Sose találod ki, miben adják a gyrost Nyíregyházán...és hogy mennyire jól teszik

Cinke, szabolcsi töltött káposzta, szilvalekvár, tipikus nyíregyházi ételek...de a kiflis gyrosról nem biztos, hogy hallottál már életedben. Pedig nagyon durva, megmutatom! 

Százféleképpen meg tudnám fogalmazni a kötődésemet a gourmet fogások, a legfinomabb házi kenyér iránti lelkesedésem vagy a piték iránt érzett olthatatlan vágyam tengelyén, de a legnagyobb rajongásom tárgya a mai napig a szülővárosomhoz kötődik, az pedig az gyros, méghozzá kifliben!

GYERMEKKORI EMLÉKEK

Nem tudom, másoknak mennyire ismert ez a számomra teljesen egyértelmű kombináció, de a gyerekkoromtól elszakíthatatlan kép, ahogy édesapám hazajön munka után az állomás melletti kis bódéból szerzett, fehér papírba csomagolt (a szósztól addigra teljesen átázott) mennyei étellel, és a következő pillanatban már mind a két alkalomról a könyökömig csorog az egyedülállóan csak itt kapható édesen sós szósz, ahogy két pofára zabálom a kiflis gyrost.

Szinte ünnepnapként éltem meg, ha hozzájutottunk, pedig volt ott nyírségi gombócleves, szilvalekváros derelye és jó paradicsomos, szabolcsi töltött káposzta is, de valahogy ezeket sosem éreztem annyira az identitásom részének, mint a kajauniverzumom fent említett tökéletes tárgyát.

A VALLOMÁS:

Azt hiszem, akkor szembesültem azzal, hogy valami különleges "tudás" birtokosa vagyok, amikor 16 évesen először jöttem szülők nélkül a fővárosba, és egy akkor jól menő török gyrosos felé vettük az irányt. A bent sürgő-forgó személyzet kérdésére, miszerint pitában vagy pedig tálban kérem-e a gyrost, annyit tudtam teljes határozottsággal válaszolni, hogy kifliben, mire olyan értetlenség ült ki szegény fiú fejére, hogy biztos voltam benne, nyelvi korlátai vannak közöttünk a dolognak. Elkezdtem tehát kézzel lábbal magyarázni, mutogattam is serényen, de ott már csak nemes egyszerűséggel kiröhögtek. Megdöbbenve vettem tudomásul később, hogy addig egy teljesen elzárt világban éltem.

Amikor az egyetemen elkezdődik a pesti versus nem pesti gyerekek szokásainak megvitatása, szépen kirajzolódnak a különbségek. Elhangoznak a szokásos "ti ott népviseletben jártok?" vagy "van-e nálatok mozi"? kérdések, míg egyszer csak terítékre kerülnek az ételek is. Sosem láttam annyi csillogón kíváncsi szempárt, mint ami a gyros kifliben filozófiájának előadása közben rám szegeződött, de hamar leesett, a lepcsánka vagy lapcsánkaés a cinkekérdéskör valóban kevéssé izgalmas vitatémák.

Az egészet úgy kell elképzelni- és itt megjegyzem, teljesen szubjektív képet adok az élményeimről, mielőtt bármelyik földimet magamra haragítanám a pontos leírástól való lehetséges nüansznyi eltérésekkel - , hogy egy nagyobb, kicsit a strandos hamburgerre emlékeztető lapos kifliben kap helyet a kicsit paprikás ízvilágú, általában a megszokottnál puhább csirke hús, amire uborka, paradicsom, rengeteg reszelt sajt és egy meghatározhatatlanul sós és édes, alaposan fűszerezett szósz kerül.

A titok talán, hogy sokkal több, mint arra szükség lenne és hogy köze sincsen sem a török, sem pedig a görög változatokhoz.

ÍME, A HÍRES KIFLI:

RANDIKAJA

Minden régióban vannak unalomig ismételt mondások, én pl. a "nyíregyi gyereknek nincsen panasza" mondat után egyenlőségjelet tennék az elfogyasztott óriás sajtos gyros beburkolása utáni lázasan elégedett állapottal. Később már az ismerkedéssel is vigyáznom kellett, mert ha szóba került a randizás egy pontján a kifli, benne meg a gyros, egyre többen szerettek volna ellátogatni velem a családomhoz, és már kételkedni kezdtem benne, hogy én vonzom az adott srácot, vagy a lehetőség, hogy hozzájusson a mesteri étekhez.

Mostanra pedig, mivel leírtam párszor azt a kombinációt, hogy "gyros kifliben", éhesebb és éhesebb lettem, ez pedig még egy indok, hogy minél hamarabb újra láthassam a családomat, és anyu főztjén túl a várost is a nyakamba vegyem, remélve, hogy sosem találok otthon kizárólag pitában gyrost.

Ha jót akartok magatoknak, feltétlenül próbáljátok ki!

Ezeket olvastad már?

Címlapkép: iStock

Címlapról ajánljuk

További cikkek