Tényleg csak a ribizli szárazását kell túlélni (na meg, ha magunk szedjük, akkor a begyűjtést a ribizlidzsungelben), utána már lehet is gyönyörködni a tálban halmozódó tökéletes kis piros/fekete/fehér bogyókban.
Szerintem a különféle ribizlik itthon eléggé alulértékelt alapanyagok. Fanyar ízük miatt sokan nem is szeretik, ráadásul még a tisztítással is küzdeni kell, plusz a kis bogyók relatív nagy magjai is sokak számára kellemetlenek.
Pedig a ribizli egy igazi szuperkaja, hiszen gazdag káliumban, C-vitaminban, és más, antioxidáns hatású vegyületekben. Kevesen tudják, de a feketeribizli C-vitamintartalma több mint háromszorosa (!) a citroménak, amely antioxidáns hatása a szervezetünkben keletkező szabadgyökök lekötésével segít a daganatos betegségek megelőzésében, és szerepet játszik az immunvédelemben is. Az átlátszó, fehér ribizli valójában egy “albínó” piros ribizli, ízében is különbözik a piros ribizlitől, annál valamivel édesebb.
Energiatartalmuk ~60 kcal / 100 g, szénhidráttartalmuk ~14-15 g / 100 g, gazdagok élelmi rostokban is, így szuperül beilleszthetőek a fogyókúrás étrendbe is.
Értékes tápanyagtartalmuk frissen érvényesül a leginkább, de jó hír, hogy antioxidánstartalmuk egy része a fagyasztás során is megmarad. A ribizlit tehetjük süteményekbe, turmixba, pohárkrémbe, gyümölcsös levesekbe, dúsíthatjuk vele müzlinket, kásánkat.
Használjuk ki a szezont, és ha terem a kertünkben, vagy jó áron hozzájutunk a piacon, akkor az érett bogyókat szárazás, mosás után le is fagyaszthatjuk télire. Nagyon jól fog esni a meleg színű, fanyar fekete ribizlis pite a hűvös őszi hónapokban!
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
Még több hasznos cikk dietetikusunktól:
