három különböző kategóriájú hentest különböztethetünk meg annak függvényében, hogy a nyers hús és a sült húsok milyen arányban oszlanak el az adott boltban. A legelső csoportba a tőkehúsra összpontosító helyek tartoznak, itt általában csak egy kis sarokban kap helyett néhány készétel, legtöbbször sült kolbász és császárszalonna. A második típusú hentesnél az eloszlás körülbelül fele-fele arányban történik, a sült húsoknak itt sokkal sokszínűbb palettájában gyönyörködhetünk, sőt, általában már köretet is kaphatunk. De értelemszerűen vannak már olyan egységek is, ahol az étkeztetés játssza a főszerepet, nyers húsok ott inkább már csak mint szemléltetőeszközök szerepelnek.

„Rendes hússal radírozni lehet”

Sétánkat a már-már kultikussá váló, régi idők hangulatát idéző Ica Mama Húsboltjánál kezdtük a Bartók Béla úton. Igazándiból az útközbeni csevejünk minden állomásnál elnémult, ugyanis ízlelésünk és szaglásunk minden alkalommal lefoglalta agykapacitásunkat. Ica Mamánál sült tarja, sült oldalas és grillcsirke várt minket az ajtóban. Az oldalas látványától nekem igazán elhalványult minden egyéb, a hangok is háttérbe húzódtak, és csak rá tudtam koncentrálni. A jó sült oldalas a gyengém, ám sajnos igen ritka, hogy omlósra és szaftosra el is tudják készíteni. De itt minden a helyén volt. Talán épp ezért a grillcsirkére nem is maradt már időm, mire feleszméltem az oldalaseufóriámból, már el is fogyott. Pedig állítólag azt is sikerült mesésre elkészíteni.

A fehérvári úti vásárcsarnokban a minőségi nyers hús ismérveiről tudtunk meg ezt-azt. Ahogy egy ottani hentes fogalmazott, „a rendes hússal radírozni lehet", azaz figyelnünk kell arra, hogy sose vásároljunk olyan húst, amely túl nedves vagy esetleg nyálkás, ragacsos.

A piacról a Móricz Zsigmond körtéri Húspalotába vitt az utunk, ez tipikusan olyan bolt, ahol a készételek csak egy kis sarokban húzódnak meg, a kolbász és sült császár mellé pedig savanyúság és habkönnyű kenyér dukál. Túravezetőnk szerint a jó henteseknek mindig sikerült a legfinomabb friss kenyeret beszerezniük, a rendszerváltás előtt és napjainkban is. Ismerve a budapesti kenyérkínálatot, ez azért hatalmas teljesítmény. És valóban, mindegyik meglátogatott boltban a gyerekkoromat eszembe juttató csodás fehér kenyeret kóstolhattam meg.

Kis gasztronómiai kiruccanásunk a Budafoki út és a Karinthy Frigyes utca találkozásánál lévő hentesnél ér véget, ahol végre a túra nevében szereplő véres hurka is tiszteletét tette, kíséretében kolbásszal és sült csülökkel. Az arcunkra kiülő megelégedettséget, gondolom, nem kell részletbemenően ecsetelnem.

Hazafelé bandukolva a teli gyomor okozta ellágyultságban arra gondoltam, hogyan is fogom megírni ezt az élményt. Tudtam, hogy csak romantikusan naiv laposságokat tudnék írni omlós oldalasokról, ropogós bőrű csülkökről és habkönnyű kenyerekről. Már pedig a világ általában nem ilyen. De aztán rájöttem: igen, a hentesnél evés pont ennyire kellemes, szóval nincs nagyon értelme érzelmes ellágyultságomat leküzdenem.

A Hosszúlépés a többi városi séta mellett ezt a hentestúrát is rendszeresen megszervezi, szóval ha saját bőrötökön szeretnétek megtapasztalni ezt az életérzést, bátran érdeklődjetek a honlapjukon! Vagy simán csak keressétek fel a hozzátok legközelebb eső hentest!

Hozzászólások

Címlapról ajánljuk

További cikkek