Már a régi időkben is része volt a magyar konyha hétköznapjainak a tök, a tökmag és a tökmagolaj. Igaz, főleg a szegények eledelének számított akkoriban. Aztán a tökmagolajról mintha kissé elfeledkeztünk volna. Napjainkban viszont újra reneszánszát éli, és előkelő helyet vívott ki magának. Mostanság nem éppen olcsó mulatság kiváló minőségű olajhoz hozzájutni.
A szomszédos Ausztriában egész kultusz épült a tökmagolaj, vagyis Stájerország „fekete aranya” köré. Már nálunk is kapható, a nyugati határszélen, az Őrségben egyre többen készítik, de szerencsére Baranyában és Szabolcsban is, az Alföldön pedig tökmagsajtoló üzem épül. Reméljük, nagy jövő előtt áll a hazai olajütés vagy most már inkább olajpréselés.
Az olajütés a molnármesterség egyik ága volt. A magokat törték, zúzták, vízzel pépesítették, állandóan keverve pörkölték, majd a masszára préselő lapot tettek, amibe ékeket ütöttek – innen az elnevezés –, hogy összenyomódjon és az olaj alul kifolyjon. Később prést használtak. A víz-olaj elegyből melegítéssel párologtatták el a vizet. Manapság a legértékesebb, hidegen sajtolt olajoknál ezt a módszert nem alkalmazzák, nehogy veszendőbe menjen több értékes anyag.
Merthogy minden cseppje értékes a tökmagolajnak. Telítetlen zsírsavai a koleszterinszintet kordában tartják, késleltetik az érelmeszesedést. Naponta egy kanálnyi olaj jótékonyan hat a prosztataproblémákra – a férfiaknak igencsak javallott. Még folytathatnánk a sort, hiszen antioxidánsokat és sok E- és F-vitamint is tartalmaz, de minket most sokkal inkább kellemes, különleges zamata érdekel. Saláták, levesek, húsok ízesítésére kiválóan alkalmas, és a pirított tökmag sem megvetni való csemege.
