Régi kedvenc új fényképen

Aki valaha tartotta már a kameráját étel fölé fotózási szándékkal, az pontosan tudja, milyen nehéz műfaj ez. De van pár tippem, hogy kicsit könnyebben menjen!

A minap az irodában a karácsonyról beszélgettünk, ki mit eszik otthon - márhogy nem a saját alapítású mikrocsaládunkban, hanem otthon, anyunál, apunál. Dávid kedvesen odaszólta nekem: "Anyám mindig a te pulykádat csinálja, tudod, amihez olyan elképesztően ronda kép van." Megsértődhettem volna, de teljesen igaza volt, ahhoz az elképesztően finom és egyszerű pulykához egy ritka ronda képem volt. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy ezt akkor a héten megcsinálom újra (az irodában gyorsabban fogyott el, mint a tejbegríz az óvodában), és be is fotózom, pukkadjon meg. Amíg a hagyma felett zokogtam, és az egyéb előkészületeket végeztem, elmerengtem, mennyire normális az, hogy csak a kép kedvéért lefőzök egy két órás ételt.

Az almás-hagymás pulykasült receptjét itt találod

Akik nagyon értenek a fotózáshoz, azt szokták mondani, hogy valaki lehet jó fotós általában, de igazán jó csak egyetlen műfajban. Nem ugyanolyan szem kell a tájképhez, mint a portréhoz, vagy a szociális fotókhoz, és így tovább. De állítólag az ételfotó még ezen belül is egy különösen nehéz műfaj. Bizonygatnom nyilván nem kell, hiszen az itteni szakácsok rendszeresen találkoznak a problémával - minden alkalommal, mikor receptet szeretnének beküldeni. Ha pedig valakit elkap a gépszíj, és élvezni kezdi az ételek lekattintását, akkor jobb, ha belenyugszik, hogy ez egy időigényes, költséges hobbi, cserébe viszont kiélhetjük benne a konyhai aktivitás alatt még bennünk maradt kreativitásukat.

Az almás-hagymás pulykasült receptjét itt találod

Hogy én hogy sétáltam bele ebbe a csapdába? Főzni nagyon szerettem (volna) és egy hideg, esős, korán sötétedő estén Németországban a saját magam kreálta (borzasztóan bonyolult) vacsorám láttán annyira elérzékenyültem, hogy úgy döntöttem, ezt meg kell osztanom a világgal - és hirtelen felindulásból regisztráltam a NoSalty-ra. Ennek a roppant kreatív receptnek a publikálásához persze kép is kellett - így született életem első ételfotója. Már akkor sem voltam vele teljesen elégedett, azóta pedig csak azért nem cseréltem le, hogy bármikor bárkinek meg tudjam mutatni, hol volt a nulla pont.

Az almás-hagymás pulykasült receptjéért ide kattints

A következő hetekben-hónapokban próbálkoztam a többi kreálmányomat is befotózni, de hasonló eredményt értem el - kék vagy sárga fotók, árnyékok, túl sok vagy túl kevés fény, nulla dekoráció, és így tovább. Később aztán rájöttem néhány trükkre, az idegbajba kergettem a kérdéseimmel pár fotós barátot, vettem néhány könyvet, és jó ideig nem mentem sehova, hogy összespórolhassak egy komoly fényképezőgépre. A dolognak ezzel persze nincs vége - a kívánt végeredményhez nem elég egy régi kisautó árát fedező fényképezőgép, a hobbi igazi pénznyelő, hiszen képtelenség úgy elmenni bármilyen piac, antikbolt, edényüzlet mellett, hogy legalább egy kiskanalat ne szerezzek be. Emellett pofátlanul és folyamatosan lerabolom a nagymamát, és az öt év alatt felhalmozott tányér, edény, terítő, konyharuha, étkészlet, háttérnek használt kiszuperált kerítés és kalickatálca-halmok pedig az őrületbe kergetik azokat, akikkel együtt élet. Ennyi év után rá kellett jöjjek, hogy ha nem őrülök meg teljesen, és megmaradtam volna a receptfeltöltési szinten, akkor ennél olcsóbban és jóval egyszerűbben megúsztam volna a dolgot. Jöjjön pár nagyon alap tanács azoknak, akik csak egy kicsit szeretnének elmélyedni a témában.

  • A drága gép nem létszükséglet. Ha tudjuk kezelni a gépünket vagy telefonunkat, ízléses és szép képeket készíthetünk velük.
  • Ismerjük meg a fényképezőgépünket! A legegyszerűbb kis gépnek is sok beállítása van, amivel szebbé tehetjük a fotókat. Ha telefonnal fotózunk, kereshetünk rá valami szép filtert is.
  • Válasszuk meg jól a napszakot! Az ételeknek a természetes fény áll legjobban. Ha csak nincs egy elképesztően drága vakunk, meg se próbáljunk szürkület után fotózni. Inkább tegyünk félre egy adagot, és azt fotózzuk le másnap természetes fénynél.
  • Kerüljük a napfényt! A túl direkt fény nem áll jól egyetlen ételnek sem - ha nyáron, a kertben fotózunk, akkor is tegyük árnyékba a tányért.
  • Használj derítőt! Veled is előfordult már, hogy az étel egyik oldala sötét, a másik túl világos lett? A sötétebb oldalra tegyél egy sima fehér A/4-es papírt - nagyon olcsó trükk, és rengeteget segít.
Az almás-hagymás pulykasült receptjét itt találod

  • Változtasd a fotó szögét! Vannak ételek, amelyek csak szemből, vannak, amik felülről mutatnak jól. Fotózd le mindkét irányból, ha nem vagy biztos benne, melyik lenne szebb.
  • Ügyelj a környezetre! Ne legyen a háttérben újság, nagypapa, macska, szemüvegtok, stb. Válassz olyan tányért, ami szerinted megy az ételhez, és ügyelj rá, hogy tiszta legyen. Dekoráld ki egy kicsit a képet, ha teheted - egy szép kanál, egy pohár víz, egy tiszta konyharuha a legtöbb esetben feldobja a képet. Ha pici a konyhánk, vagy nincs nagyon helyünk fotózni, egy nagy kartonlap tökéletes háttér tud lenni.

Ezek tényleg csak nagyon alap trükkök, igazán kezdőknek. Ha valaki elindul lefelé a lejtőn, és a tüneteket észreveszi magán, már késő változtatni. Meg se próbáljatok ellenkezni.

Hozzászólások

Címlapról ajánljuk

További cikkek