Amikor először találkoztam velük a piacon, kicsit idegenkedtem tőlük. Arra gondoltam, tuti valami génkezelt zöldségről van szó. Nem is éreztem, hogy adjak nekik egy esélyt, de érdekelt, hogy hogyan is születnek.
Angliából származnak, és több évtizedes növénynemesítéssel érték el ezt a szivárványszín hatást, amelyet a főzés, illetve sütés során sem veszítenek el. Olvastam egy cikket arról, hogy hogyan reagál lúgos, illetve savas hatásra. Érdekes dolgokat produkált például a borban főzésre. Színe a lilából csodálatos rózsaszínre változik.
Ízre nem különböznek hagyományos társaiktól, viszont remek tulajdonságuk, hogy egészségvédő hatásuk van. A narancssárga változatok például sokkal több béta-karotint tartalmaznak, amelyek rendkívül jó hatással vannak bőrünkre. A lilákban pedig anthocyanin van, amely a szív- és érrendszeri betegségekre megelőzésére kiváló.
Elfelejtett köretek, térj el a megszokottól! >>
Színeiket tekintve létezik belőlük fehér, sárga lila és zöld. De a zöld színt nem csak növénymutációval érhetik el, gondoljunk csak a pagodakarfiolra! A pagodakarfiol már a 16. században ismert volt, a brokkoli és a karfiol keresztezéséből hozták létre. Húsa lágy, íze pedig kissé a mogyoróra emlékeztet.
