Ha Márton-nap alkalmából nem is sütjük meg az összes hagyományos ünnepi fogást, azért fotókat nézegethetünk róluk (és csorgathatjuk a nyálunkat), miközben még jól is szórakozunk! Kvízünkkel most te is tesztelheted, mennyire ismered jól a klasszikus Márton-napi libaételeket!
Mit ünneplünk Márton-napon?
November 11-én a középkori legnépszerűbb szentjét ünnepeljünk, és bár a karácsony és húsvét mellett úgy tűnhet, hogy eltörpül ez a nap, valójában számos népszokás és hiedelem kapcsolódik hozzá.
Szent Márton 316-ban vagy 317-ben születhetett egy jómódú családba első gyermekként. A római hadseregben teljesített kötelező szolgálatot. A legenda szerint ez idő alatt történt, hogy egy hadjáratba menetelve Márton odaadta köpenyét egy koldusnak. A jó tett hatására éjjel Márton álmot látott, amiben a keresztények Istene jelent meg a fiatal férfi előtt. Az élmény hatására Márton áttért a keresztény hitre, majd misszionáriusként vándorolt éveken át, miközben nagylelkűségéről és jóságáról tett tanúbizonyságot. Ennek nyomán már életében nagy népszerűség és tisztelet övezte.
Olyannyira, hogy püspökké akarták avatni, ám Márton nem lelkesedett az ötletért, ezért egy libaólba bújt el. Az állatok gágogásukkal azonban hamar leleplezték, így Márton nem szökhetett el a püspöki gúnya elől. Szent Márton 371-398-ig Tours-ban töltötte be a püspöki hivatalt, munkáját aztán olyan jól végezte, hogy szentté avatták.
És miért épp november 11. lett Márton-nap? Nos, ennek kevesebb köze van magához a szenthez, és sokkal több a mezőgazdasághoz.
Ezen a napon zárták le a paraszti évet, vagyis véget értek az aratások és szüretek, a munkások, akárcsak a cselédek megkapták a várva-várt bérüket, valamint egy hizlalt libát.
Mivel a következő napon kezdődött a 40 napos böjt, így ideálisan a libát még aznap elfogyasztották. A liba mellé ital is került az asztalra, ekkor kóstolták meg először az újbort, így nagy dínom-dánom jellemezte ezt a napot.
Bár számos babona kötődik ehhez a naphoz, a legfontosabb: ilyenkor sokat és jókat kell enni-inni, ezzel lehet garantálni, hogy a következő évben is bőséges legyen a termés. Eltérő esetben ínséges esztendőre kellett számítani.
