Etyek, bor, mámor, lecsó

Már korábban beszámoltunk róla, hogy a hétvégi Etyeki Piknik lecsófőző versenyén elnyertük a legfranciásabb lecsó címét. Íme a kulisszatitkok és az élménybeszámoló!

A NoSalty és a Gasztrobizarr csapata megkönnyebbülten pózol a zsűrivel

Szombat (hajnali) 9 óra – gyülekező a NoSalty irodája előtt. Szép lassan szállingóznak a mindenre elszánt munkatársak, hogy útnak induljunk az Etyeki Piknikre, ahol lefőzünk mindenkit és megmutatjuk, hogy a mi fúziós lecsónk lesz a legfinomabb! Történt ugyanis, hogy meghívást kaptunk a Rókusfalvy Birtokon megrendezett lecsófőző versenyre.

Mindenki elfoglalta helyét a buszban, így nekivágtunk az országútnak és egyben a csapatépítő főzőcskézésnek is. A Budapesttől alig több mint 30 kilométerre található Etyekre hamar megérkeztünk, ahol már várt bennünket a csapat másik fele. Egyesítettük erőinket, felmértük a konkurenciát, majd gondos tervezés után nekiálltunk a műveletnek.

Etyeki Piknik – etyeki rosé

A koncepció az volt, hogy nem szerettünk volna beállni a sorba és a hatodik magyaros lecsó valamely változatát elkészíteni. Így utólag azt gondolom, hogy nagyon jól döntöttünk, és bár elfogult vagyok a saját lecsónkkal szemben, de szerintem a miénk volt a legkülönlegesebb és egyben az egyik legízletesebb. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a zsűrizésre úgy kellett megmenekítenünk az utolsó adagot, mert a járókelők és érdeklődők hamar lecsaptak az elkészült ételre.

Komoly csapatmunka eredménye volt mindez, hiszen biztosan nem sikerült volna ilyen ízletesre az étel, ha nem adjuk bele szívünket-lelkünket! A Gaszrobizarr egyik szerzőjével, Reginával nem tudtuk meghazudtolni önmagunkat, és előre megfontolt szándékból elkövetett francia bográcsos lecsó tervével álltunk elő. Az alapanyagokat gondosan választottuk ki: addig jártuk a várost, amíg rá nem bukkantunk a legédesebb paradicsomra, mellőztük a génkezelt paprikákat és a kevésbé csinos, de annál finomabb mellett döntöttünk.

A "tűzmester" előkészíti a terepet a főzéshez

A franciás lecsó elengedhetetlen kellékeként szolgáló cukkinit és padlizsánt is gondosan válogattuk, nem is beszélve a fűszerekről és a bio olívaolajról, amit a Szatyorbolt segítségével szereztünk be. Sajnos (vagy a verseny szempontjából szerencsére) nem mindenki volt ilyen körültekintő, hiszen versenytársaink bográcsába került többek között konzerv hozzávaló is. Ezzel alapvetően nincsen baj, amennyiben a legnagyobb téli hidegben a nyár után vágyakozva elkészítünk egy tál lecsót, ezzel melengetve szívünket. Most azonban júniust írunk, így nem lehet mentség a tartósított zöldségek használatára!

A cukkiniket már lepirítottuk

A recept lelkéül szolgáló alapanyagokkal tehát nálunk nem volt gond, innentől már csak egy dolgunk maradt: kihozni belőlük a legjobbat! A cukkinit és a padlizsánt felvágtuk, majd külön-külön lepirítottuk őket.

Sülnek a sparhelten a kápia paprikák

A kápia- és tv-paprikákat sparheltek megsütöttük, így teljesen más aromája lesz, mintha szimplán megpirítanánk. Kerti party esetében tanácsos azonban mindezt a konyha sütőjében megtenni, mert akkor nem kell állandóan a paprikákat fordítgatni és sokkal jobban átsülnek. Ennek ellenére, na és az azbesztkezeimnek hála, így is sikerrel jártunk. Miután a paprikák megsültek, egy nagy tálba kiszedtük őket és vizes konyharuhával vagy nejlonzacskóval letakarjuk, így könnyen le tudtuk szedni a héját. Kihűlt, lehámoztuk és karikára vágtuk.

Biztos távolságból kavarom a lecsót

Ez követően lepirítottuk az apróra vágott hagymát. Néhány perccel azelőtt, hogy elkészült volna a hagyma, hozzádobtuk a fokhagymát is. Utána visszatettük a bográcsba a cukkinit és a padlizsánt. Éppen csak összeforraltuk őket és már hozzá is adtuk a paprikákat. Amint levet eresztett, beletettük a paradicsomot is. Csökkentettük a hőmérsékletet, mert nem akartuk, hogy szétfőjön csak levet eresszen.

A paradicsomokkal egy időben adtuk hozzá az összekötözött fűszereket, név szerint: a rozmaringot, a kakukkfüvet, a póréhagyma zöldjét és a levendulát. Semmilyen mesterséges ízfokozót nem használtunk, mert sajnos erre is volt példa a versenyen. Csupán sóztuk, borsoztuk, rottyantottuk, és el is készültünk.

Szerintem fantasztikus lett, de az én véleményem ugyebár szubjektív. Érdemes kipróbálni a bográcsos ratatouille-t, mert a szabad tűzön készült ételek páratlan aromájával kiválóan harmonizál!

A bográcsos francia lecsó á la NoSalty feat. Gasztrobizarr

Hogy a versenytársaink milyen technikát és receptet alkalmaztak, azt sajnos nem tudom, mert a nagy munkában kémkedésre nem jutott időnk. Az viszont tény, hogy mi elnyertük a legfranciásabb lecsó különdíját, az abszolút győztesek pedig a Siklósi Gasztrohölgyek lettek, akiknek ez úton is gratulálunk!

A legfranciásabb lecsó oklevele

A harmadik Nyári Etyeki Piknik tehát a lecsó és persze a fantasztikus rosé borok jegyében telt. A nap végére mindannyian kellemesen elfáradtunk és jóízűen falatoztuk a csapat által készített ételt. Minket elkapott a versenyszellem, de miután letettük a fakanalat körbenéztük a pikniken. Megismerkedtünk a vajköpülés mesterségével, kézműves foglalkozásokon és gyermekprogramokon vehettek részt az érdeklődők, a jó hangulatról a borok mellett pedig számtalan zenész és zenekar gondoskodott. Az Ínyenc ponton hagyományos lángost, szarvaskolbászt és mangalica termékeket kóstolhattunk. A Halmi pince házi sütivel, házi szörppel, gyógynövényekkel és teákkal készült. A piknik piacon mindenki bevásárolhatott a friss termelői zöldségekből és gyümölcsökből.

Vajköpülés

A lecsőfőző versenynek helyet adó Rókusfaly Birtokon megismerkedtünk a vajköpülés mesterségével, kézműves foglalkozásokon és gyermekprogramokon vehettek részt az érdeklődők, a jó hangulatról a borok mellett pedig számtalan zenész és zenekar gondoskodott. Volt fröccsbár, kézműves fagylaltkülönlegességek és csokik, sőt még kürtőskalács-tanoda is. Ez utóbbi mi nem próbáltuk ki, de az elkészült finomságoknak nem tudunk ellenállni, így langyos kürtőskaláccsal enyhítettük az édesség utáni vágyunkat.

Sajnálatos egybeesés, hogy ezen a hétvégén az ország egy része az árvízzel küzdött, amihez a szervezők is szerettek volna minden tőlük telhető segítséget megadni, ezért az Etyeki Pikniken gyűjtést szerveztek. A befolyt összeggel a Győr-Moson-Sopron megyei Nagybajcs község árvízvédelmi költségeihez járultak hozzá.

A BorÁszok – Magyar Országgyűlés barátságos labdarúgó mérkőzést is egy későbbi időpontra halasztották, ugyanis a Magyar Országgyűlés válogatottjának tagjai a hétvégén is az árvízi munkálatokban vettek részt.

Nagyszerű programok, de a lenyűgöző etyeki táj és magával ragadó atmoszféra. A Pincefesztivál és a Kezes-lábos továbbfejlesztésével megszületett piknik ötlete kiváló döntés volt a rendezők részéről. Jó volt megpihenni Újhegy és a Szépvölgy szőlőtőkék és pincészetek árnyékában és annak sem kell bánkódnia, aki most nem tudott ott lenni, hiszen szeptember 7–8-án bepótolhatja mindezt, amikor a sajt és a must kerül a reflektorfénybe. Mi biztosan újra ott leszünk!

További lecsórecepteket itt találsz >>

A rovat korábbi cikkeit itt olvashatod >>

Hozzászólások

Címlapról ajánljuk

További cikkek