A dióhéjban maga az egészség lakik: a dióbél ugyanis 42–60 százalékban tartalmaz zsírsavat. Ami azonban még fontosabb, nem is akármilyet. Legújabb amerikai és spanyol tanulmányok szerint a dióban – hasonlóan a hideg vízben élő halakhoz – átlagon felüli az Omega-3, vagyis a többszörösen telítetlen zsírsavak mennyisége. Tartalmaz alfa-linolénsavat, a nitrogén-monoxid előanyagát, az arginin aminosavat, és sok benne az antioxidáns is.
Az antioxidánsok az olívaolajban ugyancsak megtalálhatók, ám abban kevesebb a többszörösen telítetlen zsírsav, és nincs benne arginin, sem Omega-3. Mindezek az egészséges szív és a véredények számára különösen fontosak. Mindemellett a dió sok nyomelemet is tartalmaz: a májnak és a hajnak fontos cinket, a szívizom jó működéséhez szükséges káliumot, továbbá magnéziumot, foszfort, ként, vasat, kalciumot, A-, B1-, B2-, B3-, C-, E-vitaminokat és pantoténsavat. Egy barcelonai kutatócsoport vizsgálatai szerint a bőséges vacsora után elfogyasztott 40 g dió (körülbelül 8 megtisztított dió) csökkenti a telített zsírok kedvezőtlen hatását.
A Harvard Egyetem tudósai pedig felfedezték, hogy azoknak a nőknek, akik hetente ötször megesznek egy maroknyi diót, 20 százalékkal alacsonyabb a kettes típusú diabétesz-veszélyeztetettségük, mint azoknak, akik ritkábban fogyasztanak diót.
„Isten adja a diót, ám nem ő töri fel” – mondta Johann Wolfgang Goethe találóan. Megér egy kis munkát, hogy hozzájussunk a csemegéhez...
