Fagyit a Fragolából!

A történet egy forró nyári napon kezdődött, amikor is akkora volt a hőség, hogy nem győztük hűsíteni magunkat a szerkesztőségben… talán éhesek is voltunk.

Így jött az ötlet, hogy vegyünk rá egy kollégát, menjen le a – nemrég nyílt – hozzánk legközelebb eső fagyizóba, és lepjen meg minket egy pár ízletes, hűvös gombóccal.

Mi ezekkel jutalmaztuk magunkat

Van, aki jegesen szereti >>

Már sokat hallottunk a Fragola fagyizóról, volt köztünk, aki már ki is próbálta, volt, aki csak tervezte, hogy benéz a hívogató, otthonos, olaszos jellegű helyre.

Fagyit a briósba! >>

A lényeg, hogy az asztalunkra került a fagylalt, és miután megkóstoltuk, elégedetten hátradőltünk, és azon tűnődtünk, vajon honnan is jöhetett ez a finom kis csemege. Nem, nem vagyunk szenilisek, emlékszünk a kolléga nevére, aki hozta. De honnan kerül az asztalunkra? Egyre inkább foglalkoztatott a kérdés, így páran úgy döntöttünk, felkerekedünk és utána járunk a dolognak. Így kerültünk a központi Fragola fagyizóba és „gyárba”. Amikor leegyeztettük az időpontot, majd megérkeztünk – nem tagadjuk –, arra számítottunk, hogy legalább egy olyan gyárral fogunk találkozni, mint Charlie a csokikat illetően. De nem így lett. Egy helyes kis üzlet várt minket.

Egyből a pulthoz siettünk, majd válogatni kezdtünk a számtalan fajta közül. Volt köztük Tihanyi camambert, olíva, gyömbér, bazsalikomos citrom...A döntés nem volt egyszerű, végül személy szerint a grépfrút és a citromos levendula mellett döntöttem. És bátran állíthatom, jól döntöttem! Valójában ez elég ahhoz, hogy tudjam, a többivel sem nyúltam volna mellé.

Választékban sosincs hiány

Hűtsd le magad készíts otthon fagyit! >>

Miután elnyaltuk a magunk gombócait, leültünk és beszélgettünk egy jót az egyik tulajdonossal. Kiderült, hogy az egész egy családi vállalkozás, amelyből mindenki kiveszi a maga részét. Az alapító tag Balázs, aki olaszországi barangolásai alatt beleszeretett az ottani fagylaltba, és ezt szerették volna megosztani magyar társaikkal.

Dolce Vita

A fagylalt állagra olasz, ízre azonban mindkettő, magyar is, olasz is. Mondhatni fúziós, és kézműves. Minden, ami az országban megkapható, az helyi, legyen az eper vagy a dörgicsei Levendariumból származó levendula. Értelemszerűen a pisztáciát és citromot nem itthon veszik, de azt gondolom, ez már így is figyelemre méltó. Sőt mi több, a pisztácia egyenesen Szicíliából jön, így nem lehet ellene kifogás.

Ez is bizonyítja mennyire fontos számukra a minőség és megbízhatóság. Saját receptúrákkal dolgoznak, amellyel a férj folyamatosan kísérletezik. Ez érezhetően egy igazi szerelem. Szívvel-lélekkel vezetik az üzletet – számunkra nagyon szimpatikus módon, mert –, nem akarnak versengeni senkivel. Adni szeretnének másoknak, feldobni egy unalmas hétköznapot, kicsit ellazítani.

Összefér a nyaralás a fogyókúrával? >>

Nincs is jobb egy hűsítő fagyinál, és egy boldog arcocskánál

Pont olyanok, mint egy nagy olasz család. Nem lihegik túl a dolgokat, nem aggodalmaskodnak feleslegesen, de legalább annyit zsizsegnek. Nemcsak ők, hanem minden betérő vendég is. Amíg ott ültünk, nem telt el úgy egy perc, hogy ne nyüzsögtek volna a vendégek, gyerekek, a fiú, aki ebből az üzletből szállítja másik 7 boltjukba a fagylaltot . Nagyon barátságosak, és családiasak az alkalmazottaikkal is. És ha már "család", az üzlet kissé rusztikus, mediterrán berendezését is egy családtag tervezte meg. Ezen már meg sem lepődünk, igaz?

Mi élveztük, hogy ott lehettünk. Valami történt, valami, ami nem szürke, nem átlagos, ellenben nagyon pozitív. Páratlan és követni való életszemlélet, családias hangulat, szép környezet, finom ízek… kell ennél több?

Ismerd meg a Fragolát a Facebookon >>>

A rovat korábbi cikkeit itt olvashatjátok >>

Hozzászólások

Szikra

Fagyi *.*

Címlapról ajánljuk

További cikkek