Hogyan tanuljon otthon a gyerek, míg nincs iskola?

Otthon tanulunk, de nem akarunk a gyerekünk tanárai lenni: hogyan csináljuk?

Már három hete tanulnak a gyerekek itthonról - elsőre lehetetlennek tűnt, hogy segítsünk az iskolásnak is, közben pedig végezzük el a saját munkánkat, de ebédet is főzzünk, sőt, a többi házimunka is meglegyen. Most, hogy lassan mind belerázódunk az új helyzetbe, összeszedtük, mik segítettek nekünk a kisiskolás tanulási rendszerének kialakításában.

Már az iskolák bezárása után közvetlenül összehívtunk egy családi tanácsot, és egy óriási csomagolópapírra összeírtuk a napirendet és az új szabályokat. A kezdeményezést nem övezte nagy lelkesedés, és utólag az akkor kialakult rendszert többször újraírtuk a menet közben tapasztaltak alapján, de kiindulási pontnak jó volt. A fontos, hogy megvannak a fix napirendi pontok és ezek körülbelüli ideje, ezeket viszont együtt igazítjuk a feladatok nehézsége és a saját munkánk adta követelmények szerint is.

Kis időközök

Kiderült, hogy teljesen lehetetlen a gyereket nyolckor leültetni tanulni, majd az iskolát utánozva, órákat tartani neki. A bezártság a komplett bioritmusát felkavarta, egészen másképp fáradnak el és ébrednek, mint mikor iskolába jártak. Másrészt azért, mert itt nem veszi őt körül a közösség, egyedül tanul, így nem tud húszperces időközöknél hosszabban koncentrálni. Húsz perc matek, húsz perc környezet, majd fél óra szünet után folytatja a munkát, mindezt úgy, hogy a számára nehezebb feladatokat váltogatjuk a könnyebbekkel. Matek után biztosan nem veszünk elő nyelvtant, inkább rajzolnivalót vagy egy kis angol gyakorlást, így talán kevésbé fog hamar kifáradni. A feladatokat több napra egyenlően igyekszünk elosztani, egy naplóban vezetve, mit végzett már el és mi van előtte.

Ezt láttad már?

Így foglald le a gyereket úgy, hogy közben tanuljon is valamit

Az üzlet

A kisebb gyerekekkel amúgy is állandó üzletelésen alapszik a közös élet, most ez sokszorosan érvényes, hiszen nem kéne szigorú tanítónénivé változnunk, jó volna, ha a szülei maradhatnánk a gyereknek. Szóval itt jön a képbe a jól megszokott motiváció: egy adag matek gyakorlásért cserébe nézhet egy mesét a pihenőidőben, egy rajzfeladat megoldásáért egy délutáni társasozást, más közös játékot vagy a gyerek által áhított programot ígérünk be, ezeket akár a táblán is lehet jelezni a könnyebb követhetőség érdekében. Így vehet részt a saját rendjének kialakításában is, eldöntheti, hogy inkább délelőtt matekozik és délután tornázik, vagy fordítva, de persze elbliccelni a feladatokat nem lehet.

Együtt és külön

Mivel egy téren osztozunk, minden tevékenységnek kell, hogy legyen külön helye, ahogy a szülőknek egy zuga, sarka, ahová ha beülnek, akkor jobb békén hagyni őket, ugyanúgy az iskolásnak is kell egy hely, ahová elvonulhat a feladataival, de elérhetőek vagyunk közben a számára. Nem ülünk mellette, de szól, ha segítségre van szüksége, erre pedig felváltva állunk készenlétben, hogy valaki dolgozni is tudjon. Ha végképp nincs időnk rá, hogy segítsünk neki, bevonhatjuk a távoli nagyszülőket videócseten, vagy telefonon keresztül, nekik amúgy is több türelmük van az ilyesmihez. Ugyanakkor nagyon jó, ha vannak közös fix programok is, torna, séta, főzés vagy olvasás és ezeknek is van körülbelül meghatározott időpontja. Ezek a szertartások nem csak neki, de nekünk is fontosak.

Ezeket olvastad már?

Ezeket olvastad már?

Címlapkép: Getty Images

Címlapról ajánljuk

További cikkek