Végre a naptár tavaszt mutat! Nemsokára rügyeznek a fák, hajtásokat hoznak a bokrok. Ennek jegyében készítsünk szemet gyönyörködtető, zöldnél is zöldebb leveseket!
Hagymát hagymával
Pár napja, amikor legutoljára jártam a piacon és felfedeztem a csodálatos újhagymaszárakat az egyik pulton, a medvehagymát a másik kistermelő asztalán, rögtön egy hatalmas ramen jelent meg lelki szemeim előtt. Egy olyan igazi, mély tálban gőzölgő tésztás csoda, frissen aprított zöldhagymával megszórva. Komolyan, még az illatát is éreztem!
Először thai csirkelevesre gondoltam, ami kókusztejjel, citromfűvel, lime-mal és korianderrel a legjobb, de villámgyorsan bevillantak az ellenérvek: a múltkori kókusztejes, kurkumás csirkémet leszavazta az egyik gyermek, mondván neki ez az íz „nagyon nem jön be”. Egy másik poronty pedig a koriandert ki nem állhatja. Szóval a forró leveses tálat megjelenítő buborékom azon nyomban kipukkadt.
A csirke már „zsákban volt”, hát bevásároltam mindenféle hagymatípust: fehéret, vöröset, salottát, azaz mogyoróhagymát, medve-, új- és póréhagymát. Irány a konyha és alkossunk!
Alapként apró kockákra vágott mogyoró- és vöröshagymát dobtam a felhevített olívaolajba, ezen pirultak a vékonyan csíkozott csirkemelldarabkák. Mivel friss zellerszárat nem kaptam, gyönge gumó és annak aprított zöldje szolgálták a „pluszíz" szerepét. A pórét még kicsit együtt főztem az alaplével felöntött csirkehusival, a többi hagymatárs – némi petrezselyemzölddel kiegészülve – viszont nyersen, vagdalva várták a tányérokba repülés percét.
Gréti tippje: Főzhetünk bele vastag udon tésztát, vékony cérnametéltet, de talán a három perc alatt elkészülő, spagettinél egy mérettel kisebb átmérőjű olasz levestészta, a capellini a legmegfelelőbb. Fontos, hogy sok legyen belőle!
Az i-re a pontot a hegyes, csípős, méregzöld paprika tette. Így lett egy thai receptötletből, hazai alapanyagok segítségével mégis magyaros, tésztás levesünk.
{ GALÉRIA = title:Gr%C3%A9ti%20z%C3%B6ldell%C5%91%20levesei, 1,2,3,4,5,6,7 }
Brokkoli az utolsó körből
Itt a vége a brokkoliszezonnak! Tudom, bárhol, bármikor kapunk ezek után is belőle, persze jóval drágábban és melegházas “gyors érlelésűt”. Én valószínűleg akkor is megveszem majd, mert az egyik kedvenc zöldségem, de érdemes kihasználni az utolsó kedvezményesebb lehetőségeket!
Gyermekkoromban a világból is ki lehetett volna zavarni a krémlevesekkel, az igazat megvallva, bármilyen levessel. Családom ezt igen gyakran meg is próbálta, de jelentem, itt vagyok, megváltoztam és nagyon megszerettem őket! Szerencsére az én gyermekeimnek nincs ilyen gondjuk; idejekorán rákaptak az „ízére”. Egy krémleves pont úgy készül, mint a reggeli müzli: kis tálkába kicsi lötty, ropogós falatkákkal megszórva, na ugye!
Mi a lényeg manapság? Gyorsan valami egészségeset, de azért tápláló is legyen ám! Ebből az okfejtésből kiindulva nálunk a brokkolikrémlevesbe tényleg nem kerül más, csak a zöldség maga, víz, kicsi tejszín, só és bors. Egyrészről nem érünk rá faksznizni, másrészről a világért sem rontanám el a zöld brokkolirózsák aromáját.
Kivéve, ha néha nem lenne jó mégis faksznizni! Imádok, ha van időm, elbíbelődni a részletekkel! Az alábbi leveske egy ilyen áldásos pillanatban jöhetett létre.
Jövő héten nagyis recepteket értelmezünk át, addig is együk zöldre magunkat levesekkel.
Gréti
