Bár azt nehéz lenne kideríteni, hogy pontosan miért is csillan fel mindig a gyerekek szeme, ha szóba kerül a szilvás vagy a túrós gombóc, de egy biztos: mind ismerjük, szerettük és a mai napig szeretjük a gombócokat.
Mari nagyi most Felvidékről hozott nektek egy isteni szilvás gőzgombócot. Sőt, nem is egyet. Kisgyermekként, unokaként kóstolta először, de most már ő készíti az unokáinak, teljes szívvel, lélekkel.
A gőzgombócot a csehek, az osztrákok és a németek is magukénak vallják, de hogy hol készülhetett az "ős"gőzgombóc, azt hiszem, már nemigen tudnánk kideríteni. Nem is baj, a fontos, hogy az unokák imádják, mi több, a gombócgyártásban is lelkesen segítenek Mari nagyinak. Ő pedig jó szívvel, dióval, mákkal, csupaszon, vajasan, akárhogy megcsinálja, csak hogy minden gyerek a családban megtalálja a maga számítását.
