Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Janicsák Veca: ,,A vegánság arról szól, hogy mindenkinek joga van az élethez" – itt az új EgySztárÉtel epizód

Janicsák Veca hangját mind ismerhetjük a TV-ből, rádióból. Az énekesnő most dobta a mikrofont, és felvette a sütőkesztyűt, hogy készítsen nekünk valamit a Nosalty konyhájában.

Janicsák Veronika, azaz Veca egy laza, mégis perfekcionista énekesnő. A találkozás pillanatában látszott, könnyű vele kijönni, szeret főzni, szeret enni, és bár vegán, mégis jófej. Ezúton elnézést kérek minden jófej vegán embertől, de mostanában sokak terjesztik  agresszívan nézeteiket, ezzel pedig elvész minden pozitív üzenet. Veca nem ilyen! A veganizmusról, a főzésről beszélgettünk, na meg arról, kinek mennyire számít a véleménye.

Janicsák Veca énekesnő egy isteni sóskaramellöntetes sajttortát készített a Nosalty konyhájában. Készítsétek el ti is, és higgyétek el, ezt szószt kiskanállal fogjátok magatokba tolni, ahogy ezt Veca is tette, amikor azt hitte, nem látjuk, mit csinál. Imádtuk őt is és a receptjét is, nézzétek csak!

Janicsák Veca sóskaramellás sajttortájának receptjét itt találod!

Mi volt az első étel, amit el tudtál készíteni? 

Szerintem palacsinta, nagymamámmal. Nagyi nagyon sokat főzött nekem, ha bármit kértem, mindig megcsinálta, és a palacsinta volt az első, aminél azt mondta: „Na, gyere állj ide, megmutatom, hogyan kell!”

De nem is ellenkeztél ez ellen, hogy odaállj, nem?

Nem! Nagyon szeretek főzni, a feminizmus és a főzés nem zárja ki egymást. Szerintem a főzés nagyon kreatív dolog.

Melyik ételedre vagy a legbüszkébb? És mi volt a legnagyobb kudarcod a konyhában?

Szerintem a legnagyobb kudarcom a főzős versenyben volt, annak ellenére, hogy sikerült eljutnom a döntőig. (Master Chef VIP – a szerk.) A kelt tésztákkal gyűlt meg mindig a bajom. A versenyben is olykor megviselt, ha belebuktam egy-egy feladatba. A legbüszkébb a zöldséges lasagnémra vagyok, az isteni, és mindenki nagyon szereti. Senki nem hiányolja belőle a húst

Igen, hát tudva lévő dolog rólad, hogy vegán életmódot folytatsz. Ámblokk nem is nyúlsz húshoz (sem), vagy nem vagy ennyire elvetemült?

Ha az ember az életben bármit is erőszakkal csinál, akkor az már nem jó.  Ha a vegánságot ráerőszakolod az egész családra, és mindenkinek arról szól az élete, hogy te nem fogod meg a húst, akkor ezzel valahol pont a veganizmus eszméje ellen mész. A vegánság egy liberálisabb felfogás, arról, hogy mindenkinek joga van az élethez. Ha erőszakos vagy, azzal elveszed a jogot a másik embertől, hogy máshogy gondolkozzon arról, mit eszik, mit csinál. A családban vannak húsevők, és ők tiszteletben tartják, hogy én és a nővérem vegánok vagyunk, nem cukkolnak minket, sőt, főznek is nekünk, de ezt én is megteszem értük. Arról nem is beszélve, hogy sokszor azok, akik agresszívan tolják ezt, pár éve még ettek húst, aztán hirtelen le akarnak lőni...

Igen, te is ettél húst. Nem volt kínszenvedés az átállás? Nem voltak elvonási tüneteid, sajtért remegés?

Ettem és szerettem. Ez egy döntés, nem Neander-völgyben vagyunk, szóval el tudjuk dönteni, mi fér bele, és mi nem. Mi, európaiak kiborulunk, hogy a kínaiak megeszik a kutyákat, de mi a különbség? Egy állatról beszélünk, aki érez, gondolkozik. Mondjuk szegény halnak három másodperces memóriája van, és a csirke sem túl okos, de egy pulyka vagy malac már abszolút, a borjúról nem is beszélve. A borjú, amikor elszakítják az anyjától, azt rettenetesen éli meg. Ha az ember belegondol, akkor mondhatja elvszerűen azt, hogy nem. Én is ezt vallom. A sajtot amúgy pont eltaláltad, azzal bevallom, szoktam néha csalni, de igyekszem elkerülni. Esetleg szándékosan olyat főzök, amihez simán nem kell sajt, és ezzel meg van oldva. (nevet) De talán ez még belefér.

Lehet, hogy az agresszív vegánok az ajtódban fognak várni ezért a kijelentésért.

Lehet, de nyilván mindenkinek joga van a saját véleményéhez, és ahogy telnek az évek egyre kevésbé veszem fel a negatív kritikákat.

Ez a konyhai létezésedre is vonatkozik? Eltűröd, hogy beleszóljanak a konyhai produkcióidba, és összességében jól tűröd a kritikát? 

Szerintem egyre békésebb vagyok, sokkal harcosabb szellem voltam 10 évvel ezelőtt. Nagyon korán kerültem a zenei szakmába, korán is kellett megtanulnom, hogy az emberek ítélkeznek, véleményt nyilvánítanak, és azt hiszik, értenek mindenhez. Sokáig foglalkoztatott ez, és azt hittem, ez határoz meg engem és a szakmámat. Kaptam olyat egyszer-kétszer, amiből fel kellett állnom, és rá kellett jönnöm, hogy ezektől nem szeret kevésbé sem a gyermekem, sem az anyukám. Akkor meg kit érdekel? Ha kiállok a színpadra és szeretnek, akkor nem számít semmi. Mondjuk egyszer lejöttem a színpadról, miután egy órát énekeltem, erre valaki odaszólt: ,,Janicsák Veca nem is így néz ki!„ Mondom: ”de akkor ki volt a színpadon?"...

A színpadi életed és az, hogy hamar kezdődött, mennyire írta át a közös családi étkezések szokását? Sokfelé jártál az országban, több jó helyet ismersz, vagy épp ellenkezőleg, rohanás az étkezés? 
 
Minden benzinkút kínálatát kívülről ismerem. De tényleg, az első évben az X-faktor után több fellépésünk volt, mint ahány nap van az évben, és akkor csak a benzinkutakat ismertük, és ezután én mondtam, hogy ezt így nem lehet csinálni. Hizlal, szemét kaja, nem akarom... Akkor elkezdtem főzni magamnak, és dobozoltam, mert az működött, és az volt a leggazdaságosabb is. Elég tudatos voltam már az elején is, és azért a benzinkutas háromszögszendvics nem túl kifizetődő hosszútávon. 
 
És ha már fellépések, akkor a konyhában hallgatod saját magadat?
 

Semmi esetre soha nem hallgatnám magamat. (nevet) Hallgatok zenét, például Joao Gilberto vagy Diana Krall szól, az ilyen nyugis zenéket szeretem, nem vagyok egy heavy metalos típus, bár elég színes skálán mozog az ízlésem. 

Ezeket láttad?

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!