Nemcsak szkeptikus vagyok, de a konyhában is inkább az a fajta, aki szívesen elpepecsel, és ha kell, nem sajnálja rászánni akár az egész szombat délelőttöt vagy hétfő estét egy étel elkészítésére. Nem gond, még nagyobb a kihívás a rapidfőzés tesztelése kapcsán.
Finom, tápláló, szupergyors és olcsó - ezek a legfontosabb hívószavak, már ami a könyvet illeti. Egy olyan szakácskönyv, amelyet nem csupán különleges alkalmak esetén szükséges levenni a polcról, hanem az a legjobb, ha minden áldott nap ott figyel a konyhapulton. Pontosan ezért helyez kiemelt hangsúlyt az egészségi és táplálkozási szempontokra. Minden recepthez kapunk kalória- és tápanyagtartalmat, de végiglapozva is látszik, hogy ahol lehet, ott köretnek saláta van, rengeteg friss alapanyag, teljes kiőrlésű tészta és még sorolhatnám. Ezzel egyidejűleg az egyik legnagyobb félelmemet is eloszlatták, hogy tele lesz a könyv félkész hozzávalókkal, de erről szó sincs. Nyilván lepénykenyeret vagy egy húslevest nem fogunk lefőzni 15 perc alatt, de ennél nagyobb hókuszpókusz nincs.
Az olcsóságot másképp mérik Angliában, mint nálunk. Jamie szerint 3,5 fontra jön ki egy-egy adag étel. Ez magyar forintra átszámítva 1350 Ft körül van. Olcsónak azért nem feltétlenül mondanám, de tény, hogy jobban járunk, mintha ételt rendelnénk, vagy elmennénk valahova.
A receptek igen sokszínűek, a világ minden tájáról merítettek ihletet, ebből következően az alapanyagok tárháza is igen széles. Ugyancsak előjönnek az országok közötti különbségek. Ami egy átlagos brit szupermarketben alapkellék, azt itthon még a különlegességeket kínáló boltokban is lehetetlen beszerezni. Aggodalomra semmi ok, itt kell előkapnunk a fantáziánkat és helyettesíteni mással, mert igenis a legtöbbet gond nélkül lehet.
Ne pánikolj!
Jamie is azt mondja, hogy elsőre nem szabad kétségbe esni, ha kifutunk az időből, mert ahogy a korábbi könyvnél, úgy most is egy szemléletet kell elsajátítanunk, nem az idővel kell versenyt futunk. A cél, hogy megtanuljunk dinamikusan főzni, hogy elkapjuk a ritmust. Ha begyakoroljuk a tippeket és ráérzünk az elméletre, idővel nemcsak ezeket a recepteket, de saját családi kedvenceinket is átalakíthatjuk e szellemiség szerint, és bármikor összedobhatjuk őket egy dolgos hétköznap után is.
Ehhez persze nem elég a pontos munkafolyamat leírása, sok egyéb tényező is befolyásolja a főzést. Saját tapasztalatból mondom, hogy első és legfontosabb az átgondolt és jól működő konyha. Én például a tésztaétel készítése során abba a hibába csúsztam bele, hogy két nagy méretű edény nem fért el egyszerre a főzőlapon, mert leszorították egymást. Szóval tényleg az alapoknál kell kezdenünk.
Így főzhetsz gyorsan
Csakis úgy lehetünk a konyha urai, ha funkcionálisan és szervezetten van berendezve. Takarítsuk el az útból az oda nem illő dolgokat, a felesleges otthagyott cukortartót, a sosem használt késkészletet és a gyerek ottfelejtett játékait. Helyette a főzés előtt készítsünk ki minden alapanyagot, hogy amikor szükség van rá, akkor a kezünk ügyében legyen.
Sok gépre és eszközre ugyan nincs szükségünk, de van ami elengedhetetlen a gyors főzéshez. Ritka az olyan recept, amihez ne kellene például a robotgép. Rengeteg folyamatot megcsinál helyettünk: szeletel, aprít, pürésít. Ha ezt vágódeszkán vagy bármely más humánerőforrással oldanánk meg, akkor már buktuk is a negyed órás időkorlátot. Mielőtt nekiállnánk bárminek, tanulmányozzuk át a konyhai eszközök jegyzékét, hogy minden megvan-e. Mert igen, a könyvben még ilyen lista is van.
Listázd a kamrádat
De nem csak ez az egy lista könnyíti meg az életünket, van itt útmutatás arra vonatkozóan is, hogy mi legyen a kamránkban. Ez már nemcsak a 15 perces főzések miatt fontos, hanem úgy egyébként is igen hasznos. Persze ez sem szentírás, mert szerintem nem a túlélőcsomag része a sáfrány, a szarvasgombás olaj vagy a kesudió, mégis érdemes egyszer végigböngészni és lecsekkolni, hogy a mi polcaink hogy állnak.
Rajt!
Na és akkor kezdjünk el főzni végre! Ahogy mondtam, én kétségekkel indítottam el a stopperórát, emellett izgatott is voltam, hogy vajon sikerül-e. Két próbálkozásom is volt: egy zöldséges-csirkés tészta és egy lahmacun, azaz török laposkenyér.
A tésztával indítottam, ahol minden simán ment addig, amíg a már említett problémával szembe nem találtam magam, azaz hogy nem fér oda a két edény egyszerre. Itt időt vesztettem, de ha ez nem lett volna, akkor talán szűkösen is, de hellyel-közzel belefértem volna az időkeretbe. Bár a főzés végén, amikor elkészült a tészta, akkor megállapítottuk, hogy kit érdekel az a 15 perc, még a dupláját is hajlandóak vagyunk rászánni, ha ilyen isteni a végeredmény! A klasszikus paradicsomos tészták emlékét hozza elő, ellenben a zöldséges ragunak hála sokkal gazdagabb az íze.
Másodjára, a laposkenyereknél már nem volt tűzhelypara, minden ment, mint a karikacsapás, és itt sikerült is a 15 perces álomhatár, és ha lehet, akkor ez még finomabb volt, mint a tészta! Annyira jól ki van találva és össze van rakva az egész, hogy valami fantasztikus: laposkenyér, rajta a fűszeres bárányhús, saláta, kevés fetasajt és az egészhez még jön a humusz. Ahogy írok róla most, rögtön összefut a nyál a számban. Ezt tényleg mindenkinek ki kell próbálnia!
Játék!
Nyerd meg Jamie legújabb szakácskönyvét!
A két főzés közös tanulsága az volt, hogy felesleges a negyedórás időkorláthoz ragaszkodnunk, elvégre egész nap rohantunk, sakkoztunk az időnkkel és próbáltuk úgy összeszervezni a programokat, hogy minden beleférjen, akkor már legalább az esti vacsoránál ne kelljen rohannunk. Tényleg nem verseny és teljesen mindegy, hogy tíz perc vagy húsz, az biztos, hogy nem tart majd sokáig, úgyhogy ahelyett, hogy stresszelnénk inkább élvezzük!
A könyvről még több információt ide kattintva, a Park Kiadó honlapján találsz!
