Szivaccsal fürdesz? Milyennel? Luffával? És gondoltál már arra, vajon honnan került a kezedbe? Sanszos, hogy legtöbben a tengerre vagy óceánra gondolnak első körben, pedig nem. Meglepő, de a furcsa kis növény a termőföldekről ékezik hozzád.
A luffa egészen pontosan a tökfélék családjába tartozik, és termése nagyon hasonlít egy jól megtermett cukkinihez vagy kígyóuborkához. Miután leszedték és meghámozták, felhasználhatjuk fürdő- vagy bőrhámlasztó szivacsként, mosogatószivacsként, takarításhoz, de akár kisállatunkat is megfürdethetjük vele.
Érdekesség a luffa-szivacsról:
A 2. világháborúig az USA legkedveltebb fürdőszivacsa volt, Japánból importálták. Pearl Harbor után azonban ez megszűnt. Azóta - sajnos leginkább - szintetikusan állítják elő.
A luffa előnye, hogy természetes, így az általános, gyári szivacsokkal ellentétben előállításakor nem hagy maga mögött akkora ökológiai lábnyomot, sőt, nem is büdösödik használat közben!
Állítólag az emberek 95%-a nem ismeri fel az eredeti luffa-szivacsot, ha hámozás után egyben látja, sőt, sokan elsőre bizarr kenyérfélének nézik, de hogy rájöjjenek, hogy ez egy tökféle, az végképp kizárt.
Ismerjétek meg Nathant, aki luffatermesztéssel foglalkozik Kaliforniában:
Melegházban vetik el a fekete magokat, amelyek 2 hónapon belül kikelnek. Később kiültetik a növényt, ami sárga virágokat hajt, majd következik a termés. Megjelennek a zöld uborkák, amik 6 hónap után elszáradnak, belül üregessé, hálóssá válnak, a héj pedig bebarnul. Ezután leszedik, meghámozzák, átmossák és kimagozzák, majd darabolják, és voilá, kezedben is a szivacs!
