Hortobágyi - a szeretett ellenség

Na, akkor most bevállalom a Hortobágyit! Az éttermek réme alapvetően jó koncepción alapszik, csak ritkán sül el jól. Megmutatom, szerintem hogy tökéletes!

Ha van valami, amitől irtózom, akkor az a magyarosch éttermek. A paprikafüzérrel és mű népi terítőkkel dekorált, gulyást, Gundel-palacsintát, csirkepaprikást és az év összes napján töltött káposztát kínáló torzszülőttek, amelyek a magyar konyhát hívatnának bemutatni, ehelyett ehetetlen, kommersz ízléstelenségeket kínálnak. Súlyosbítja a jelenséget, ha egy ilyen hely a turisták által preferált utácában/téren/városrészen van, mert ilyenkor még pofátlanul magas árat is elkérnek az ételekért. Az ilyen jellegű éttermek egyébként egyáltalán nem magyar-specifikusak, a világ összes városában megtalálhatóak. ha külföldön vagy, keress egy olyan helyet, ahol színes nyomtatott menü van kifüggesztve a bejárat mellé - és azt kerüld el nagyon messziről.

A Hortobágyi húsos palacsinta receptjét itt találod

Itthoni viszonyoknál maradva, ezeknek a helyeknek a másik közös pontja a paprikafüzér mellett az előételek között szereplő Hortobágyi húsos palacsinta. Amire nagyon büszkék vagyunk, de amiből széles e hazában nem lehet tisztességeset kapni semmilyen vendéglátóipari egységben. Az 1958-as brüsszeli világkiállításra kreált, kora Kádár-kori csoda renoméja annyira rossz, hogy igényesebb éttermek már azért sem merik készíteni, mert olyan cikin hangzik.

A Hortobágyi húsos palacsinta receptjét itt találod

Pedig az ötlet egyáltalán nem rossz. Lehet, hogy kicsit kopott, egyáltalán nem illeszkedik sem a street food mozgalom darabjai, sem a paleo, sem a fényevők menüjébe, de tisztességesen elkészítve abszolút szerethető darabról van szó. Csak hát sajnos annyira macerás az elkészítése, hogy háziasszony legyen a talpán, aki gyakran elkészíti. Ezért szokás inkább étteremben enni, de ott meg az a legjobb opció, hogy maradék pörköltből egy kis tejföllel hígítva készítik. Rosszabb esetben bármilyen maradék húst darálnak le, és főznek össze egy gyors - tehát kockából készült - pörköltalappal.

A Hortobágyi húsos palacsinta receptjét itt találod

Na, hagyjuk a panaszkodást, inkább álljunk neki, készítsünk egy sajátot, ami garantáltan nem hagy kívánni valót maga után. Eredetileg borjúhúsból készült, én inkább jó kis tanyasi csirkecombokat választottam hozzá, sok-sok bőrrel. A bőrben lévő kollagén segít nekünk abban, hogy a szaft sűrű, vastag, kanál hátán megtapadó legyen, anélkül, hogy lisztet meg mindenféle fölösleges keményítőt kellene használnunk. Ha meg még jó sok hagymát is vágtunk alá, akkor biztosra mehetünk. Bár a szaftba főtt paradicsom és paprika alapvetően az ízeit adja bele, azért ők is hozzájárulnak ahhoz, hogy a végén ne mosogatni, hanem tisztára nyalogatni akarjuk az edényt.

A Hortobágyi húsos palacsinta receptjét itt találod

A 2,5 deci paradicsom talán soknak tűnik elsőre - nem az. Ha azt gondoljátok, lecsós jellege lesz tőle - ez sem talált. A jó sűrű házi paradicsomlé, vagy egy jó minőségű olasz bolti változat nem túl savas, és nem is olyan agresszív, mint a sűrített paradicsom - tökéletes lesz a szaftba, arról nem beszélve, hogy elég intenzív színt ad az egésznek ahhoz, hogy simán belekanalazhatunk majd 2 deci zsíros-krémes tejfölt komolyabb színveszteség nélkül. Nincs kiábrándítóbb, mint egy sápadt hortobágyi. A húst sajnos kézzel jól felvágni, sokkal jobb így, mint egyszerűen bedobni az aprítóba.

A Hortobágyi húsos palacsinta receptjét itt találod

A palacsintába receptje - ami úgy tökéletes ahogy van - ízHUSZÁRtól van, csak jóval kevesebb cukorral. A kettő úgy megy egymáshoz, mint a mesében. Szóval, ne hagyjátok, hogy néhány kontár maradékfelhasználó konyha elrontsa a Hortobágyi élményt. Szánjatok rá 3 órát, és élvezzétek olyannak, amilyennek lennie kéne!

Hozzászólások

Címlapról ajánljuk

További cikkek