„Létezik egy olyan főnévi igenév, hogy ikeázni. Ha azt mondjuk, megyünk ikeázni, az azt jelenti, hogy megyünk az IKEA-ba, de nagyon fontos, hogy ilyenkor semmi hasznosat, semmi létfontosságú dolgot nem veszünk. Amikor asztal kell, szekrény kell, új ágy kell, akkor kerek perec megmondjuk, hogy megyünk az IKEA-ba, ágyat, asztalt, széket venni. Amikor ikeázni megyünk, akkor lélekmelegítő pléddel, egy sokadik bögrével, illatgyertyával, ezeregy aprósággal térünk haza, és persze mindig megállunk enni. Apróságok, hot dog, húsgolyó – ezt jelenti az ikeázás.”
Így magyaráztam Yuki Muratának, az IKEA kommunikációs vezetőjének azt, hogy mit is jelent nekünk, magyaroknak az áruház, miközben vártuk, hogy bejussunk Daniel Yngvessonhoz, az IKEA food designeréhez. Na, de mit kerestem én Älmhult városkában, és hogy kerültem a világ leghíresebb bútoráruházának FoodLab-jába egy szürke, esős decemberi napon?
Kezdjük mindjárt az elején...
1943-ban az akkor 17 éves Ingvar Kampard elindította vállalkozását, amely postai úton rendelhető árucikkeket kínált, például tollat, pénztárcát, apróbb háztartási eszközöket. Kampard a dél-svédországi Småland tartományban született, erről a vidékről pedig azt kell tudni, hogy erdőkben gazdag, a talaj pedig tele van kövekkel. Azok kedvéért, akik esetleg majd elvetődnek erre a vidékre, a lépten-nyomon felbukkanó kis kőfalak, amik házakat vesznek körül, telekhatárokat jelölnek, és azért vannak ott, mert mikor az emberek próbálták megművelni a földet, rengeteg ilyen kőtömb fordult ki a talajból. Småland leleményes emberek otthona volt, akik, hiszen a vidék adottságai rákényszerítették őket, képesek voltak azt a keveset, ami adatott nekik, a lehető legjobban kihasználni. Ez a tulajdonság vagy inkább szemléletmód pedig mindig is az IKEA filozófiájának egyik kulcseleme volt. Kampard csak később, 1948-ban kezdett bútorkészítéssel foglalkozni, amikor is jó tanulmányi eredményéért az édesapja némi pénzjutalmat adott neki. Ez jelentette a vállalkozás kezdőtőkéjét, és nagyjából ekkortól beszélhetünk a ma is ismert IKEA-ról. AZ IKEA egyébként egy betűszó, így néz ki:
I - Ingvar
K - Kampard
E - Elmtaryd, a családi farm neve,
A - Agunnaryd, Kampard szülőfalujának neve.
A húsgolyó megszületése
A vállalkozás máig tartó történetében a ’70-es és ’80-as évek jelentették a nemzetközi fordulópontot, hiszen ekkor nyitottak üzletet Kanadában, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is, miután Skandináviát és Németországot már sikerült meghódítaniuk. Ezekben az évtizedekben alakult ki a ma is ismert, jellegzetes áruházstruktúra, az IKEA saját éttermi rendszere, és....
...1985-ben, egy akkor harmincéves svéd séf, bizonyos Severin Sjöstedt jóvoltából, megszületett a világ máig legismertebb húsgolyója is.
Én pedig az IKEA Magyarország jóvoltából utazhattam Stockholmba, hogy egy háromnapos sajtóúton megismerhessem a vidéket, ahol a húsgolyó született, valamint, hogy találkozhassak többek között Daniel Yngvessonnal az IKEA food designerével, akinek nemcsak azt köszönhetjük, hogy az áruházban finom és laktató ételekkel várnak minket, de azt is, hogy ezeknek a fogásoknak a nagy részét otthon is elkészíthetjük. Illetve, volt szerencsém megismerni magát Severin Sjöstedt séfet is, aki negyven évvel ezelőtt igent mondott Kampard felkérésére, és nekilátott kidolgozni az IKEA húsgolyó receptúráját. Nézzük, hogy történt mindez.
Severin Sjöstedt, az IKEA most negyven éves húsgolyójának megalkotója
A húsgolyó igazi, tradicionális svéd étel, minden család őrzi a saját receptjét, és mindenki egy kicsit másképp készíti. „Kettőnk közötti egyik alapvető különbség az volt, hogy Ingvar délről származott, és ott a húsgolyót inkább sertéshússal készítik, de mindenképp több van benne, mint marhából. Szemben az északi változattal, ahonnan egyébként én is származom. Mi több marhahúst teszünk bele, én is ezt a receptet követtem” – meséli Severin Sjöstedt, akivel a 40. születésnapját ünneplő IKEA húsgolyó tiszteletéle rendezett partyn volt alkalmam beszélgetni. Mint mondja, Ingvar Kampardt kemény, eltökélt ember volt világ életében, így mikor magához hívatta, és az asztalon kissé áthajolva azt mondta neki, hogy csak egy húsgolyó maradhat, Sjöstedt úgy érezte, nem mondhat nemet az ajánlatra. Kollégáival nekiláttak, hogy egy hagyományos svéd fogásból globális szupersztárt varázsoljanak. Persze, akkoriban ők még nem sejthették, hogy amit létrehoznak, ennyire népszerű lesz, és még a nagy dr. Sheldon Cooper is a második kedvenc húsgolyójaként hivatkozik majd rá, de azt tudták, hogy olyan receptúrára van szükségük, ami őrzi a tradíciókat, ugyanakkor globálisan is árusítható a világ valamennyi áruházában. Mikor arról kérdeztük, megbánta-e valaha, hogy igent mondott Kampardnak, és most már a nevét elsősorban ezzel a termékkel fogják összekötni, azt mondja, a receptúra kialakítása nagy feladat volt, igazi, komoly megbízás, és bár nem tagadja, hogy sokat idegeskedett közben, örül, hogy megcsinálták, így karrierje egyik legfontosabb állomásaként tekint erre az időszakra. Fiatal séfként elsősorban az ő fantáziáját is a különféle konyhai technológiák, és azok alkalmazása izgatta, majd később rájött, hogy az igazi kihívás mégsem ebben rejlik.
A legnagyobb, legizgalmasabb kihívás valami finom és megfizethető előállítása. A legdrágább nyersanyagokból nem kunszt jót csinálni. Amikor fillérekből kell gazdálkodni, amikor azoknak az embereknek kell finom, tápláló ételt készíteni, akik nem tudnak akármit megfizetni, akkor derül ki, hogy ki mit tud a konyhában, ott kell észnél lenni
- meséli Severin Sjöstedt.
Hálát érez, amiért bejárhatta a világot a munkájának köszönhetően, ugyanakkor sajnálja, hogy sokat volt távol a családjától ezekben az években. Mindazonáltal az utazásai során jött rá arra, hogy séf és séf között nincs szükség nyelvi kapcsolatra, hiszen már beszélnek egy közös nyelvet, az ételek nyelvét, amin keresztül tökéletesen meg tudják érteni egymást. Mikor például azt kérdeztem tőle, hogy viszonyulnak a svédek a gasztronómiai tradíciókhoz, még Magyarország is szóba került. Elmondta ugyanis, hogy karácsonykor, mikor körbe ülik a terített asztalt, mindenhol ugyanazok a halas, húsos, hideg-meleg fogások sorakoznak, nem beszélve a süteményekről és a gyerekeknek szánt cukorkákról.
„Nagyon hagyománytisztelő emberek vagyunk, ha az ételekről van szó, ahogy önök, magyarok is.”
Ő a maga részéről nagyon szeret tésztaételeket készíteni, bár erre leginkább csak akkor van módja, amikor a felesége nincs otthon, ő ugyanis nem eszik tésztát, illetve felhívta a figyelmünket, hogy most van osztrigaszezon, ugyanis minél hidegebb a víz, annál finomabb.
„Egy pohár chablis-val isteni tud lenni, próbálja ki!”
Osztrigát végül nem ettem, de arra még rákérdeztem, hogy gyakorló nagypapaként, hogy látja, mi a nagyobb kihívás, egy globálisan népszerű receptúra kialakítása, vagy egy kisgyerek ízlésének eltalálása. Sjöstedt váratlanul komolyan válaszolt, mert szerinte a gyerekek gasztronómiai edukációja nagyon fontos dolog, és minél kisebb korban kezdjük el, annál jobb. Szerinte nem szabad külön gyerek és felnőtt ételekben gondolkodni. Négy gyerek édesapjaként mindig is azt vallotta, hogy a gyerekek egyék ugyanazt, ugyanakkor, ugyanannál az asztalnál, amit ők felnőttek. Így tanulják meg az étkezési szokásokat, így tanulnak meg viselkedni az asztalnál, így lesz egyre kifinomultabb az ízlésük, amit aztán továbbadhatnak a következő generációknak is. Az unokáinak is csak azt készíti, amit magának és a feleségének, nincs külön gyerekétel az asztalon, de azért mosolyogva hozzátette, talán tervezhetett volna picike húsgolyókat külön a legkisebbeknek.
Mindig élmény számomra séfekkel beszélgetni, mert látok valami lenyűgözőt abban, hogy ott ül velem szemben egy ember, aki a szakmája legapróbb rezdülését is érti, aki ugyanúgy szeret sütni-főzni, mint még rengetegen a világban, csak valami olyan szűrőn át látja a folyamatokat, amit külső szemlélő elképzelni sem tud. Ezért szeretem kérdezni őket, ezért élvezem, hogy egy picit többet érthetek az ő filozófiájukból, és ezt-azt néha a saját konyhámba is át tudok ültetni belőle.
1965-ben nyitott meg Stockholm első IKEA áruháza
A születésnapi buli a Kungens Kurva áruházban folytatódott, és ameddig mindenki elnevetgél a magyar fülnek némiképp áthallásos elnevezésen, jöjjön egy kis történelmi áttekintés. Ez Stockholm egyik kereskedelmi övezete, több áruház is működik itt, és itt nyitott meg 1965-ben Stockholm első IKEA áruháza. A Kungens Kurva egyébként királyi kanyart (a király kanyarja) jelent, ugyanis 1946-ban V. Gusztáv svéd király közúti balesetet szenvedett, amikor az autója kanyarodás közben kisodródott. A királyi felségnek szerencsére nem esett baja, a környéken viszont rajtaragadt az elnevezés.
Nos! Mindaz, ami az üzletben várt minket, annyira nagyszabású és váratlan volt, hogy hiába meséltek sokat arról a rendkívüli Smakfestről, amit a húsgolyók tiszteletére rendeztek, mindazt, ami már a belépéskor a szemünk elé tárult, elképzelni sem tudtam volna korábban. Kezdjük ott, hogy a welcome drinket, a pezsgőspohárba töltött vörösáfonyalevet az ikonikus, kék IKEA szatyrot mintázó kis bódéból osztogatták, miközben a mozgólépcső egyik sávját egy gospelkórus foglalta el, és piros-fehérbe öltözött pantomim művészek szórakoztatták az embereket. Utóbbiak egyébként tényleg elképesztően viccesek voltak, magamat ismerve tartottam tőle, hogy inkább fog feszélyezni a közelségük, mint mulattatni, de mikor az egyikük egy plüss majommal a kezében eljátszotta, hogy megeszi a kezemben tartott csirkebatyut, olyan hullámban tört rám a röhöghetnék, hogy még két állomással később is rázkódtam tőle. A pantomim tehát átment a szűrőmön.
A Smakfest átszőtte az egész üzlethelyiséget, a különböző állomásokon először különböző nemzetek fogásait kóstolhattuk, így tehát falafelt ettünk hummusszal és savanyúsággal, lazactekercset zöldfűszerekkel, ázsiai csirkebatyut és közben az egyes állomásokhoz rendelt különböző zenészek produkcióit hallgattuk.
Ebben egyébként az volt a legjobb, hogy nem volt erőltetett, sem zavaró, tök jól passzoltak az egyes helyszínekhez, és igazán jók voltak a zenészek, legyen szó akár hangtálon muzsikáló fiatal srácról, britpop stílusú zenekarról vagy dj-párosról. Nagyjából féltávnál kezdődött a túra játékos része, ami nagyon jól passzolt az IKEA szellemiségéhez. Itt a vakkóstolótól kezdve a sötét folyosón rejtélyes kanalakból kínált salátán keresztül a klasszikus, színes IKEA-dobozkában kínált fahéjas csigáig minden volt, hogy mikor már azt hittük nem lehet többet enni, megérkezzünk a húsgolyók végtelen kavalkádjába:
húsgolyó, falafel, halasgolyó, növényi alapú golyó, golyó mediterrán paradicsomos-fűszeres szósszal, golyó ázsiai ihletésű citromfűvel fűszerezett mártással (ez utóbbit, azt hiszem, örökké tudnám enni), és egy szökőkút, ami a húsgolyók mellé kínált legendás mártást ontotta magából.
Rájöttem, hogy a csokiszökőkút ehhez képest ártatlan móka csupán, a fekete öves csipegetők, a fogpiszkálóra tűzött harapnivalók élvonalbeli rajongói egész életükben erre vártak. Mivel ugye nincs végtelen vacsora desszert nélkül, aki úgy érezte, hogy nem evett eleget, kanapéalakú jégkrémmel, esetleg tölcséres fagyival zárhatta az estét, de nem is annyira az ételek mennyiségét kellett itt megemészteni, hanem azt az intenzív, ezer színből, hangból, ízből álló élményt, ami az áruházban töltött óráinkat átszőtte. Nagyon jó ritmikájú, minden elemében kitalált program volt, ami tökéletesen illusztrálta, hogy miért szeretjük ezt a márkát, hogy miért ikeázunk, hogy mitől ennyire népszerű a svéd életérzés lapraszerelt változata a világ minden szegletében.
Mire visszaértünk a szállásunkra, ami az ABBA Múzeummal egy épületben található, így viszonylag sokáig hallgattam délután ABBA-slágereket, már annyi kilométer volt a lábamban, hogy meg sem tudtam számolni, és akkor azt még el sem meséltem, hogy a húsgolyó-szülinapi buli előtt, hétfőn, mi mindent csináltunk Älmhult városkában. Úgyhogy most egy nagy időugrással visszatérek oda, amikor földet ér a repülőgép az eső áztatta Koppenhágában, mi pedig vonatra szállunk, és elindulunk Svédország felé.
Älmhult az a település, ahol az IKEA története elkezdődött
Itt egy helyen található az IKEA Hotell, a FoodLab, ahol Daniel Yngvesson is dolgozik, és ahol olyan újkori sztárok születnek, mint az IKEA falafel, vagy a tavasszal debütáló halas golyó, de van itt IKEA Múzeum is, és a komplexumhoz tartozó étterem. Miután elfoglaltuk a szobáinkat, én először lábon kihordtam egy szívbajt, miután a szobakulcs jóvoltából tv-től a kislámpáig minden aktiválódott a szobában, ami villanyárammal működik, majd kivételes önfegyelemről téve tanúbizonyságot nem dőltem végig az ágyon, pedig nagyon hívogató volt, csak hát tudtam, hogyha egyszer párnát ér a fejem, aznap már aligha kelek fel. A délutáni eseményeket figyelembe véve, nagy kár lett volna, ha átalszom a napot.
Ugyanis elvittek minket kirándulni egy közeli erdőbe. Én, aki még sosem jártam skandináv fenyvesben tátott szájjal figyeltem az égig érő fákat, a talajt borító végtelen, zöld mohatengert, hallgattam, ahogy zúg a fejem felett a szél, és arra gondoltam, hogy ennyire szépet még életemben nem láttam. Vagy láttam, csak nagyon keveset. Olyan érzés volt, mint amikor valami, amit százszor elképzel az ember, a valóságban pont olyan, csak egy kicsit még szebb is. Ha nem lett volna irányított a séta, biztos elkóválygok még néhány órán keresztül, azon töprengve, hogy Jana Kippo, kedvenc svéd regényhősöm, Harisnyás Pippi után, tuti ilyen helyen lakott. Utóbbi meggyőződésem csak erősödött, amikor megláttam a jellegzetes, barnás-vöröses házakat fehér ablakkerettel. Akkor mondjuk már azt is éreztem, hogy szeretnék ideköltözni, nagyvárosi tüdőmnek ugyanis egészen új élmény volt, hogy ennyire tiszta levegőt lélegezhetett.
FIKA, avagy a svédek délutáni sziesztája
A kirándulás egy csűrnél ért véget, ahol hódolhattunk az egyik kedvenc svéd tradíciómnak, a fikának.
A fika a délután elfogyasztott süti, kávé és társaságiélet ideje. A meleg ital mellé jöhet a fahéjas vagy kardamomos tekercs és egy kis beszélgetés a kollégákkal, barátokkal, attól függ, kinek kivel telik a délutánja.
Azt hiszem egyébként, azok a nemzetek, akik külön időt szentelnek a napjukban némi forró ital és süti elfogyasztásának, kicsit derűsebbek a többieknél, és ebben a helyszínen többen egyetértettek velem. Egyebek mellett az én kedvem is kivirult, amint megláttam a vastárcsán sülő palacsintákat. Meg vagyok győződve róla, hogy egy másik nemzethez az étkezéseik során lehet a legközelebb kerülni, és mióta láttam, hogy barátkoznak egymással a világ minden szegletéből érkezett IKEA-munkatársak, digitális tartalomgyártók és újságírók a fahéjas csigák, lekvárok, és kekszek mellett, még biztosabb vagyok benne, hogy az étkezés összeköt. A svéd palacsintáról annyit mondanék, hogy a tészta vastagsága és állaga nagyon hasonlít a mi palacsintánkéhoz, de az íze sokkal semlegesebb, eleve lehet sós vagy édes kísérőkkel fogyasztani, itt tejfölt és lekvárokat kínáltak hozzá.
A szabadtéri uzsonna után visszatereltek minket a buszra, annyira erős volt az osztálykirándulás-hangulat, hogy vártam, mikor kezdünk énekelni. Közös dalolás végül nem volt, volt viszont látogatás az IKEA Múzeumban, ahol március nyolcig még megtekinthető egy szuper kiállítás azokról a női ipartervezőkről, akiknek így vagy úgy közük volt az IKEA-hoz, emellett nagyon érdekes, és sajnos sokszor meglehetősen lelombozó adatokat is lehetett olvasni a nők helyzetéről ebben a szektorban. Például, hogy az ipari és termék designnal foglalkozó szakembereknek mindössze 5%-a nő, és bár a tervezést hallgató egyetemisták 72%-a nő, a szakma munkaerőpiacán mindössze 22%-uk jelenik meg. Illetve a kreatív területen dolgozó nők 88%-a érzi úgy, hogy nincs női szerepmodell előttük.
A múzeumi túrát az IKEA FoodLab követte
Ez Daniel Yngvesson birodalma, ő az IKEA food designere, aki kollégáival együtt azon dolgozik, hogy az áruházak éttermeiben szemnek és szájnak is kellemes ételek várják a vásárlókat, illetve hogy a bevezetésre kerülő újdonságok a lehető legjobb formájukban kerüljenek a tányérokra, nem szólva azokról az ételekről, amit otthoni elkészítésre is árusítanak.
Idén ősszel debütált például a falafel, ami, mindent összeadva, két és fél éven keresztül készült, vagyis inkább készül. Yngvesson és kollégái ugyanis két éven keresztül tökéletesítették a receptúrát, mielőtt a falafel októberben az áruházakba került, de otthoni fogyasztásra csak tavasztól tudjuk majd megvásárolni. Amikor felteszem neki a kérdést, hogy food designerként mit tart az étkezés legelső lépésének, akkor azt mondja, ketté kell választania a választ, mert másképp felel akkor, ha a saját étkezéséről van szó, és akkor, ha a vevőknek szánt ételekről kérdezik.
Amikor én vagyok éhes, mindig abból merítek inspirációt, hogy épp mire vágyom, mit kívántam meg. Nagyon fontos szempont ilyenkor, hogy legyen szósz az étel mellé és lehetőleg passzoljon is az adott fogáshoz. Ami a receptfejlesztést illeti, mindig az árazás felől indulunk. Amikor az megvan, akkor összeírjuk, hogy kinek szánjuk az adott ételt, mi a célunk vele, hol és hogyan akarjuk értékesíteni és így tovább. Ezek a kezdőlépések, és így haladunk fokozatosan a célunk, a kész fogás felé.
A szósz jelentőségét már korábban érintettük, de a svéd gasztronómiában a különféle mártások nem csak azért fontosak, mert hozzám hasonlóan imádnak mártogatni. A sós-édes-savanykás ízek alkotta harmónia a svéd ételek alapja, tudom meg Yngvessontól, aki szerint az IKEA-ban kapható húsgolyó ezt tökéletesen példázza is. A hús és a barnamártás adják a sós ízvilágot, a párolt borsó hozza az édességet, a kesernyés savanykás elem pedig a vörösáfonya-lekvár.
Érkezik a halas golyó!
Tavasszal lesz a halas golyók premierje az IKEA áruházakban, ahhoz és a falafelhez is kínálnak citromot, amiből épp csak néhány csepp kell a tányérra, de miután megkóstoltam, rá kellett jöjjek, hogy ez a néhány csepp kell a tökéletességhez.
Az én ízlésemhez nagyon közel állnak a savanykás ízek így mindig igyekszem úgy kialakítani az ételeimet, hogy a savas ízjegyek valahol megjelenjenek a tányéron. Ezért is örülök, hogy a falafelhez használunk citromot, mert számomra a citrom íze teremti meg az ízek egységét ennél a fogásnál
- mondja Daniel.
Egyre több az állati összetevőktől mentes IKEA-termék
Bár a szakember szerint a húsgolyó örök, úgy véli, az IKEA által készített ételek fókusza egyre inkább az állati összetevőktől mentes, zöldségekben gazdag, növényi alapú fogások felé fordul. Mint mondja, nem lehet egyszerre kihúzni az ismert talajt a vásárlók lába alól, de fokozatosan lehet terelgetni őket a zöldséghangsúlyos ételek irányába. A falafel például azért is volt jó választás szerinte, mert olyan ételről van szó, amit az emberek ismernek, amiben megbíznak, nem tartanak tőle, hogy rossz lesz.
„Ettől függetlenül látjuk a hezitálást, látjuk az óvatosságot, hogy nehezen hagyják el az ismert kedvenceket a többé-kevésbé ismeretlenért. A húsmentes fogások egy árban vannak vagy olcsóbbak, mint a húsosak, ezzel is arra próbáljuk ösztönözni a vevőket, hogy tegyenek próbát, kóstolják meg, mert a pénztárcájuk is jobban jár majd így” – magyarázza Yngvesson, ezzel is alátámasztva azt az állítását, hogy a tervezés mindig az árazással indul.
Az étkezéseink jövőjét illetően nem szeretett volna jósolni, bár saját bevallása szerint örülne, ha tudná, mire számíthatunk húsz-harminc év múlva, de olyan gyorsan változnak a dolgok, hogy lehetetlen biztosat mondani. Annyit elárult, hogy szerinte a napi három főétkezést előbb utóbb több kisebb étkezés váltja majd fel, többször fogunk kevesebbet enni. Változás ide vagy oda, azt azért hozzáteszi, az ő dolga mindig az lesz, hogy az általa fejlesztett ételekben is megjelenjenek az IKEA alapelvei, vagyis többé-kevésbé mindig a svéd tradíciókból kell majd ihletet merítenie, és szerinte ez így is van jól. Mikor felmerül a kérdés, hogy mit szeret legjobban a munkájában, azt mondja, hogy azt, amikor a konyhában lehet. Pozíciójából adódóan kénytelen foglalkozni adminisztratív teendőkkel is, de amikor a konyhába lép, egészen kivirul, és ezt a kollégái is látják rajta. Az interjú után még váltottunk néhány szót, amikor is felmerült, hogy vajon mi a helyzet azzal, ha neki főznek. A legtöbb séfhez hasonlóan, akivel valaha találkoztam, ő is úgy van vele, hogy az egész napos főzés, tervezés, receptfejlesztés után, egyszerűen hálás, ha valaki elé tesz egy tál ételt, és ezzel már nem neki kell foglalkoznia. Mikor megemlítem, hogy sokan tartanak attól, hogy egy séfet étellel kínáljanak, Daniel mosolyog a számára is ismerős sztereotípián. Szerinte mindenki szereti, ha főznek rá, ő is, úgyhogy mindenkit arra bátorít, hogyha éhes séfet lát, adjon enni neki.
A kirándulással, sütizéssel, húsgolyókóstolással telt nap közös vacsorával zárult az IKEA Grillben. A sharing koncepción alapuló vacsorán úgy alakult, hogy az Indiából érkezett tartalomgyártókkal és újságírókkal kerültünk egy asztalhoz, és bár ekkor még előtte voltam a Severin Sjöstedt-tel való találkozásnak, utólag be kell lássam, hogy igaza volt, amikor az ételek jelentette közös nyelvről beszélt.
Ott ültünk, mi, akik korábban sosem találkoztunk, és akik a világ egymástól nagyon távol eső pontjairól érkeztünk, és néhány perc alatt megtaláltuk a közös hangot, amikor az ételekről kezdtünk beszélni.
Mi a magyar street food? Mit reggeliznek Indiában? Melyik az a magyar étel, aminek a receptúrája minden családban generációról-generációra öröklődik, és kinek mit főz legeslegjobban az anyukája?
Mrinal, aki zseniális gasztrotartalmakat szokott posztolni az Instagramra, például esküszik az anyukája birianijára, és abban maradtunk, hogy szólok, ha Indiában járok, hogy én is megkóstolhassam. Cserébe megígértem, hogy ő is kaphat anyu kacsaleveséből, ha egyszer Magyarországra fújja a szél.
Az utolsó napra maradt a városnézés, őrségváltással a Királyi Palotánál, sétával a karácsonyi vásárban, Stockholm nagyon komolyan veszi az ünnepre való készülődést, és a reménnyel, hogy valahol összefutok Krasznahorkai Lászlóval, ha már épp december 10-én jártam a svéd fővárosban, amikor ő átvette a Nobel-díjat. Sajnos nem találkoztunk, Stockholm azonban lenyűgözött, nagyon szeretnék még visszatérni ide, és felfedezni a várost.
Egy húsgolyó mind felett
Negyven évvel ezelőtt egy ambíciózus svéd vállalkozó azt mondta, legyen egy húsgolyó mind felett, és lőn! 2025 decemberében pedig ott ültünk kisebb nagyobb asztaloknál, mert ez a kis húsgolyó összehozott bennünket, hogy a kedvenc ételeinkről, a hagyományainkról, a kedvenc filmjeinkről, zenéinkről beszélgessünk, hogy rácsodálkozhassunk arra, hogy ez a félig-meddig idegen, akivel épp egy tálból csipegetjük a gombás rizottót, ugyanattól érzékenyül el, mint mi, ugyanaz a kedvenc koktélja, mint nekünk, ugyanabból a filmből idéz fejből, mint mi, egyszóval, hogy kilométerek ide vagy oda, közelebb vagyunk egymáshoz, mint gondolnánk.
Hála Severin Sjöstedtnek, ezek az emberek és ez a néhány svéd nap fog eszembe jutni most már mindig, valahányszor húsgolyót kérek az IKEA-ban. Így lesz egy étel több önmagánál, ha megtöltjük történetekkel.
