Persze hiába a nyár, a konyhát nem lehet igazán magára hagyni, mert ilyenkor kerülnek sorra az olyan izgalmak, mint a koviubi meg a házi paradicsom, és persze a piac is naponta van tele új és új alapanyagokkal, de valahogy ilyenkor sokkal könnyebben jönnek a random programok, mint a borongós novemberben. Gyakorlatilag bármelyik péntek délben megürülhet egy hely a Balaton felé tartó kocsiban, amibe munka után bele lehet ugrani, és bármikor kiderülhet, hogy valamelyik köztér szabadtéri mozivá alakult, és pont egy óra múlva kezdik játszani a Dirty Dancing-et. Szóval ilyenkor nyáron nehéz előre tervezni.
Nápoly egyik híres gyermeke, az aglio e olio, vagyis a fokhagymás-olívaolajos tészta pont egy ilyen tökéletes B verzió, mert az ugyan túlzás, hogy egy szalámis szendvicsnél gyorsabb, de egy komplexebb salátánál biztosan.
És tudom, hogy ezt mondom minden más szerelmem olasz tésztára is, de az aglio nem csak gyors, hanem tényleg nem kell hozzá semmi extra alapanyag.
A kedvenc carbonaram vagy cacio e pepém is csak három alapanyagból áll, de nem mindig van a hűtőmben guancale, és az erkélyen sem tartok pecorino fát. De jó minőségű olívaolaj, citrom, chili, fokhagyma meg egy kis petrezselyem majdnem mindig akad.
Amúgy bevallhatom, hogy mikor azon az ominózus, már kismilliószor emlegetett ohio-i szigeten töltött nyaramon kábé ezen az ételen éltem, és még kommersz olívaolajjal is ezerszer jobb volt, mint bármi, amit az étteremben árultak, ahol dolgoztam. Viszont pont annyi idő alatt készült el, hogy az egy órás ebédidőmben haza tudtam biciklizni, meg tudtam főzni, enni, kicsit emészteni, és még időre vissza is értem a robotba.
Ez egyébként egy turbózott recept, a szép emlékű más tészta egykori szerzője, aki azóta sörkirállyá avanzsált, esküszik rá, hogy ha ezt valaki meg tudja csinálni, akkor onnantól két hétig élhet különböző tésztákon, mert ez az alap feldobható kelbimbóval, aquadellával, spenóttal, mézédes, mini sült koktélparadicsommal, és amivel csak akarjuk. Én magában szeretem a legjobban, akkor jön ki igazán a mandulás aroma az olívaolajból, a pimasz fokhagymás íz, a citrom frissessége, és a chili pikantériája. Úgyhogy időhiányban szenvedőknek, tésztamániásoknak, hiányos konyhai tapasztalattal rendelkezőknek is szívből, sok szeretettel, és még több fokhagymával ajánlom.
