"Nekem a Balaton a riviéra" és mellé a strandokon árult főtt kukorica muszáj. Annyira magyar dolog pedig, mint a hekk. A kukorica - és vele együtt a paradicsom és a burgonya - az a zöldség, amiről mindig eszembe jut, hogy eredetileg az amerikai kontinensről származnak, és a gyarmatosítók juttatták el Európába, mára viszont teljesen beépült az európai, sőt az ázsiai gasztronómiába.
Ez a majd 2 két méter magasra megnövő lágyszárú, egynyári növény egy levelekbe burkolt, "hajas" csöves termést hoz, melyen a magok hosszú sorokba rendeződnek. Ezek a hajak a nővirágzat bibeszálai, és fogyasztásra alkalmatlanok. Annál inkább megesszük a magokat, melynek egyes fajtái akár 40% cukrot is tartalmazhatnak! A kukorica eredete bizonytalan, egyes teóriák szerint egy teozinte nevű, Közép Amerikában honos pázsitfű féléből nemesítették, és azóta is minden egyes faj nemesítésnek köszönhető. Ezek között különböző cukortartalmú fajtákat (édesebb fehér például), de színes fajtákat is találunk, mint az indián - színes - kukorica, vagy a lila (kék) kukorica.
Magas tápértékű zöldség, 100 grammjában közel 20g szénhidrát, 4 g fehérje, és 1,5 g zsír található. Sokféle formában találkozunk vele: egészben, morzsolt magjaival, darált formában kukoricadaraként, vagy porított állapotban lisztként, pattogatott kukoricaként, sőt, még kukoricaszirupot is készítenek belőle magas fruktóztartalmának köszönhetően, és étkezési keményítőként is fogyasztjuk. Alapanyagként használják alkohol gyártásnál is, például a whiskey is ebből készül, és ismerjük a kukoricasört is. Takarmányként is hasznosítják a gyengébb, rosszabb minőségű fajtákat.
A gasztronómiában is sokoldalú alapanyag, hiszen édes és sós ételekben is felhasználható. Ma már nem nehéz kukoricafagylaltot találni, az egyik kedvencem pedig a kukoricás créme brulée is. Az egyesült államok déli részén kedvelt köret a kukoricás kenyér vagy muffin, amely édeskés, morzsalékos állagú tészta.
9 fotó
A dekorációt köszönjük a Butlers-nek!
