Annak idején kacérkodtam a gondolattal, hogy séf legyek, aztán nagyon hamar rájöttem, hogy ezt a hivatást nem nekem találták ki. Nem véletlenül használom a hivatás szót, ugyanis ez inkább egy életforma, mintsem egy puszta meló. Napi 10-12 órában kell helyt állni egy feszített tempóban üzemelő, jobb esetben állandóan pörgős konyhában a tűzhely mellett. Aztán emellett felmérni és leadni az alapanyag-rendelést, irányítani a csapatot, mindig megújulni és kreatívnak lenni, tányért díszíteni és a vendégekkel foglalkozni. Utána pedig lehet hazamenni, 4-5 órát aludni, és másnap kezdődik minden elölről.
A séfséget én már a fizikai résznél, az egész napos talpon létnél elbuknám, ebben szinte biztos vagyok. Csak még jobban megerősített ebben a hitemben az, hogy egy napra beállhattam a Rókusfalvy Fogadó konyhájába, hogy elkészítsem saját menümet a vendégeknek. Jó, ez így igen nagyképűen hangzik, mivel rengeteg segítséget kaptam az ott dolgozó fiúktól, sőt néha inkább csak én segítettem nekik. A fiúk Etyeken nagyon komoly konyhát visznek. A fogadó név megtévesztő lehet, hiszen a csárdás stílusú ételeken már rég túlléptek. Bizonyítékképpen elég, ha csak annyit mondok, hogy az étlapon szerepel például kacsamáj mignon is, aminek nem bírtam ellenállni, és le is teszteltem. Mindenkinek ajánlom, garantálom, hogy nem fog csalódni!
A nap legmegalázóbb pillanata kétség kívül az volt, amikor a marharaguba szánt közel hat kiló marhalábszárat meg kellett tisztítani. Amíg én végeztem eggyel, addig Patai Lajos, a konyhafőnök, megcsinált hármat. Akkor sem éreztem magam jobban, amikor megnyugtatott: ő előző életében hentes volt.
Nem gond, hamar felülkerekedtem az enyhe megaláztatáson, így az előkészítés után hozzáláttunk a munkához. Soha nem főztem még ennyi embernek, ekkora lábasban, ennyi adagot. Félre is tettem a gondosan leírt recepteket és jött a szemmérték, a kóstolás, és a „Nagyjából ennyi elég. Áh, még egy kicsit teszek bele!” típusú alkotómunka.
Az ukrán céklalevessel nem volt gond, az már rutinosan megy, és külön öröm volt számomra, hogy a melós részét megúsztam, és nem nekem kellett julienne-re vágnom azt a rengeteg zöldséget. Mondjuk az ipari szeletelővel még nekem is ment volna a dolog. A vörösboros marharagunál a jó alaplé a kulcsfontosságú kérdés. Ha már ennyi időt és - a jó minőségű hús miatt - pénzt áldozunk egy ételre, akkor ne a húsleveskockás lével spóroljunk. Pont emiatt már előző este felrakták nekem rotyogni a húslevest, úgyhogy tökéletesre főtt, mire bevetésre került. A raguba főztünk még sárgarépát, kevés sűrített paradicsomot friss kakukkfűvel, kicsi szójaszószt, ami felturbózta az ízeket, és természetesen vörösbort - aztán hagytuk rotyogni.
Igen ám, de ne feledkezzünk meg róla, mert nekem sikerült, így majdnem leégett a közel 20 adag étel. Szerencsére az utolsó pillanatban pont észbe kaptam és ránéztem, úgyhogy megmenekült az esti vacsora. A gombát most nem főztük bele, hanem a végén vajban megpirítottuk és csak tálalásnál adtuk hozzá, a gombaellenes vendégekre is gondolva. A köretként tálalt parmezángombóc volt az egyetlen, amelynél gondosan kimértünk mindent - nem is kellett csalódnunk a végeredményben.
A desszertet, a chilis-ananászos pohárkrémet először karácsony este készítettem el, miután Gordon Ramsay szakácskönyvében megakadt rajta a szemem. Meglehetősen egyszerű, nem kell vele sokat bajlódni, mégis különleges. Előre furcsán hangzik a chili-ananász kombináció, de ha a chilis csokit kóstoltuk és szeretjük, akkor itt sem lehet gond. Sőt, szerintem a friss, üde ízek miatt még jobban passzol hozzá a csak utóízben, a nyelvünket simogatva megjelenő csípősség. Elméletileg. Ugyanis mi kicsit megszaladtunk a paprikával, így a kelleténél markánsabb lett az az utóíz, de a krémes túróhabbal könnyen orvosoltuk.
A desszertnél elkövetett kisebb bakit tekintve én elégedett voltam a teljesítményünkkel: igazi téli menüt varázsoltunk, amiben a tavasz reménysugara is pislákolni látszott az üde pohárdesszertnek köszönhetően. Aki lemaradt róla, az bánhatja, de azért annyira nem kell szomorkodni, hiszen a recepteket már megtaláljátok az oldalon, és akár otthon elkészíthetitek magatoknak!
Nem én voltam az egyetlen, a Blogger Február keretében vendégszerepelhetnek a Rókusfalvy Fogadó konyhájában, ugyanis ezen a héten Fűszeres Eszter, ezt követően a Pekeskifli, majd az Ízek és ötletek blogok szerzői, végül pedig Vogel Diana ragad fakanalat.
