Ezt leszögezhetjük. Mármint, hogy sóban sütni jó. Nagyon jól néz ki, igazából nagyon egyszerű is a módszer, és a végeredmény is meglehetősen finom. A logikus következtetéssel - mely szerint a só kiszárítja a húsokat halakat - szemben ugyanis sóban sütni egyet jelent a finom, lédús szárnyasokkal, omlós halakkal, sőt, a szinte tökéletes bélszínnel vagy sertésszűzzel is.
Sokan sóbansütés ellenesek, azt mondják, túl sok vele a munka, és nem biztos a jutalom. Ráadásul más módokon is lehetséges lédús húsokat készíteni, nem kell hozzá elpazarolni ennyi sót. Mert valóban, ez a - szerintem - egy hátulütője van a dolognak: a sót ki kell dobnunk, hiszen egyrészt összekevertük tojásfehérjével, másrészt a nyers húsok és halak nagy eséllyel hordoznak magukban vagy magukon olyan baktériumokat, amelyeket nem tanácsos elfogyasztani.
A kétkedőknek csak annyit üzenek, próbáljátok ki. Nem gondolom, hogy aki nap mint nap a konyhában dolgozik, vagyis naponta főz, annak nagy munka lenne összekeverni a sót tojásfehérjével, ne adj isten, pár kanál liszttel, majd rápaskolni a sütnivaló húsra. Ennél sokszor bonyolultabb és hosszabb pl. egy rakott krumpli összeállítása, azért mégsem panaszkodik senki.
Tehát sóra fel, és mint mindig, most is kísérletezésre bíztatok mindenkit. Néhány dolgot szem előtt tartva nem lőhetünk nagyon mellé.
A só sós. Meglepő, nem? Bármennyire is megsül, megkeményedik. Ha a hal vagy hús bőr nélkül sül, vagy legalább egy fűszerréteget nem teszünk rá, esélyes, hogy nagyon sós lesz a felülete. Erre figyeljünk.
A másik összefügg a sózással: ne féljünk fűszerezni. Ez a fajta sütés nem sok teret enged a Maillard-reakciónak, vagyis a pirulásnak. Fűszerekkel viszont remek ízeket csalhatunk elő az ételből. Tegyünk a sóba, a hús felületére belőlük, vagy töltsük meg a halakat friss fűszerekkel, citrommal, a húsokat pedig akár mustárral is bekenhetjük.
7 fotó
A dekorációt köszönjük a Butlers-nek!
