F. Nagy Angélánál biztosan olvastam, de szerintem Polz Alaine is írta valahol, hogy mekkora gond volt az ötvenes években az íróférjeket, na meg a vendégeiket kiszolgálni. Pénz, alapanyag sehol, igény annál több, úgyhogy fel kellett kötni a kötényt ahhoz, hogy finom és elegánsnak tűnő uzsonnával vagy vacsorával tudjanak előállni.
Ez jutott eszembe, amíg ezeket készítettem - két pofonegyszerű recept összerakásával készült, és mégis más, mint a megszokott.
A tojáskrém - annak, aki szereit - valószínűleg megunhatatlan, ráadásul az alapot a végtelenségig variálhatjuk zöld vagy keleti fűszerekkel, különböző krémekkel vagy a hűtőben talált egyéb alapanyagokkal. Én most a klasszik retró verziót csináltam, némi lilahagymával és snidlinggel - tavasz van, hagymázzunk. Tésztának meg egy nagyon egyszerű bögrés vajas tésztát választottam, ami sós rúdtól elkezdve pogácsán át bármire felhasználható.
És bár nincs benne sütőpor, sütés közben szép kis kupolaalakot vesz fel, ami kihűlve, levágva tökéletesen tölthető - akár tojáskrémmel vagy rilettel, házi pástétommal, de bármilyen zöldségkrémmel is. Mivel jó vajas, italkorcsolyának is jó, de piknikre is vihetjük, biztos elég lakató lesz pár órára.
