Akik jól ismernek, tudják, hogy rajongok a meglepetésekért. Sokkal jobban le lehet venni a lábamról egy olyan könyvvel, amit imádok, de már ott pihen a polcomon, mint egy, az általam leadott listáról beszerzett darabbal, amit akár magamnak is megvehettem volna. Szóval még egy csalódást okozó meglepi is jobb, mint egy túl simán és előreláthatóan beteljesült álom. A legnagyobb gond azonban az, hogy meglepetés rengeteg rajtunk kívülálló tényezőtől függ.
Igazi megszállottként és kajafüggőként azonban rájöttem, hogyan szerezhetek magamnak nem várt, szokatlan élményt.
Semmi másra nincs szükségem hozzá, mint a saját konyhámra.
Akár hétköznap, meló után fáradtan, akár egy lusta hétvégén belépek kicsempézett szentélyembe, és kipróbálok valami újdonságot és idegen, távoli tájak ízeit kotyvasztom össze több-kevesebb sikerrel. Akár egy gyors vacsi, akár egy igazi lakoma összedobása a cél, a lényeg mindig ugyanaz:
legyen valami új, egzotikus gazdag íz a tányéron.
Imádom a szójaszósz, mély, fermentált aromáját, a ras el hanout füstös szépségét, de egy finoman ecetes és édes, japánosan elkészített gőzölgő rizskupac illatát is.
Tartsatok velem, kísérletezzünk együtt!
Cikkeimben távoli tájak ízeivel ismerkedhettek meg, de sokszor nem autentikus receptekkel találkozhattok majd, hanem „fúziós” fogásokkal.
Ja, és nem kell megijedni! Van úgy, hogy a sarki boltban is beszerezhettek olyan hozzávalókat, amiből szokatlan, izgalmas textúrájú és ízű ételeket dobhattok össze, akár olyan gyorsan, mint egy paprikáskrumplit. Persze van, amikor utána kell járni a dolgoknak, de megosztok veletek olyan trükköket, amivel helyettesíteni lehet egy-egy beszerezhetetlen alapanyagot, illetve tartósíthattok romlandó fűszereket. Nem ősi receptek precíz rekonstruálása a lényeg, hanem a kísérletezés és persze a meglepetés.
Üdvözöl az ízHUSZÁRon:
