A házi fagyi készítésének rengeteg módja van már, a semifreddo például azért is nagyon népszerű, mert nem kell hozzá fagyaltkészítő, sőt egyáltalán nem szükséges hozzá semmi extrább konyhai eszköz vagy alapanyag. A semifeddo története rövid és tömör: valamikor a 20. század elején született meg, szinte egyértelműen a francia parfait példájára, amit az 1860-as években már javában készítettek. A "semi" azt jelenti félig, a "freddo" meg azt hogy hideg, vagyis „félig hideg”. Ez a név arra utal, hogy még pont lehet szeletelni, mert nem teljesen fagyos.
A semifreddo közeli rokonságban áll a fagylalttal, parféval és a sörbettel is, bár elkészítésben technikailag eltérnek egymástól. Viszont utóbbiakhoz hasonlóan most is szükségünk lesz fém keverőtálra, spatulára, habverőre és egyéb eszközökre, de ezek szinte minden háztartásban felelhetőek. Illetve, ha követjük a pontos receptet és az útmutatást, egy nagyon impozáns és mutatós desszertkülönlegességgel villanthatunk vendégeink előtt.
A semifreddo állaga egy enyhén megfagyott mousse-ra emlékeztet, amit dermedés után, egy kevés szobahőmérsékleten való "állás" után lehet jól adagolni - gombócozni, mint a fagyit, vagy szeletelni, mint a Vienettát. Általában kenyérsütő formában készítik. Én ezt most egy barátnőmtől kaptam kölcsön, amit a Foxpost segítségével küldött el nekem Pestre.
A krém, amiből készítjük, egy igen egyszerű tojásos-tejszínes-vaníliás alap, amit ezerféleképpen variálhatunk. A létező összes gyümölccsel, csonthéjassal és számos egyéb nyalánksággal párosítható. Én most egy klasszikus, de etalon kombót mutatok nektek: egy csokis-málnás-pisztáciás verziót. Ez a recept nálatok is alap lesz, ha beindul a kánikula. A kenyérsütés helyett, azt ajánlom, nyugodtan kísérletezzetek ezzel a jeges desszerttel, szinte lehetetlen elrontani. Egyébként a házi fagyi szerintem önmagában felér egy kisebb csodával.
A recept önmagáért beszél, semmi bonyolult nincsen benne. A legnagyobb kihívást is csak a várakozási idő jelenti, amíg kidermed a desszert. Utána viszont igazán büszkék lehetünk magunkra, amiért profi cukrászokhoz méltót alkottunk. Íme a recept:
Hozzávalók:
- 500 ml habtejszín
- 5 tojássárgája
- 2 tojásfehérje
- 1 csipet só
- 120 g porcukor
- 1 vaníliarúd kikapart magja
- 100 g málna + a tálaláshoz
- 100 g étcsokoládé
- marék pisztácia (+ dekorálás)
- menta (dekorálás)
Elkészítés
Első körben az étcsokit gőz fölött megolvasztjuk, majd egy spatula segítségével vékonyan elkenjük egy sütőpapíros tepsin. Ezután hűtőbe tesszük, hogy a csoki megdermedjen. Ezalatt elkészítjük a semifreddo alapját.
A tojások sárgáját a porcukor felével és a vaníliarúd magjaival egy fém keverőtálba helyezzük, majd gőz fölött, robotgéppel, fokozatosan kihabosítjuk. Akkor jó, ha a krém egészen kivilágosodik, és megnő a térfogata. Miután ez megvan, hagyjuk picit hűlni.
Közben a tojásfehérjéket egy csipet sóval és a maradék porcukorral kemény habbá verjük. A tejszínt szintén közepesen kemény habbá verjük.
A gőzölt-kihűlt tojássárgájás krémet és a fehérjehabot óvatosan összeforgatjuk, majd az egészet hozzákeverjük a tejszínhabhoz, és óvatos mozdulattal átkeverjük. Végül hozzáreszeljük egy citrom héját is, és kész is a semifreddo alapja.
Egy folpackkal kibélelt kenyérsütő formába adagoljuk, rétegezve a málnaszemekkel, a megdermedt csokilapokkal és az egész pisztáciaszemekkel. Ügyeljünk arra, hogy a végen maradjon annyi krém, amivel az egészet lezárhatjuk.
Végül takarjuk be a kilógó fóliával, és minimum 4 órát hagyjuk állni a mélyhűtőben.
Tálalás előtt vegyük ki pár perccel, hogy könnyeden lehessen szeletelni. (Ajánlom hozzá a langyos vízbe mártott kést.) Díszítsük málnaszemekkel, csokiforgácsokkal és durvára vágott pisztáciával, illetve mehet rá friss menta és reszelt lime-héj is, de ez már tényleg csak a jéghegy csúcsa...vagyis a fagyitortánké.
