Gréti néven a sztárkonyha rovat számára készített interjúim és a sokak által megnézett receptjeim okán nemrég az a megtiszteltetés ért, hogy hetente jelentkezhetek egy-egy blogbejegyzéssel a NoSalty oldalán.
Az első bejegyzés – irány Spanyolország!
Akármerre járok, legyen az egy házi kifőzde vagy elegáns étterem, mindenhol a számomra legizgalmasabb ételt vagy a helyi specialitást választom, és ha ízlett, akkor elkészítem saját átiratban. Jelenleg négy, mindig éhes, kamaszodó gyerkőc „kaja”-kívánságait igyekszem teljesíteni, és ebben a nagy melegben első bejegyzésem miről is szólhatna másról, mint a nyaralásról, a helyi finomságokról és a szieszta szépségeinek megértéséről.
Gyerkőcös spanyolországi tartózkodásunk során egy malagai mellékutcában, a Calle Granadoson találtunk egy fantasztikus helyi éttermet, a Mesón Marianót. Igazi családi vállalkozás. A vendéglős, Mariano, joviális képe ott virít a falon függő megannyi világsztárral készült fotókon, melyek arról tanúskodnak, hogy ő is szereti saját főztjét. Az étlapról mindenki talált ízlésének megfelelő specialitást. Az én választásom a piri-piri1 garnélára esett, melyben nem is csalódtam, hiszen imádom a csípőset és a tengeri herkentyűket. Ezt az ételt, szokásomhoz híven, hazaérkezésünk után nem sokkal el is készítettem. Kis adagban tapasként, nagyobb mennyiségben főételként szervírozható. Garnélát frissen venni igen drága mulatság, de a fagyasztott változatot sem nehéz ízletesen elkészíteni. A lényeg, hogy nyerset és ne előfőzöttet vásároljunk!
Piri-piri garnéla
Hozzávalók 4 főre:
- 20-24 db tigrisgarnéla
- 2-3 db chili paprika
- 4 db nagy paradicsom
- 1 fej vöröshagyma
- 4 szál újhagyma
- 4 ek. olívaolaj
- só, bors
Elkészítés:
- Vizet forralok, a paradicsomokat beledobom egy percre, így a héjuktól könnyen megszabadíthatom őket. A csupasz zöldséget felkockázom és nagy lyukú szűrőbe teszem, hiszen csak a húsára lesz szükségem.
- A garnélát megmosom és papírtörlőn megszárítom.
- A tiszta chilit – lehetőleg gumikesztyűben – magtalanítom és csíkozom.
- A hagymákat tisztítom, apró kockákra vágom, illetve az újhagymát karikázom.
- Egy serpenyőben kis olívaolajat forrósítok, a chilit és az újhagyma felét ebben pirítom egy percig, hogy színt kapjon. A piros olajba helyezem a gyönyörű rákocskákat, melyeket sózok, borsozok. Nekik elég egy-egy perc elősütés mindkét oldalon, majd pihenhetnek kicsit egy tányéron.
- Helyükre az apróra kockázott hagyma kerül. Ha megpirult, jöhet a paradicsom húsa, amelyet szinte szárazra sütök.
- Mielőtt ez tényleg bekövetkezne, két percre visszateszem a garnélát puhulni.
- Újhagyma-szórással, friss bagettel, rusztikus cibattával, citromgerezdekkel tálalom.
- A piri-piri egy igen erős afrikai chilifajta, melyet a portugál hajósok hoztak először Európa területére.
Tészta nélkül soha
Számos mediterrán országban megfordultam már, de a spanyolok tudják igazán, mi az a szieszta. Délután kettő és öt között – a parti sétányt kivéve – minden étterem bezár, ezért gyakran főztem az apartmanban. A fantasztikus felszereltségű konyhában az elején ugyan mindig rossz fiókot húztam ki, de aztán mégis gyorsan belaktam és szívem szerint be is csomagoltam volna a bőröndömbe, hogy elhozzam magammal. Gyorsan jót? Hát igen, még spanyol honban is a tonhalas penne vitte a pálmát. Amint a tonhal illata átlengte a konyhát, megjelentek a lesipuskás tengeri sirályok a földig érő ablakok előtti párkányon. Persze nem bírtam ellenállni, hogy néhány darabkával meg ne kínáljam őket, gyermekeim legnagyobb örömére. Ekkor ugyanis lencsevégre kaphatták az amúgy tartózkodó madarakat.
Mialatt az aprónép fényképezett, titokban elkészítettem az elmaradhatatlan friss, vegyes salátát. Ebbe kerülhet minden olyan zöldség, mely éppen fellelhető a konyhában: salátafélék, paradicsom, uborka, paprika. Egyszerű, olívaolajos öntettel a főétel finom kiegészítője lehet. Az alapanyagokból azonban mindig dupla mennyiséget vásárolok, mivel a gyerekek, ha figyelmüket nem köti le más – jelen esetben a sirályok –, jócskán megdézsmálják őket már a készítés közben.
A tonhalas szószhoz helyi, friss paradicsomot használtam, amely leginkább a hazai lucullushoz hasonlítható. Lebőröztem, szeleteltem, fűszereztem és az elkészült étellel vittem a pálmát, miközben jóllakott családom az asztal mellől szemlélte a tengert és a malagai székesegyház tornyait. Az egyébként mindig hangos gyermekeim végre átadták magukat az andalúz sziesztának, így aztán átmeneti konyhámban nyugodtan üzemelhettem be a háziasszonyok legnagyobb segítségét, a mosogatógépet.
Tonhalas farfalle
Hozzávalók 4 főre:
- 500 g olasz farfalle tészta
- 80 g tonhaltörzs (konzerv)
- 400 g hámozott, darabolt paradicsom (lehet konzerv is)
- 10 szem koktélparadicsom
- 1 csomag újhagyma
- 1 köteg friss bazsalikom
- só, bors, oregánó
- 4 ek. olívaolaj
Elkészítés:
- A pennét al dente (7-8 perc alatt) megfőzöm.
- Közben olívaolajon megfuttatom a felkarikázott újhagymát, melyből hagyok keveset a díszítéshez.
- A halat, a hámozott, darabolt paradicsomot, a fűszereket és a négybe vágott koktélparadicsomot egyszerre teszem a serpenyőbe. Pár perc alatt, magas hőfokon összefőzöm őket. A cél az, hogy a paradicsom leve kissé besűrűsödjön. (Kisebb adag esetén készíthetjük csak koktélparadicsommal is ezt az ételt.) A kész szószt mindig kóstoljuk meg és ellenőrizzük a fűszerezést.
- Csak a végén szórom bele a frissen vágott bazsalikomleveleket, amelyek helyett használhatunk szárítottat is, de akkor már a főzés elején az alapanyagokhoz kell keverni.
- Mély tálkákban tálalom a tésztaadagokat, mindenkinek megfelelő mennyiségű szósszal. Az asztalra kerülhet reszelt parmezán sajt, de nélküle szerintem sokkal finomabb, mert nem nyomja el a szósz ízét. Vegyes zöldsalátát adok mellé.
