Az élet sója – nem csak mese!

„Úgy szeretlek, édesapám, mint az emberek a sót!” – mondja az öreg király legkisebbik lánya a népmesékben, s a népmesék fontos igazságokat hordoznak életünkről. Így a sóról is, amit átkoznak és dicsérnek, és ami nemcsak alapvető fűszerünk és tápanyagunk, hanem több ezer éve használjuk tartósítószerként is. A mesei hagyomány csak egy a sok közül, mely bizonyítja fontosságát.

Az ókorig nyúlnak vissza a felhasználás kezdetei, a rómaiak pedig halakat, húsokat és olívabogyókat tartósítottak vele.

Miért is fontos a só?

Ha sóról beszélünk, általában a konyhasót értjük alatta, vagyis a nátrium-kloridot. Egyik legértékesebb ásványi anyag szervezetünk számára, emellett az ételek ízének kiemelésére használjuk. Kiváló tulajdonsága ugyanis, hogy fokozza az ízek erősségét. A túlzott sóbevitel azonban hosszú távon egészségügyi problémákhoz vezethet. Napi szükségletünk kb. 5 g só, a fejlett országokban ennek 4-5-szörösét is elfogyasztják. Ízérzékelésünk úgy működik szerencsére, hogy „leszoktatható” a túlságosan sok sóról. Ha mindig kevesebbet teszünk az ételekbe, hosszú távon nem érezzük azokat sótlannak. Ne feledjük mindennek ellenére, a só fontos fűszerünk, de csak mértékkel bánjunk vele!

Mi tehetünk, ha túlsózzuk a levest?

Robert L. Wolke, a „tudós szakács” utánajárt néhány közkézen forgó praktikának. Eredményeiből az derült ki, hogy a nyers, szeletelt krumpli hozzáadása nem segít a túlsózott levesen. A citrommal és az ecettel azonban már lehet kísérletezni. A sót kivonni nem lehet a levesből, csupán az ízérzékelésre tudunk hatni. A citrom és az ecet is csak akkor működik, ha megfelelő koncentrációban kerülnek a sós levesbe. Ugyanis kétféleképp működhetnek. Vagy erősítik az ízhatást vagy elnyomják. Így megeshet, hogy kénytelenek vagyunk arra hivatkozni, hogy „szerelmes a szakács”.

Az élet sója

A só származhat szárazföldi bányákból (kősó) – a lerakódott kristály korábban ott húzódó tengerre utal – és tengervízből is. A vizet elpárologtatják és finomítják, adalékanyagot adnak hozzá, hogy szórható legyen.

A szemcsék formája, mérete különböző. Nagy szemű sót használnak olyan ételek készítéséhez, ahol egyéb fűszerezés nélkül csak sókéregben sütik meg a húst vagy a halat, így emelve ki annak saját ízét.

Az apró szemcséset főzéskor vagy asztali sóként használjuk. A „sóvirágot”, vagyis a kikristályosodott lemezkéket kézzel gyűjtik be a tengerisó-termelők. A durva szemű, adalék nélküli kósersót pedig a hús tisztítására, vértelenítésére használják.

A só tehát ételeink tartósításában, ízesítésében és az emberi szervezet fennmaradásában nélkülözhetetlen, de mértékkel használjuk, mert a megfelelő mennyiségben fejti ki legjobb hatását.

Ajánlott videó

Legújabb receptek

Lencsefőzelék tejmentesen

A Szilveszter vagy az Újév elmaradhatatlan étele a lencsefőzelék. Tálalhatjuk sült hússal is és ér az év többi részében is lencsét enni, hiszen finom és egészséges!

Csokiszalámi

A csokiszalámi több szempontból is jó választás. Mindenki szokta szeretni, könnyen elkészül és sütni sem kell. Sőt, általában otthon megtalálható az összes alapanyag is. Ízlés ...

Címlapról ajánljuk

További cikkek

Top Receptek

Hagyományos lencsefőzelék

Amikor Turós Emil kopott szakácskönyvéből főztem, mindig rácsodálkoztam, hogy évtizedekkel ezelőtt milyen ízletes ételek készülhettek. Ma már nem csodálkozom, és ha egy klasszikus ...

Párolt lila káposzta

A párolt lila káposzta remek kísérője a különféle sült húsoknak, például a kacsa elképzelhetetlen nélküle. Ezzel a recepttel könnyedén elkészítheted Te is otthon, bár tény, hogy ...