Lou Rand Hogan vastagfedeles színes könyvének borítóján egy csinos szőke (és feltehetően meleg) fiatalember steaket süt virágos kötényben, míg a könyv hátoldalán szőrös, koktélruhába bújt alak illegeti magát.
A 280 oldalas The Gay Cookbook(A melegek szakácskönyve) egy igazán szórakoztató, sok humorral fűszerezett remekmű, ami tele van viccekkel és célozgatásokkal, a receptek pedig sokszínűek, beszédesek, szellemesek ugyanakkor világpolgáriak.
Hogan szerint, "egy egyéjszakás kaland is befejeződhet egy házi készítésű omlettel".
A kötetben francia, amerikai, mexikói, hawaii, de még délkelet-ázsiai recepteket is vannak, amik között összetettebb és egyszerűbb fogások is helyet kaptak. Hogan a könyvben a praktikumot részesíti előnyben. Sokszor leírja, hogyan lehet egy-egy ételt kevesebb költségvetésből kihozni úgy, hogy attól még ugyanolyan jól megfeleljen egy egyedülálló meleg férfi számára - bár kötve hiszem, hogy a meleg férfiak mást esznek, mint akárki más.
A szakácsköny írója, Lou Rand Hogan - valódi nevén Louis Randall - 1910-ben született Kaliforniában. Fiatalon tánccal kezdett foglalkozni, belekóstolt a színházi légkörbe, de az őt érő kudarcok után 1936-ban egy Matson óceánjáró luxushajón kezdett dolgozni szakácsként. Ott nemcsak a magas színvonalú gasztronómiában mélyedt el, de - ahogy később a The Gay Cookbook-ban is írta - a meleg szubkultúrával és szokásokkal is megismerkedett, sőt a nyelvi stílusokat, szlengeket is átvette.
Hogan ügyesen felismerte, hogy az 1950-es évektől a melegekkel és leszbikusokkal kapcsolatos témák gyakoribbá és népszerűbbé váltak, így írásai épp jókor jó helyen csattantak.
A könyv megjelenését követően 1966 január 21-én a Time-ban egy kritika is megjelent, amiben egy, a nevét nem vállaló szerző, elítélően méltatta az új szakácskönyvet, miszerint, nincsen az rendben, hogy Amerikában egyre nagyobb nyilvánosságot kap a homoszexualitás. De mind tudjuk, hogy a rossz reklám is reklám, így a kritika széles körben ismertté tette a The Gay Cookbook-ot.
Persze Hogan előtt is voltak már LMBTQ-szakácskönyv írók, mint Alice B. Toklas, James Beard és Craig Claiborne, de a The Gay Cookbook volt az első, ami kifejezetten a meleg férfiak számára tartalmazott sztorikat és recepteket.
Sokak szerint Hogan könyve akarva akaratlanul népszerűsítette a melegházasságot, méghozzá azzal, hogy a homoszexuális kapcsolatokat, a maguk természetességében ábrázolta. Megjelenéséig ugyanis a köztudatban az élt, hogy a melegek elszigetelten és boldogtalanul élnek, ez a szakácskönyv pedig megelőzte korát, hiszen egy örömteli életet vázolt fel egy elnyomással teli korszakban.
Ez a kötet nem kér elnézést azért, hogy egy boldog férfi képét festi elénk, aki szerelemmel és szeretettel főz a szintén férfi párjának. A lehető legtermészetesebb módon tárja elénk a tényt, hogy bármennyire is elképzelhetetlennek tűnik, a melegek is főznek.
