A hét szakácsa: Iceflower

A hét szakácsa rovatunkban hetente egy-egy szakácstársatokat ismerhetitek meg közelebbről. Fogadjátok szeretettel a NoSalty e heti főszakácsát, Iceflowert!

Az elmúlt két évtized során egyre nagyobb gyakorlatot sikerült szereznem a konyhai ténykedésben, hiszen fiatal kezdő háziasszonyként én sem voltam azonnal profi. Középiskolás koromtól kezdve nagyon sok mindent tanultam anyukámtól a konyhában, és a családunk szájíze szerint kezdtem el otthon főzni. Ez később kiegészült azzal, amit a párom édesanyjától is megtanultam, náluk ugyanis voltak olyan újdonságok és ételek, amiket mi nem készítettünk, így nem ismertem korábban.

Így a két konyha ötvözéséből született meg a sajátom, melyben nagyon fontos szempontoknak tartom a tisztaságot, a rendet, az egészséges és természetes alapanyagokat és az újdonságok kipróbálását is.

Szerencsére kertes családi házban élünk, így tavasztól őszig felhasználhatom a saját zöldségeinket és gyümölcseinket a konyhában. Az utóbbi 4-5 évben pedig igyekeztem kitanulni a befőzés és tartósítás fortélyait is, ma már egyre több mindent sikerül elraktároznom a téli hónapokra is.

Kis családom, a párom és a kisiskolás fiam mindig a segítségemre vannak ilyenkor, de igazából máskor is szívesen sündörögnek körülöttem a konyhában. A kisfiam már óvodás korában velem együtt gyúrta az almás pite tésztáját, a muffinsütésnél is örömmel segédkezik, de a vasárnapi ebéd készítéséből is sokszor kiveszi a részét. Répát pucol, paníroz, keverget, bármit ügyesen elvégez, amit rábízok menet közben, így sokszor együtt főzünk.

Büszke vagyok a páromra is, hiszen amikor úgy hozta a sors, hogy nekem külföldi munkalehetőségem adódott, és pár hónapra ketten maradtak itthon a fiammal, akkor csodásan helytállt, és a receptjeimből minden nap meleg ételt varázsolt kettőjüknek az asztalra. Persze napi Skype-kapcsolatban voltunk, és jöttek különböző kérdések egy-egy recepttel kapcsolatban, de megbeszéltük, aztán sikerült elkészítenie olyan ételeket is, amiket még sosem főzött. Volt ilyenkor, hogy reggel s.o.s. sms-re ébredtem, hogy hány percig kell főzni a lágy tojást vagy épp a virslit, és már küldtem is választ, nehogy keményre főzzék azt a tojást.

Az utóbbi években egyre többször főzünk a szabadban is. A kerti grillezések és a bográcsozások során is közösen készítünk mindent, a fiúk besegítenek nekem. Persze a végén együtt élvezzük a végeredményt. Egyedül a bonyolultabb sütemények vagy torták készítésében maradok magamra a konyhában, de azokkal szeretek egyedül bíbelődni. Olyan típus vagyok, aki ügyel a részletekre, és igyekszik mindig tökéleteset, na meg persze finomat alkotni.

A rovat korábbi cikkeit itt olvashatod >>

Hirdetés

Támogatott tartalom

A mi Rögös túrónknak tényleg nincsen párja?

Ha röviden kellene válaszolni, a következőt mondanánk: bátran állíthatjuk, hogy valóban egyedülálló élelmiszer. Miért jelenthetjük ki ezt ennyire magabiztosan? Milyen érvekkel támasztható alá a Rögös túró egyedisége? Következzen egy gyors gasztronómiai kalandozás páratlan tejtermékünk világában!

Címlapról ajánljuk

Így festett egy szüret régen – Képeken a munka és...

Manapság már viszonylag ritka, hogy egy családi/baráti társaság, esetleg egy egész falu felhágjon a szőlőhegyre őszidő derekán, hogy az ott roskadozó fürtöket puttonyba szedje, azokból bort készítsen és az egész folyamatot lakomával, játékokkal és általános mulatsággal kísérje. A szüret nem is olyan rég szerves részét képezte az ősznek, a hozzá fűződő szokások pedig sokat mesélhetnek egy olyan korról és világról, amit (nagyrészt) már magunk mögött hagytunk.

Lakos Benedek

További cikkek