Augusztus 15-én lett volna Julia Child 109. születésnapja. Bár a világ egyik legmeghatározóbb gasztronómiai arca 17 éve eltávozott közülünk, kulináris hagyatékának és a róla készült számtalan videófelvételnek köszönhetően olyan, mintha még élne.
Julia Child volt az a nő, aki amilyen szenvedéllyel élte életét, akár még meg is élhette volna a matuzsálemi kort. 2004-ben, 91 éves korában végül veseleállás miatt halt meg, két nappal 92. szülinapja előtt. Így is csodás kort élt meg, főleg, hogy élete végéig imádta és nem vetette meg a vajat. Stílusosan utolsó étkezése során is francia hagymalevest evett, az volt ugyanis a kedvence.
Nemcsak testi adottságai miatt – közel 190 cm magas volt és igen sajátos hangszínnel áldotta meg az ég – nem állíthatjuk, hogy klasszikus értelemben vett nő lett volna. Saját korában sokféle szempontból úttörőnek számított. A katonaság elutasította, mondván, hogy túl magas, ezért szövegíróként kezdte pályafutását, majd a II. világháborúban a CIA előszervezetében dolgozott lényegében kémként. Itt talált rá a szerelem Paul Child személyében, akinek köszönhetően megismerkedett és szerelembe esett a francia gasztronómiával párizsi kiküldetésük alatt.
Egyedüli nőként végezte el a legendás szakácsiskola, a Cordon Bleu képzését 1949-ben. A sorsnak hála összetalálkozott két francia hölggyel, Simone Beckkel és Louisette Bertholle-val, akik közül az utóbbi végül lemorzsolódott lelkesedés hiányából fakadóan. Sok-sok munka árán közösen megalkották a mára kultikusnak számító Mastering the Art of French Cooking című szakácskönyvet, amely 1961-ben jelent meg Amerikában. A könyv hatalmas újdonságnak számított az akkori USA-ban és háziasszonyok hada tanult meg francia ételeket főzni a két elszánt nőnek hála.
Aki látta a 2009-es Julie & Julia (Két nő, egy recept) című filmet, az persze nagyjából tisztában van ezzel a történettel. Bevallom, én megszámlálhatatlanul sokszor láttam, mert bár nem ismertem sajnos Julia Childot, Meryl Streep meglehetősen hiteles alakítása mindig jó kedvre derít és reménnyel tölt el, amikor rosszra fordul a kedvem.
Íme az előzetes magyar felirattal:
A film egyébként egy blogon alapuló könyvből készült, amit Julie Powell vetett papírra (az angol cím ezáltal értelmet is nyer). A film alapjáraton nagyobb népszerűségnek örvend, mint a könyv, mivel előbbiben szépen felépítve párhuzamosan éljük végig a szereplők mindennapjait, míg a könyvben inkább az író élete kerül előtérbe. A film dramaturgiai felépítése szerintem zseniális, szívből ajánlom mindenkinek.
A jelenlegi streaming repertoárban a Netflix kínálatában elérhető (és magyar felirat is van hozzá, éljen!). A filmpremiert sajnos Julia nem élte meg, pedig kíváncsi lennék, hogy mit szólt volna Meryl Streep játékához. Annyi tudvalevő, hogy az írónővel nem szimpatizált, mert nem tartotta komoly szakácsnak, illetve úgy vélte, faragatlanságról árulkodik, hogy ennyit káromkodik. Hiába, Julia igazi 20. századi hölgy volt.
A szakácskönyvnél nem állt meg az élet. Julia a képernyő sztárja is lett, a PBS nevű csatornán ugyanis 1963-ban került műsorra a The French Chef (A francia séf) című sorozat, amelyben Julia kedvenc francia receptjeit főzte meg a TV-közönségnek. Ebből egyébként bizonyos jelenteket a filmben is viszont látunk.
Az alábbi rész az eredeti műsorból van. Ebben a részben burgundi marha készült. Angolul tudók persze előnyben, de Julia személyes varázsa szerintem angoltudás nélkül is átjön:
Bármelyik felvételt nézem is meg a kultikus műsorból, Julia természetessége mindig magával ragad és a bűbája könnyes kacagásra késztet.
Szerintem azért lehet bárki számára inspiráló éppúgy most, 2021-ben, és akár 50 év múlva, mert mindvégig hitelesen képviselte az általa imádott kulináris világot. S mindezt olyan humorral tette, amely elképesztő. Bonyolult technikákat ismertetett meg az emberekkel, mégis mindvégig olyan öröm lengi körbe a személyét, amellyel akarva-akaratlanul üzenetet fogalmazott meg. Az én olvasatomban Julia azt üzeni lényével, hogy élvezzük az életet, merjünk küzdeni és tenni az álmainkért, no meg persze ne felejtsünk el nevetni közben (az önirónia ereje, ugyebár).
Julia életében is rengeteg emberre volt hatással, és ezt sokféleképpen tudatták is vele. 1993-ban újabb rekordot döntve ő volt az első nő, aki felkerült az egyik legismertebb amerikai szakácsképző, a Culinary Institute of America dicsőségfalára. Konyháját bármikor elfogadnám, de addig is bárki megtekintheti Washingtonban, ugyanis Julia 2001-ben a Smithsonian intézetnek adományozta.
Egy szó, mint száz. Julia Child nagyon tudta, hogy kell élni. Igyekszem én is a nyomdokába lépni. A film és a szakácskönyv segíthet, hogy elinduljunk ezen az úton.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
Ezeket is lesd meg!
- Ennyire mocskos szálakkal indult a McDonald's története – Megnéztük Az alapítót a Netflixen
- Rabszolgák, akik meghatározták Amerika ételkultúráját – megnéztük a High on the Hog c. dokumentumfilm-sorozatot
- A csokifolyó és a háromfogásos étkezéssel felérő rágógumi nem csak Johnny Deppnek és a gyerekeknek jár
