A múlt héten néhány újságíró kollégával együtt meghívtak egy érdekes programra. A balatonfenyvesi Terra Pannónia birtokára voltunk hivatalosak, hogy megnézzük, hogyan élnek a boldog marhák. A programot látva muszáj volt kicsit mosolyognom - a legelőlátogatást ugyanis steakkóstoló követte. Az előbb megnézzük, aztán megkóstoljuk a bocit kombinációra egyébként nagyon kíváncsi voltam, hiszen a Terra Pannónia a beszállítója a Zing Burgernek is. Mivel szaftos és jól elkészített húsfronton abszolút megbízom abban, amit mondanak, kíváncsian vártam a kirándulást.
Miért éppen Angus?
A Terra Pannónia birtokon 3000 angusmarhát nevelnek. 1997-ben kezdték meg az akkori állomány keresztezését egy kanadai angusfajtával, 2014 óta pedig kizárólag ezzel a fajtával foglalkoznak. Az angusmarha egy skót fajta, és aki kedveli a jó steaket, az pontosan tudja, hogy ebből a fajtából készül a legszaftosabb sült. A fajta jellemzője, hogy az izomrostok faggyúval finoman átszőttek, vagyis márványozottak, így a belőlük készült sült nem szárad ki, hanem szaftos és puha marad - nem véletlen, hogy a legjobb steak-ek ebből a fajtából készülnek.
Szabadon a legelőn?
A marhák életük első fél évet az anyjukkal töltik a 2500 hektáros legelőn. Az angusborjak "szerencsések" Holstein társaikhoz képest - előbbi nem kifejezetten tejelő fajta ugyanis. A Holstein marháktól 4-5 napos korukban elveszik a borjakat, és tápszeren nevelik őket, a tej pedig a polcokra kerül. Mivel azonban az angusnak nem kifejezett erőssége a tejelés, hagyják, hogy a tehén és a borjú együtt maradjanak 6 hónapig, ami jóval humánusabb megoldás. Őszintén meg kell mondjam, hogy kicsit csalódtam: a legelőn tartott boldog marháról azt képzeltem, hogy élete végéig csak és kizárólag füvet legel, és még a vágóhídra is innen kerül. Ezzel szemben kiderült, hogy fél év után az összes borjú bekerül a sáripusztai marhatelepre nevelés illetve hizlalás céljából. Ebben az időszakban már jó minőségű kukorica alapú táppal etetik őket. Bár a takarmány gondosan van összeválogatva és adalékmentes, azért a szarvasmarha gyomra mégis csak fű, és nem kukorica emésztésére alkalmas. A telep vezetője ezt azzal magyarázta, hogy a szabadon tartott angusmarhák soha nem fognak ideális mértékben meghízni, és olyan minőségű húst adni, amilyenből egy tökéletes steak elkészülhet.
Húst hússal
A legelő és marhatelep látogatása után következett a steakkóstoló - a Zing Burger mestere avatott be minket abba a titokba, hogy mitől annyira fenségesen szaftosak a foodtruckból kiindult vállalkozás szendvicsei. A Zing választását a Terra Pannónia marhái mellett hosszú kutatómunka előzte meg. A kiváló minőségű húst egyszer darálják, és még darálás előtt sózzák, így később nem kell "túlgyúrni" - a hús pedig nem válik nyúlóssá. A bélszínből, rostélyosból és hátszínből készült zamatos steakeket a birtokhoz tartozó Hubertus Hof étterem szakácsa készítette el, akárcsak a több, saját marhából készült ételt, az osso bucco-t, a marhapörköltet és a marhatekercset is.
Félig boldog, nagyon finom
El kell ismerni, hogy az összes étel különlegesen szaftos és puha volt, és kukorica ide vagy oda, a hús minőségéhez nem férhet kétség. Külön öröm a történetben, hogy az itthon tenyésztett, hazai alapanyagokkal etetett, prémium minőségű marhahús eddig hiánycikk volt a magyar piacon. A hasonlóan jó körülmények között tartott marhák a legtöbb esetben még élve kikerülnek az országból, az itthon kapható, steaknek való angusmarhát pedig általában Új-Zélandról, Ausztráliából vagy Argentínából hozzák. Amellett, hogy ezek a húsok hetekig utaznak, és finoman szólva sem környezetbarátok, semmiféle rálátásunk nincs arra, hogy mivel etetik, és milyen körülmények között tartják. A gyengébb minőségű hús pedig alkalmas lehet levesnek vagy pörköltnek, de jó sültet nem nagyon lehet belőlük készíteni. Ezt a piaci rést próbálja meg pótolni a Terra Pannónia a kiváló minőségű marhahússal - ha neked is van kedved megkóstolni, akkor a Spar üzletekben megvásárolhatod!
