Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Súlyunk a „platón”

Ki ne ismerné azt a jelenséget, amikor hirtelen, érthetetlen okokból fogyókúra közben megáll a fogyás? Addig a pontig működött a módszer, aztán egyszercsak ott a „plató"...

Sikerült megszabadulnunk az első 5-10 kilótól, ettől természetesen nagyon boldogok vagyunk, de aztán egyszer csak megáll a mérleg nyelve, nem mozdul tovább, lélekben teljesen összetörünk.

Nézzük, mik lehetnek az okai a stagnálásnak, és hogyan tudnánk ilyenkor továbblendíteni a mérleg nyelvét!

A rettegett plató

Tudományos értelemben stagnálásról akkor beszélünk, ha valamely fogyókúrás módszer, vagy életmódbeli változtatás további betartása ellenére egy bizonyos ponton megáll a fogyás, és legalább hat héten keresztül áll a súlyunk, azaz nem fogyunk tovább. A legtöbb fogyni vágyó ezen a ponton adja fel, ami nem is csoda, hiszen rossz szembesülni azzal, hogy minden akaraterőnk, és kitartásunk ellenére elmarad a további eredmény. Ha megáll a fogyás, akkor annak leggyakrabban három oka lehet.

1. Kicsit elengedtük a gyeplőt

Ilyenkor legelső ponton fontos, hogy számot vessünk magunkkal: vajon az elmúlt napokban, hetekben is ugyanolyan lendülettel tartottuk a diétát? Ugyanolyan következetesek voltunk, mint akkor, amikor még működött a fogyás?

Erre azért van szükség, mert néha az is lehet az oka a fogyás lelassulásának, vagy akár megállásának, hogy túlságosan is elbíztuk magunkat. Ha az elején az eredmény könnyen jön, akkor előfordulhat, hogy tudat alatt könnyebben engedünk is a gyeplőn… Hiszen már fogytam, megy ez nekem!

Olvastad már?

5+1 hétköznapi fogyókúracsapda

2. Elértünk egy egyensúlyi pontot

Ha az első pontban megfogalmazott kérdésre „Nem„ az (őszinte)  válasz, azaz biztosak vagyunk abban, hogy ugyanolyan lendülettel csináltuk a programot, mint amikor elkezdtük, akkor a következő kérdést kell feltennünk magunknak: „Az a súly, ahol most megállt a fogyás, nem volt-e korábban, hosszabb időn keresztül a súlyom?”

Az esetek 90%-ban erre a kérdésre „Igen" a válasz. A tudomány mai állása szerint a szervezetünk úgynevezett „testsúlyállandósági pontokat” őriz az emlékezetében, más, a szervezetünk belső állandóságának megőrzését szolgáló értékekhez hasonlóan (mint például a testhőmérséklet állandója: 36,0-36,5 celsius fok közötti, ha ennél magasabb a testhőmérsékletünk, akkor betegek vagyunk.) Ezt a jelenséget homeosztázisnak hívjuk, ami a szervezetünk belső állandóságra való törekvése, a változó külső körülmények ellenére. Ilyen homeosztatikus állandó pl. a testhőmérséklet, a folyadékháztartás egyensúlya, az ionegyensúly, a sav-bázis egyensúly, és a legfrissebb kutatások alapján úgy tűnik, hogy a testsúly állandósága is.

Azaz, ha egy bizonyos testsúly hosszabb időn keresztül, mondjuk egy évnél tovább volt a testsúlyunk, miközben egészségesek voltunk, és minden életfunkciónk jól működött a szervezetben, akkor ezt az ún. testsúlyállandót („set point„ vagy „beállítási érték”) megjegyzi a szervezet, még akkor is, ha ez több, mint az ideális súlyunk („ideal point„ vagy „ideális érték”). Később, ha meghízunk, és egy fogyókúra során újra elérjük ezt a súlyt, a szervezet érzékeli, hogy elérkeztünk egy beállítási értékhez, azaz, egy olyan súlyhoz, ami hosszabb időn keresztül volt a súlyunk, miközben egészségesek voltunk, és minden rendben működött. Ilyenkor igyekszik megtartani ezt a súlyt. Ez a stagnálás.

Akkor itt a vége, nincs tovább?

Jó hír viszont, hogy ha továbbra is kitartóan ragaszkodunk a fogyókúránkhoz, és nem adjuk föl a második héten, amikor nem fogytunk tovább, akkor hat héten túl újra beindulhat a fogyás, egészen addig, amíg újra el nem érünk egy testsúlyállandósági pontot.

Néhány jó tanács a stagnálások miatti elkedvetlenedés megakadályozására:

  • Először is tervezzük meg az ideális súlyunkat. Ha szakember segítségét kérjük, akkor ő  kiszámolja az ideális testsúlyunkat, különböző paraméterek: pl. életkor, testmagasság, csontozat tömege, zsír-/izomtömeg aránya stb. alapján.
  • Ezután nézzük végig, hogy az ideális- és a jelenlegi testsúlyunk közötti „úton” (évek alatt) hány „állomásra” tudunk visszaemlékezni, azaz hány olyan testsúlyra emlékszünk, ami hosszabb időn keresztül (kb. egy éven át vagy azon túl) volt súlyunk. Nyilván minél nagyobb a súlyfeleslegünk, annál több ilyen „állomás” lehetett, hacsak nem valamilyen betegség vagy gyógyszeres kezelés miatt híztunk meg rohamosan.
  • Írjuk fel magunknak ezeket a testsúlyállomásokat egy papírra, és mindig tudatosítsuk magunkban, ha a fogyókúra során közelítünk egyhez, hogy elképzelhető, hogy ott meg fog torpanni a fogyás.
  • Már az adott súly előtt 1-2 kg-val törekedjünk arra, hogy még több folyadékot igyunk, még többet mozogjunk, még több rostot, zöldséget, gyümölcsöt együnk.
  • Ha ennek ellenére bekövetkezik a stagnálás, akkor legyünk kitartóak, tudjuk, hogy ilyenkor meg kell győznünk a szervezetünket, hogy nem ez volt a végállomás. Higgyük el, menni fog!

Olvastad már?

A felejtős diéták felismerésének 7 alapszabálya

3. Sajnos nem megfelelő a módszer

Végül, a harmadik lehetséges oka annak, ha nem fogyunk tovább, hogy egész egyszerűen rossz módszert választottunk. A túlságosan alacsony kalóriatartalmú, vagy valamely létfontosságú tápanyagból hiányos étrend, vagy a klasszikus „csodadiéták” mellett a szervezet egy ponton túl nélkülözni fog, és erre válaszul lelassul az anyagcserénk, azaz bekapcsol a túlélő program, és hiába eszünk ugyanolyan keveset, vagy hiába nem eszünk továbbra sem kenyeret, nem fogyunk tovább. Ilyenkor azonnal érdemes abbahagyni a fogyókúrát, és szakember, például dietetikus segítségét kérni a további fogyáshoz.

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!