„A vacsorálás nekik igen ártalmas”

Mit kapott az újszülött csecsemő enni a 19. században, ha az édesanyja nem tudta szoptatni? És mit ajánlottak a kisgyermekek táplálására? Gyermekélelmezési tanácsok 1881-ből.

Talán senki nem fog meglepődni azon, hogy a 19. században a táplálkozás és az egészségi állapot közti összefüggéseket a maitól egészen eltérően értelmezték. Akkoriban a népi gyógyászat és a hivatalos orvoslás nem különült el egymástól, a tapasztalatokra épített gyógymódok és a különféle hiedelmek együtt alapozták meg az orvoslás módszereit. Különösen érdekesnek találom a gyerekek táplálkozásáról szóló régi leírásokat. Lehetne az időben messzebbre is menni, én azonban most Dobos C. József (igen, ő a dobostorta megalkotója!) szakácskönyvéből szemlézek egy rövidke, ám annál izgalmasabb leírást „a gyermek táplálkozásáról”.

Az első és legmeglepőbb dolog a szövegben az anyatejes tápláláshoz való hozzáállás. Ma, amikor a szoptatást gyakorlatilag újra felfedezik a szülők és az orvosok egyaránt, és nemzetközi szervezetek szólítják fel az újdonsült anyákat arra, hogy babáikat próbálják meg minél tovább és kizárólag anyatejjel táplálni, furcsán hat, ha egy kb. 150 éves szövegben ugyanezt olvassuk.

Bár talán ennél is meglepőbb, hogy mit javasol az író arra az esetre, ha az anyának mégsem áll módjában a szoptatás („bár minden anyának legszentebb és fő kötelessége ennek teljesítése”). Az első és legadekvátabb módja a pótlásnak a 19. században, hogy lepasszoljuk a kicsit egy szoptatós dajkának. Hoppá. Persze a műfaj mindannyiunk számára ismerős a regényekből és filmekből, mégis nagyon bizarr elképzelni, hogy az ember az újszülöttje táplálását egy félidegenre és az ő emlőire bízza. De ha a kicsi egészsége ezt kívánja, mit van mit tenni.

De mi történik, ha nincs dajka a közelben, hogy megoldja a problémát? Ezt a részt kénytelen vagyok idézni: „Ha azonban a körülmények ezt sem engedik, ott végre a gyermek fiatal egészséges tehén-tej által táplálható. – E tej tiszta, hamisitatlan legyen, mindenkor frisen fejessék, meleg vizzel és czukorral kevertessék. Minden hozzáadás és surrogatans a gyermekek élete elenni merénylet.”

Még jó, hogy a tehéntej és a cukor nem az – mondhatnám elkötelezett szoptatáspártiként, de csak mosolygok.

Az ajánlás szerint nyolc hónapos korig kizárólag anyatej vagy a fent leírt vizezett-cukrozott tehéntej adandó a kicsiknek, ezután kezdődhet a hozzátáplálás. Hogy mivel? Cukros-sárgarépás húslevessel, majd folytathatjuk ugyanezzel olyan módon, hogy a lében szétáztatunk egy pirítóst. Ezt követően jöhet a csirkecomb szopogatás céljából, és sorban csak ezek után a különféle pépek. Nyolc éves korig minél kevesebb krumplit, zsírt és édességet kapnak a gyerekek, annál egészségesebbek lesznek.

És most jön az igazán hajmeresztő rész: lehetőség szerint kávét és bort csak nagyon kis mennyiségben adjunk a gyereknek, „mert ez a nélkül is tüzes vérüket heviti és gyuladásra hajlandóvá teszi.” Persze, én is megkaptam annak idején, hogy adjak egy kis pálinkás kenyeret annak a gyereknek, akkor majd elhallgat, de mindig megdöbbent, ha valaki az ilyesmit komolyan gondolja. Vagy képzeljük el azt a gyereket, aki alapjáraton is reggeltől estig mozog és hangokat ad ki (ti. beszél, énekel, esetleg kiabál) még napi egy-két kávéval feltuningolva.

A vacsorát jobb, ha kihagyják a gyerekek, helyette 6-7 óra körül uzsonnázzanak gyümölcsöt vagy vajas kenyeret. Mégis mikor lehet az a vacsora, amit kihagynak?

Nagyon érdekes kis írás ez, és újfent megerősít abban a hitemben, hogy ez a kor minden korok legjobbika, vagy, ahogy a költő mondja, jó, hogy vége az 1800-as éveknek, és nem jön újra el.

(Forrás: Dobos C. József: Magyar-franczia szakácskönyv, Budapest, 1881. Reprint kiadás, Állami Könyvterjesztő Vállalat, 1984, 916-918. o.)

Hozzászólások

karica

Azt a töméntelen mennyiség? édességet, amit most kapnak a gyerekek én szívesen kihagynám. Vagyis egyetértek azzal, hogy 8 éves kor el?tt csak mérsékelten jussanak hozzá. Számomra döbbenetes, hogy napi szinten eszik a csokoládét és egyéb majszolnivalókat az egészséges táplákozás helyett. Tisztelet a ritka kivételnek.

witch

Nem meglepo, hogy 150 evvel ezelott a szoptatas partjan volt a szakacskonyv, mert az a konzerv ipar megjelenese elott volt es valoszinuleg tapok sem voltak meg. Viszont erdekes olvasni az osszes leirast, igy latjuk mennyit valtozott a taplalkozas kultura. A mai vilagban meg ez is felgyorsult, mert mindig uj trendek valnak nepszeruve ideig-oraig.

Törölt felhasználó

Szerintem ezeket az "okosságokat" sem kell kritizálni. Lehet, hogy 150 év múlva majd a mostani hiperszuperbio marhaságokon fognak kiakadni az okosok. Talán a kávé és a bor esete nem hajmereszt?, szerintem itt nem csak a konkrét "kávézásra", hanem kávés sütikre, borral készült ételekre is gondolhat a szerz? (ki tudja...). A mákteát nem említi? :) Anno nem ritkán azt használták "altatóként" az izg?-mozgó gyerekeknél, ha nem volt, aki vigyázzon rájuk. (Persze sajnos néha el?fordult "túladagoás", aztán csodálkozott a család, miért alszik a kölök egész nap :) Mégis feln?ttek így egészséges, okos porontyok.)

Törölt felhasználó

Szerintem sem kellene kritizálni. Én szívesebben élnék .... nem most. Szerintem a mai felfogás sokszor a hajmereszt?. A 19.század gyerekei még pálinkás kenyérrel is sokkal egészségesebben étkezhettek, mint a maiak. Ma már sok esetben a zöldség-gyümölcs sem egészséges.

irababy

Igy van !

Törölt felhasználó

Egyet értek !

3masmama

Nekünk tanyán volt egy nagyon id?s házaspár szomszédunk. Imádtam ?ket. Még azok az igazi "jóíz?" parasztemberek voltak. ?k mesélték, mikor csecsem?k voltak, a cumit mézbe mártva kapták, hogy befogják a szájukat. Szerintem régen is gyerek volt a gyerek és most is. Ugyanannyi volt az édesség, csak nem sok infónk van róla. A régi öregek is csak szidják a mai fiatalokat, pedig ?k is m?veltek egy-két dolgot, csak már nem emlékszenek rá. Mi pedig nem tudtuk meg, mert nem volt túlf?tött média.

Ivana

Édesség helyet én mást kaptam, ha ügyes és okos voltam. Az is édesség, de mégis csak más egy darab alma, barack, kis fürt sz?l?. Nem csokit, meg cukrot, meg sütit. Nem is szeretem, a mai napig se (szerencsére).

Törölt felhasználó

Huu, eleg kinosra sikerult ez a "cikk" es nem is igazan ertem a celjat. Olyan nagyon nagy ujdonsagot nem kozolt az olvasokkal, az egeszben egyetlen erdekes informacio szerepel, hogy kulon foglalkozott Dobos a szakacskonyveben a gyerekekkel, merthogy akkoriban ez nem lehetett altalanos dolog. A cikk irojanak kommentjei pedig kritikan aluliak... Gratulalok, megerte raszanni az idot!

Mytzee

Csak er?s idegzet?eknek!!! * A harmadik fényképen a csecsem? -sajnos- valószín?leg halott. Persze nem vagyok benne biztos, de olvastam korábban arról, hogy fényképet készítettek a halott gyerekekr?l, akiket úgy támasztottak meg, mintha állnának/ülnének. Ha érdekel valakit a téma, rengeteg ilyen fénykép kering a neten....

Törölt felhasználó

Tudtommal a cukrot ebben az id?szakban még csak f?szernek használták, kis mennyiségben, hiszen drága volt. Én sem értem, miért kell ennyire kicikizni ezt az írást, kávét még az Édesanyám és a Nagynéném is kapott, reggelihez. Tejeskávét, lehetett benne kb 2 ek valódi kávé. Ennek ötven éve. Miért kell ennyire túldramatizálni? Ha orvosi szaklapot venne el?, abban találna csak igazán hajmereszt? dolgokat! Szoptatós dajkának menni kivételes lehet?ség volt a dajkákat orvos vizsgálta és finom falatokhoz juthattak. Olyan életben lehetett részük, amit egyébként nem engedhettek volna meg maguknak, pláne a leányanyák. Ami akkoriban különösen megvetett családi állapot volt. Az volt fura, ha a gazdagabb n?k a saját gyermeküket szoptatták! Még nem tartott ott a pszichológia, sem az orvostudomány hogy ennek a gyakorlatnak az árnyoldaláról is tudjanak. Más kor, más morál. Nem kellene ezt elfelejteni. Értem én, hogy a szerz? szoptatás párti, tud róla vajon hogy van olyan n? is akinek egyszer?en nem megy? Az egyik gyerekkori barátn?m végigsírta ezt az id?szakot, és folyton magát hibáztatta.

Címlapról ajánljuk

További cikkek